Bőr, főtt gyümölcsök, gomba, animalitás, pinot-s cseresznyekompót. Törékeny, elegáns Pinot, izgalmas értelmezésben. Fanyar gyümölcsök, cseresség és az évjárat savai azért dolgoznak benne erőnek erejével. Ifj. Franz Weninger új stílus csiszolásán dolgozik, természetesen biodinamikus keretek közt.
Merlot-Kékfrankos modernül építkező házasítása. Vegetális, zöldfűszeres illat. Cseresznyekompót, az évjárat és a termőhely hűvössége is érezhető benne. Tömör, telt, meglepően vastag (szűretlen). Meggyes, gyümölcsös lecsengés. Újabb remek és megfizethető vörös a hétköznapi programokhoz.
Távol áll tőlem az angolszász nyelvterületeken oly divatos ciderezés. Annak idején, egy írországi látogatás alkalmával tettem az első próbát, de eltántorított idegen almás, gyümölcsös mellékíze. Íreknél, angoloknál, skótoknál a sörrel egyenértékű ital inkább (6 v/v %), s főleg a hölgyek kedvelik fanyarkás pezsgését. Van benne egyfajta sajátos gyógyszeresség, amit a gyöngyözés még ráadásul ki is emel. Pezsgése szolidabb egy sörhöz képest, nem véletlenül szokás almapezsgőnek fordítani, közelebb áll szerintem is a pezsgőkhöz jellegben...csak valamiért mégis a trendibb söröspalackot kapták a ciderek.
Manapság már nem csak almából, de körtéből, sőt barackból is készülhet cider, melyek természetesen ide Magyarországra is eljutottak az idővel. Illatban nem is annyira körtét, mint inkább a déli gyümölcsöket érezni: ananász, mangó, és némi plussztablettás mellékzönge, ami ízben is kifejti hatását. Pedig elvileg bioélelmiszer: bio körtesűrítmény+biocukor. Az összkép elég érdekes, meglehetősen visszafogott képet mutat. Félszáraz, amitől könnyen emészthető, aromás, amitől jól csúszik, körtés, gyümölcsös, amitől kedvesen fanyar is, de lehet, hogy én továbbra sem tudok megbarátkozni ezzel a cider világgal.
A kékfrankos és a bíbor píbor után elég zárkózott, komor az illat, egy kevés szilvát lehet előcsalni belőle. Struktúrában erősebb az előbbi kettőnél. Alkoholban is, lecsengésben is határozottabb. Nem szokványosak a Gajdos borok, szerkezetükben nem azt érezzük, mint egy átlag egri borban. Valaki ezt vagy tudja szeretni, vagy nem, de nekem bejön ez a szolidabb, könnyebb hangolás. Ha rosszindulatú lennék, azt is mondhatnám, kicsit vékonyak, lágyak, de az is érződik rajtuk, hogy semmiféle borászati tornamutatványt (pl. hordó) nem erőltettek rájuk. Nem áll meg bennük a kanál sem, de természetesek, diszkrétek, simák, egy könnyű, esti borozáshoz épp jók.
Blauburger & Kékfrankos. Egy fokkal még sötétebb tónus, mind színben, mind illatban. Egyértelműen fekete gyümölcsök (szeder, ribizli, némi bársonyosabb aszalt szilvával) vezetik orrban, kicsit vadabb, belóg pár szál gyógynövény is, végül a meggy és a cseresznye előbújik. Ízben csípősebbek a nyelven a savak. Virgoncabb, kedvesebb egy kicsit, és tartalomban is több, mint a kékfrankos volt. Lecsengése jólesően fanyarkás, s ha tényleg igaz, hogy még egészséges is a píbor, akkor én örömmel iszom.
Már illatban sokkal megnyerőbb, mint a rosé. Fekete és más sötét húsú gyümölcsök leve keveredik benne (szeder, ribizli, cseresznye, csokoládé), kifejezetten izgalmas buké! Ízben rumosmeggy, rumosszilva, gyümölcsbomba, egész hosszan. Nincsenek bárdolatlan élei, nem túloz, kiválóan kortyolható kis bor. Nem mondanánk vastagnak, vagy testesnek, de belépőbornak egy bíztató kezdet.
Gajdosék Egerben alapítottak bioborászatot, egy olyan bprvidéken, melyről valljuk be, nem a bio-organikus gazdálkodás jut az embere nagyrészének eszébe. Emellett boraik nem csak bioborok, hanem biopíborok, ami azt jelenti, hogy a borokban a vízmolekulák (a pí-szűrés hatására) nem összevissza állnak, hanem polusaik szerint rendezett állapotban, ami állítólag egészségesebb (nem is bonyolódnék bele mélyebben, mert valószínűleg elég felszínesek az ismereteim etéren). A csomagolás a megjelenés esztétikus, modern, fiatalos.
Roséjuk színét pedig bármelyik szintetikus energiaitalkészítő cég megirigyelhetné, annyira rikító pink, vidám, fiatalos rózsaszínes az árnyalata...pedig ha valamiben, hát ebben nincs semmi E vagy színezék. Illata kissé szúrós, öblös, mély, temperafestéket idéz, kicsit vörösboros, nem annyira rosés. Ízben nem annyira savas, inkább zamatos, kissé áttetsző, de jól üdít. Egy kicsit zavaró kesernyével ér véget.
I/IV. klubest (2024) részletei
I/IV: Már itt bujkál a kertek alatt február hava. Ami azt jelenti, hogy egyszerűen nem lehet más a témánk, mint Tokaj száraz oldala. Azon belül is a Tokaji-hegy száraz oldalával fogjuk megnyitni az idei TokajMagic eseménysorozatot. A löszös termőhely, az évjáratok és a furmint potenciáljáról a **Bott Pince Teleki-dűlős borsora fog mesélni majd nekünk, de ahogy mindig, most is csatlakozik hozzánk személyesen Bodó Judit, aki még nagyobb mesélő, és aki rengeteget segített ennek a különleges száraz borsornak az összeállításában is. Volt már korábban több dűlős összeállítás is tőlük, de a Telekit ilyen mélységig még soha nem jártam be én sem (alighanem a borok készítői sem):
Patreon oldalam továbbra is él!
Ezen a felületen továbbra is támogatható mindennapi missziónk Tokajért: a TokajMagic események, az AszúGlass és hasonló erőfeszítések, a bárki számára bárhol hozzáférhető TancoloMedve borblog és adatbázis, illetve a 2023-ban már 3 nyelven megjelenő, nemzetközileg is díjazott, szabad és független TokajGuide, mely magas színvonalon, objektív mércék szerint mutatja be Hegyalja minőségeit ithon és külföldön egyaránt. Három csomag közül választhat, aki segítené a munkát: szamorodni, aszú és eszencia, melyek mindegyikéhez járnak bónusz ajándékok, de akár éves kóstolóbérlet is! A legkisebb támogatást is hálás szívvel köszönöm!
Sokadszorra, de ezúttal nem vakon
Ez meg jól elmaradt az évvégi forgatagban. Régi olvasóim közül a szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy szokásos decemberi coravines roncsderbink TokajDry-matuzsálemekkel elfelejtődött, de kapóra jön most, mikor a csecsemőgondozás közepette úgyis ki vagyok szomjazva teljesen egy kis borra. Vártam Dórimra, hogy legyen mód vakon coravinezni, de az altatások, szoptatások állandó körforgása közepette ez a megfelelő pillanat csak nem akart eljönni, így kiszolgáltam magamat, és jól van ez az apasors így is. Lássuk az érettségi vizsgákat:
Micsoda év volt...!
Szélsebes vágtával robogott el ez az év. A blogra jutott talán most a legkevesebb idő. De éppen ősszel volt 15 éve, hogy A Bor a munkám is lett (2008). Azt sejtettem, hogy tartalmas esztendő lesz 2023 (tele váratlan történésekkel), de idén úgy tűnik tényleg összeálltak a csillagok. És hogy mely tokaji borok voltak idén a legszebbek...?
Tokaji Eszencián keresztül
A karácsonyi ünnepi időszak részeként december 27-én, Szent János napján a borszentelési szokásokat felelevenítve Ferenc pápa audiencia keretein belül apostoli áldását adta a Tokajira és általában a magyar borra.