Rizlingeket kedvelőknek ismét igazi csemege az új Esküvé!! Olaszrizling+Rajnai és ezúttal egy pár csepp Tramini és Sárga muskotály, melyek ugyan alapvetően szerepet nem kapnak, de jó látni, hogy a doki néha visz egy kis vérfrissítést a borokba a jól kitaposott Esküvé ösvényén is. Sokadik évjárat, és sokadszorra tud kellően nagy lenni e bor.
Szép, összetett illat, benne eleinte a legszebb rajnais petrolosság, később az olaszrizlinges magok (mandula és marcipán), de melettük az ásványok elemi ereje is tíz körömmel kapaszkodik az orrunkba, némi kis fehér virágos bájjal. Íze intenzív ásványokat mutat ismét. Zamatkavalkád. Maradt benne most némi minimális cukor is, így az előző évek szikárabb savszerkezetéhez képest jóval összetettebb, komolyabb, mégis kedvesebb bort kapunk (bár ez kicsit a 6-os után a szintén kiváló 7-esben is így alakult már). A fejlődés tehát szépen tettenérhető. Érintésnyi fa kesernyéje, és a savak játéka adja a szép, hosszas lecsengést. Ne hagyjuk ki az élményt...!

Jellegzetes kis tramini. Könnyed, savas, fűszeres, már-már pikáns. Hozza a traminivel kapcsolatos elvárásokat, úgyhogy aki kedveli a fajtát, annak érdemes kipróbálni. Valójában a többi Bussay borhoz képest egy halványabb színfolt.

Igazolta az idő ezt a frigyre lépést. A 7-es esküvé nálam túlszárnyalta magát legalább egy ponttal. A savak kicsit tompultak (száraz, forró év), ami előnyére vált a bornak, sokkal kellemesebb, kivehetőbb lett a zamat, sokkal letisztultabb hatást kelt így a bor, mint az előző évjáratban. Volt aki nem értett egyet velem, de engem ez az évjarat sokkal inkább meggyőzött, és az ára pedig önmagáért beszél.
1 évvel később, a bolt utolsó 7-es esküvéje, egy meghitt nyári estén még mindig gyönyörű. Nem hittem volna, hogy így lesz, de egyértelműen a rajnai kerekedett felül, mind a petrolos-, zöld almahéjas bukéban, mind pedig a kissé alkoholos, ugyanakkor ásványos, és egész egyszerűen minden ízében "rajnais"-savvilágú fajtajegyekben egyértelmű az utalás a világfajtára. Szikárabb, szálkásabb lett idővel, mégis majdnem annyira zamatos bor maradt, olyan komoly, krémes utóízzel, mely sokkal drágább száraz fehérborainkban jellemzőbb. Nem mondom, hogy jelen állapotban a friss, 8-as esküvé nem tetszik jobban, de a 7-es is majdnem annyira kedves Esküvé számomra.

Egy igazán szép mennyegző. Lassan klasszikussá váló "medvetánc kísérő" számunkra. Rajnai és Olaszrizling házassága. Mindenhez passzoló borocska, jó kis határozott savakkal, semmi túlzás, semmi extra, hozza a formáját, ezt a bort csak inni kell, nem magyarázni.

Részben botritiszesedett szőlő leve, 10 hektós hordóban érlelődött. A kétségtelenül káprázatosra sikerült 2006-os évjárat alighanem méltó folytatása, de még talán javul is egy kicsit a palackban később. Szürkebarátból egy etalon, nagy fehérbor, mely ebből a kissé neutrális fajtából nem gyakori! Arányos, szép fehérbor, hozza a szürkebarátra jellemző harmonikus, izgalmas sokoldalúságot, illat- és ízgazdagságot. Évek után is remek arányok: bukéban főleg olajos magvak, nugátkrém, dióolaj, talán a palackérés nyomán enyhe körtés-barackos gyümölcsösséggel a háttérben. Ízre krémesen, nyúlik el a szájban, tömör, vastag, szépen kimunkált, izmos test, a 14-es alkohol pedig jól áll neki, komollyá és nem groteszkké teszi! Határozott kesernyével búcsúzik hosszan. Sokadszorra vesz le teljesen a lábamról, és azt hiszem, (Szászi Szentgyörgyhegyije mellett) számomra továbbra is a referencia Szürke! Nők körében is sikeres darab, hiszen a fajtára jellemzően nem túl savas, kellemes zamatossággal rendelkező bor.

Maga a borász is azt állítja, hogy zalai környéken ilyen rizlinget még nem látott. Ezzel a borral Bussayék véglegesen és visszavonhatatlanul belopták magukat kedvenceim körébe. Hasonlót még nem kóstoltam. Kissé késői szüretes, 10 g/l-es maradék cukorral, mely az ízeket sokkal hangsúlyosabbá teszi, és egyáltalán nem válik hátránnyá ebben a száraz borban sem ez a kis édesség, bár erősen félszáraz jelleget kölcsönöz neki.
Illatában és ízében is nagyon szép, héjas gyümölcsök, virágok felé mutató aromák: mandula, gesztenye, mogyoró, dió. A bor teljes egyensúlyban van. Hihetetlen szép, kerek ízek a szájban, jó és hosszú a lecsengés, minden a helyén van, ahogy egy igazán jó fehérborban lennie kell. Komoly, de vidám, kedves és markáns. Igazi "medvekedvencünk"!

Úgy indultam el a Borjour-ra, hogy főként fehéreket fogok kóstolni, pillanatnyi érdeklődésemet és ízlésemet kielégítve. Aztán egyszer csak megkívántam egy vöröset, majd a másikat és még vagy harmincat…mégis a fehérek nyertek. Viszonylag keveset járok ehhez hasonló kóstolókra, borfesztiválokra. Egyrészt szeretek a borral kettesben maradni (vagy hármasban, négyesben), mert így ismerem meg igazán és nem csak egy futó találkozás, ami akárcsak az embereknél, itt is mindkét fél erényeit és hibáit eltakarva a feledés homályába vész.

Bussay László csörnyeföldi Olaszrizling, 2007

St. Andrea Hárslevelű, 2007

Sok lényegtelen apróság okán lehetőségem adódott, hogy részt vegyek két kóstolón is, amit a Bortársaság „vezérkara” szervezett. Mind időben, mind témában jelentősen eltérő kóstolókról van szó. Sajnos folyamatos időhiánnyal küszködvén, csak most tudok írni és most is csak az első kóstolóról.