Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Franc, Merlot, Portugieser, Zweigelt, Blauburger. Tehát benne az összes jelentősebb egri, vörös fajta. Egy nagyon olcsó, mindenki számára elérhető, mégis szép bikavérről van szó. Kerek, lényegretörő, önmagát adó vörösbor, ami megállja a helyét akármilyen szempontból is nézzük. Illata fűszeres, átható, de igen kellemes. Íze szintén harmónikus, a tanninok jelenléte nem zavaró. Igazi jóvétel.
kedvencek a 2009-es év borászától
Lőrincz Györggyel kapcsolatban bizony számtalanszor bizonyságot nyert már, hogy rendkívüli érzékenységgel közelít nem csak hivatásához, hanem mindenhez, amihez hozzányúl. Egy igazi kis gyertyaláng az egri borvidék éjszakájában. Egyszerre modern és hagyományszerető, egyszerre tudatos és természetes, egyszerre kedves és erőteljes, határozott. Mi 2005-ös Ferenchegy Chardonnay-ját szerettük meg legelőször...de talán nem hazudnék, nem is túloznék, ha azt mondanám, hogy ez az érzékenység jelen van minden egyes borában. A címkék, a fantázianevek minden laikust levesznek a lábukról (még akkor is, ha néha kicsit erőltettek, néha már kicsit túloznak, de A kutyafáját....Kedvesek is, Boldogságosak is). Ami pedig a borokat illeti, minden borkedvelőt meggyőznek arról, hogy a St. Andrea a szakértelmet és a már említett érzékenységet képes felszínre juttatni a borokon keresztül is. Létezhet igényesség, kiegyensúlyozottság nagy tételben is. A terroir szeretete, a természet felé közölt áhitat, az Istenhit, az alázat és szerénység a többi ember, kolléga, érdeklődő felé mind-mind integrálódott koncepciójukban, mellyel néhány év alatt a legnagyobbak között értek révbe. Majd 2009-ben sokak örömére végre az év borásza címet is ők kapták meg.
Mészáros Pál és fia, Péter a csöndben, háttérben meghúzódó szekszárdi tehetségek táborát erősítik. Nem akarnak túlharsogni senkit, miért is tennék? Nem kapcsolódnak be a nagy nevek harcába, nem szeretnének divatoknak megfelelni, egyszerűen csak teszik a dolgukat, szimpatikus szerénységgel csinálják, amihez a legjobban értenek. Ezek pedig a szép, fajtajelleges és eltéveszthetetlenül szekszárdias borok, melyek a megfelelő úton járnak, a jó cél irányába, legyen szó akár egyszerű kadarkáról, akár csúcsvörösről... - Érdemes végigzongorázni mindet. Bizonyára sokat fogunk még hallani róluk.
Nagy Laci (derékhegyi őslakos) barátom invitálására mentem a BME kollégiumába este hétre egy rendkívül jól szerveztett, kulturált, korrekt árú kóstolóra, ahol Bolyki János egri borász mutatta be borait és mesélt jókedvűen mindannyiunk legnagyobb örömére. A rendkívül nehézkes bejutás ellenére (komolyan a NBH központba egyszerűbben léptetik be a kíváncsiskodókat…) megőriztük a nyugalmunkat és izgatottan vártuk a borokat. János is izgatott volt, mert különféle fiatalkori emlékek fűzték a Scönherz Zoltán kollégiumhoz…
Két magyar, egy olasz
Marci következő kóstolási jegyzetét olvashatjátok a tovább után 3 vörösről, amiből az is kiderül, hogy tényleg 3 gráciáról van-e szó, vagy >csak< 3 vörösről vagy, hogy inkább a kettő között járunk valahol. Ígérem az írás már sokkal jobb, mint ez a bevezető! :-) Ajánlom! -L.
[Takler Bikevér Reserve 2004] [Cecchi Vino Nobile di Montepulciano 2004] [Ráspi soproni Kékfrankos 2006]
Az üveghegyen is túl
Bükkszentkereszti házunk terasza keletre néz. Egy hosszú hegyvonulat húzódik pont szembe a látóhatár végén… mögötte nem látni semmit… azt szoktuk mondani, hogy ez a hegyvonulat a világ vége. Egyszer persze kísértésbe estünk és elhatároztunk, hogy elmegyünk a világ végére… egy miskolctapolcai kőbánya az utunkat állta, de annyit láthattunk, hogy van világ a világ végén túl is…
Egy speciális, kézzel készülő pohár születik az aszúhoz
Az idei évem úgy alakult, hogy lesz új TokajGuide is októberben, úgy tűnik, mégsem a friss kalauz lett az év projektje! De amíg az ötödik kiadás mostanra teljesen önjáró mechanizmusok mentén kerül nyomdába tíz év után, addig az ASZÚGLASS-projekt teljesen új kihívásként körvonalazódik az év elejétől. Mostanra pedig mindenki erről kérdez, aki már hallott róla, szóval előállok a farbával. Itt van nekünk egy szuper prémium borunk, a tokaji aszú, Halimbán pedig egy többnyire alig ismert szuper prémium pohár! Miért ne erősíthetné egymást a két magyar csúcstermék? - tettem fel a kérdést nem csak magamnak. A furminthoz lett egy gépi pohár évekkel ezelőtt, engem pedig nem hagyott nyugodni, hogy az aszú is megérdemelne egy kézi kelyhet, amiben a legmagasabb szintű élmény élhető át e csodás borral. Több körös tesztelésekkel, egy remek stábbal éppen idén augusztusban történt meg a nagy borvidéki kiválasztás utolsó mozzanata. Nos, az idei AszúDay-ig még várni kell, amíg a hivatalos ASZÚGLASS megérkezik a magyar háztartásokba, de ez a pohár garantáltan más lesz, mint a többi!
Ünnepi előadás/beszéd Tokaj 950. születésnapján
Molnár Péter a gazdag hegyaljai bortörténelmet ragyogóan összefoglalta előttem, én most a jelenre koncentrálnék egy kicsit. Szokás mondani, hogy a magyar bor világhírű…itthon. De rögtön elnézést is kell kérnem a jelenlévő ünneplő közönségtől, mert a fenti állítás bizony Tokaj kapcsán is igaz, még nagyobb dilemma, hogy vajon az is marad-e hosszú távon! Vagy esetleg közösen teszünk azért a világhírnévért.
Tokaj jelenkora, mint minden kor, csupán egy mondat lesz majd krónikákban. De vajon hogy fog hangozni majd ez a mondat? Miközben a prospektusokon, brossúrákban, csodás képekkel illusztrált online felületeken már szinte átsiklik a szemünk a szintén klisé jellegű a királyok bora, borok királya vagy épp Nemzeti Himnuszunk Tokajról szóló idézetei fölött, érdemes áttekinteni és következtetéseket levonni, honnan, hova jutott el mára a tokaji bor, és mennyire tudott alkalmazkodni a felgyorsult piac kihívásaihoz!
Fájó búcsú
Egy izgalmas, sokszínű egyéniség hagyott itt bennünknket hétfő reggel. Aki kicsit is ismerte, az tudja, hogy Szűcs Ferenc több volt, mint tállyai birtokos. Rajongott a szépért. Legyen az művészet, épület, egy borász lelke, egy elfeledett dűlő fekvése vagy egy onnan származó remek bor. Eltéveszthetetlen karakter volt. Mégsem tudok visszaemlékezni, mikor találkoztam vele először. Talán egy Királyudvar kóstolón valahol Pesten, 2010 tájékán. Ő is ugyanazzal a megrögzött, szinte gyermeki hittel fordult akkor Tokaj felé, ahogyan én is. És hitt ebben élete végéig.
Utolsó szabad helyek!
Komoly az érdeklődés: alig néhány szabad hely maradt a friss TokajKalauz premierjére, amiért egyfelől borzasztó hálás vagyok. De aki nem akar lemaradni október 3-án a friss csillagok leleplezéséről, annak érdemes most lépni, akár emailben: ripkagergely@gmail.com, akár bármilyen privát elérhetőségen is vagy az ismert közösségi media felületeken! Lesz ott komparatív vakkóstoló fajtákra, évjáratra, cukorra és persze a borvidék legszebb stílusaira. Mindez a Podmaniczky utcában, a Borkoliban. Szuper izgalmas, játékos merülés lesz, közben mesélek, meséltek és Hegyalja legnaprakészebb borkalauzát (akár dedikálva) is hazavihetitek ajándékba. Gyertek! :)
Szavazz a kedvenc dűlőfotódra!
Kedves Nevezők és Olvasók!
A TOKAJGUIDE - fotópályázat a célegyenesbe érkezik: indul FB-oldalunkon a közönségszavazás! Ehhez közös galáriában, a fotós nevével osztottuk meg a legszebbnek ítélt fotókat (melyek A Tokaji Terroirt mutatják be igen sokféle oldaláról). A közönségszavazás október 2-án 22:00-kor zárul le, az új TokajGuide megjelenése előtti napon. Abban a pillanatban tekintjük majd véglegesnek, hogy mely fotó alatt futott be a legtöbb kedvelés!
FONTOS, hogy csakis az eredeti képposzt alatti értékek számítanak majd!
Neked melyik a kedvenced?
Sok sikert mindenkinek! A különleges nyereménycsomag már készül a győztesnek, tele csupa különleges hegyaljai termékkel :)
A teljes pályázati szabályzat: http://tancolomedve.hu/3662-palyazati-szabalyzat
A Facebook teljeskörűen mentesítve van minden jelentkező vagy résztvevő részéről. Elismerjük, hogy a promóciót a Facebook nem támogatja, nem hagyja jóvá és nem kezeli, illetve a promóció nem kapcsolódik a Facebookhoz.