Félszáraz gyöngyöző rosé. Miért lenne ez baj? - Ez a műfaj aztán tényleg nem a megfejtésekről szól: csajos, fiatalos, bulis, nyári, teraszozós ital. Egy kellemes szilveszteri buli felvezetéséhez ennél több se kell. Illatban egészen meglepően moderált. Ízben jóleső és integrált a cukor, lágy, légies, de hogy ne legyen unalmas, szénsavassága megtölti lendülettel, jókedvvel, nevetéssel.
Illatban sok-sok gyümölcs, petrol, palackbuké, rajnais összhatás (hiszen 100 % rajnai). Ízre élénk és harsogó savak. Csontszáraz érzet. Penge, szikár bor, citrusok, az elődhöz képest viszonylag kevés árnyalat. Tán a 11-eshez képest a maradékcukor teszi bujábbá, amit a savak persze kiegyenesítenek. Hordóban ez sem volt. Nem ez a kedvencem a 4 eddigi Priorból, de valahogy a 13-as bujasága és a 11-es csontossága is benne van szépen.
A feketeöves borivóknak már egészen biztosan nem kell bemutatni a Tar Ferenc-jelenséget. Merthogy Tar Feri valóban igazi jelenséggé vált a hazai boros szcénán belül. A riesling.hu és a finewines.hu értelmi szerzője maga szerzi be azokat a külföldi kincseket, melyek websopján keresztül nem ritkán igencsak méltányos árban hozzáférhetők számunka. Nem is akármilyen különlegességekről van itt szó (Dönnhoff, Leitz, Prager, St. Cosmé stb)! Szóval épp eléggé hiánypótló a tevékenység, melyet folytat. A magyar ember még ma is szinte csak magyar borért hajlandó pénzt fizetni, ezért vannak komplett boruniverzumok, melyeknek a legjava itthon gyakorlatilag nem vagy csak alig-alig kóstolható. Tar Feri árral szembeni tevékenysége ezért is fontos!
Egészen valószerűtlen, csupa-gyümölcs illat: friss, fanyaran édes málnával. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Friss savak, laza szerkezet, karcsú test, de nagyon finom gyümölcsök mindenütt. Losonci Bálint nagyon érzi Mátrán a Pinot-t!
Olasz és sauvignon duettje. Elsőre talán inkább előbbi dominál illatban, de aztán mégis a suavignon válik meghatározóvá. Ízben is igazi, könnyed, zamatos balatoni fehérbor, jön a finom grapefruitos, bodzás jellege a francia fajtának. Friss, vidm, a végén az évjárat kissé éles savai adják meg a fókuszt.
Burgundi hangulat. Sejtelmes és zárkózott orrban. Illatában csupa piros gyümölcs, pici hűvösséggel, földességgel. Ízben is az érett gyümölcsök a meghatározók, pici fanyar érzettel. Nagyon jó állagúak a savak. Poros, földes ízek. Alkoholjától csak még szebbnek és teltebb idomúnak hat. Kiváló vétel.
Édeskés, mézes illat. Kristálytisztán felfutó íz, friss savakkal. A korty vége még talán kissé kusza (alkoholos is), de idővel összerendeződik majd. Krétás, hűsítő utóíz. Klasszikus, ideális bisztróbor.
Szőlőlé, szőlővirág, édeskésen illatos jelleg. Ízre nagyon gyümölcsös, könnyedén csúszik, némi maradékcukor érezhető benne, mely szinte félszáraz érzetet kölcsönöz neki.
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: