A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

2021 lassan érkezik a piacra, amibe vélhetőn a pandémia miatti megtorpanások is közrejátszanak. Ám meg kell említeni azt is, hogy az évjárat szerencsére nem tartozik a bagatell minőségű évek közé, melyek laza, savhiányos, gyorsan érő borokat adnak. Úgy fest, 2021 több bortípusban is több, mint izgalmas, mondhatni, pont olyan, ahogy én szeretem: magas savak, feszes elegancia, és hab a tortán, hogy az aszúsodás sem maradt el (idén is volt, de a 2022-es botritiszes boroktól magas cukrot és puhább savakat várok). Van okunk tehát reménykedni, hogy 2021 lesz a következő 5 csillagos évjárat a TokajGuide-ban (további részletek jobbra az évjáratértékelőben olvashatók). 

Tokaj városa különös pontja a borvidéknek. A fővárosa, mégis időről-időre belefuthatunk ellentmondásokba. Ebben a városban máig összeér az elmúlt (minimum) 100 év összes történelmi szála, minden ami szép vagy kevésbé szép, miközben a város fejlődése egyedi mederben zajlik. Megújult a Tisza hídja a nagy teherforgalom kívánalmai szerint, a hídfőnél megújult a város legnagyobb szállodája is (mostmár Mercure**** néven), maholnap átadják a Csurgó-völgy 5 csillagos új szállodakomplexumát is, miközben a város különböző pontjain tényleg megélhetünk mindent, ami Tokajban az elmúlt 40-50 évben történt. Borászatok tekintetében jelenleg a TokajKalauz legtöbb csillaga Tokajban van (összesen 4), de bizony nagyon nem mindegy, hogy az ember hol kopogtat, ha megbízható minőségre vágyik. Ott a Hétszőlő mint a város látványos, nagy szereplője, a kicsik közül Tokajhoz kötődik ***Demeter Zoltán, (részben) *Balassa István is. Ha igazán biztos pontokat keresünk érdemes előre tervezni! A Dobogó és a Hímesuvar mellett az Erzsébet Pince is mindig szép élmény. Ma ők következnek.

Pár hete, a legutóbbi TokajMagic-eseményen a Határi határait feszegettük. Az eseményen Bodó Judit megosztotta velünk premier előtt a pince száraz csúcsborának, az Exczlencziásnak a friss kiadását is (ez is tisztán a Határiban termett, a remek 2019-es évjáratból). A minap a Figi és Lipike gasztro-szentélyében mutatkozott be a nagyközönség számára e remek bor, mely korlátozottan ezen a napon elérhető volt a szerencsés pesti érdeklődőknek (de érkeztek gyémánt fokozatú gyűjtők Pécstől, Tatán át sok helyről a bor hírlevelére). Lássuk hát, mit tud ez a szuper limitált különlegesség!

A múltkori szamorodni- vs. aszúsor után direkt szerencse volt, hogy merő véletlenségből Csanaky Máté barátunk keze ügyében voltak aktuális Zsirai borok is, mert nagyon rég kóstoltam őket, már hogy úgy koncepciózusan (és nem futtában). 2018 és 2019 került most terítékre a borászattól, melyet továbbra is Zsirai Katai irányít Mádon. Fontos adalék, hogy idő közben a birtok számára új területeken nyílt lehetőség dűlős borokkal kísérletezni. Nézzük is, hogy a Középhegy, a Betsek és a Szent Tamás közül vajon melyik nyújtja a legtöbbet a pohárban!

Sárga gyümölcsök, visszafogottabb illat, némi szúrós, zöldes déli gyümölccsel, narancshéjas díszekkel. Aszús jegyek, lédús citrusok, élénk és egyszerre nagyon hosszú bor, csipet marmelade-dal. Klasszikus barackos tokajiság. Csodás, végtelen ízek. 

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Csendben, szépen egy új és igen nagy reményű borászat ereszt gyökeret Mádon. A hajdani Máriássy Kúriában (egyik legszebb épület a településen, szemben a Coop-pal) a legkülönfélébb elemekkel felvéve a kesztyűt, a fiatal Kulcsár Gábor Debrecenből építgeti birtokközpontját (ld. TokajGuide 2021: 124. o.). Mielőtt a romos épületet elkezdte rendbe hozni, olyan legendás dűlőkben vásárolt és újít fel területet, mint a Holdvölgy, Betsek és Urbán. Első évjáratai még Tállyán (barátoknál és a közösségi feldolgozóban) fejlődtek, de Gábor maga is nagyon várja a napot, hogy idén végre belakják a saját pincét, ahol minden borászati mozzanat egyéni elképzelései mentén történhet majd. Látványos új támfalak a dűlőben, tiszta borok a palackban, egy váratlan világfajtával kiegészülve, friss brand, gyönyörű címkék a civilben borsóval foglalkozó termelőtől. Lássuk, milyenek a borok a ‘Borsó Házából’!

Lett a 2021-es guide-ban három új csillagos pince is. Nagyok közül a Royal kapta meg tavaly az első birtokcsillagát. Az Áts Karcsis időszak (2013 előtt) egyértelműen az aranykora volt a Royalnak. A történet elejéhez hozzátartozik, hogy a dán-brit befektetés nyomán (Hugh Johnson mellett) Szepsy István is fontos bába volt a *Royal születésekor (1990). Rengeteg jelentős név megfordult a pincénél az évek alatt (érdekesség, hogy a két kisebb, új csillagos névnek is volt már kapcsolata pályája során a mádi birtokkal). A 90-es évek eleje óta készülnek dűlős aszúk a pincészetnél, miközben példamutató módon elindították Mádon az integráció intézményét is (pont úgy, ahogy azt a Kerháznak kellett volna megvalósítania azokban az időkben; ha ők tették volna ezt hasonló színvonalú borokkal, talán ma máshol lennénk). Aztán Karcsi után a fiatal Osváth Fruzsina remekelt a borászposzton, jelenleg pedig Kovács Zoltán irányítja a birtok borászati folyamatait.