Champagne-i vakáció V.: BOIZEL, PERRIER JOUET
Kicsekkolás az Avenue de Champagne-ról (+tanulságok)
Muszáj megjegyeznem, mennyire másik világ ez: a levegő oxigéntartalmát leszámítva szinte minden egész más (illetve a levegőben nincs áporodottság). Időtlen anyagokból épült épületek, felszabadult közhangulat lengi körül a belvárosi utcákat, tereket, kerteket, erkélyeket, azaz mindent. Átjön a környezeten, hogy itt az ünneplés itala készül, és ettől a rend még inkább rendezett lesz…és válik nagyon hitelessé maga az élmény is. Mindig elmondjuk magunk nyugtatására, hogy ott ‘45-’90-ig persze kimaradt az, ami mifelénk sajnos jócskán lehúzott mindent. De bár megélném még, hogy egyszer ennek a ‘rend-érzetnek’ egy része hazai borvidékeken is megcsapjon; és tudnék hinni abban, hogy a tokaji eredeténél fogva is legalább ennyire az ünneplés itala. Az előzőekhez képest komolyabb borászatok következek Épernay-ből. A Boizelnek igen megörültem, mivel online sikerült foglalni, hovatovább vasárnap 17:00-kor is indítanak kóstolót! Jocky Ewing hotelszobák ágyain kortyolt kedvencét, a Perrier Jouët-t pedig amolyan spontán ráadásnak szántuk. Udvarukban belekóstoltunk, hogy is tanítanak a profik.