Hordós, enyhén illós, propoliszos illat, finom érett fehér húsú gyümölcsökkel. Mély, hordós, barackos, fehér húsú gyümölcsös, kifejező tokaji ízek, a friss korty végén szép savakkal. A pince egyre inkább megérdemli a figyelmünket a Szerelmi pincesoron!
Kincsvadászat címke nélkül
Miközben korlátozások vesznek minket körül, tulajdonképpen csak egyetlen dolog nem változik: a borivás. Azaz mégis változik, említettem, hogy tavaly novemberben kaptam szülinapomra egy Coravin eszközt, amivel új szintre lépett az otthoni vakkóstolgatás. Végre nem kell a megbontott borokat 2-3 nap alatt pánikszerűen meginni (azok közé a régi vágású fickók közé tartozom, akik sajnálnak literszám borokat kiönteni, még akkor is, ha ez részben kicsit munka is). Most részben azok a borok fognak következni, melyek már a VII-es számú vaktesztünkön is szerepeltek két hónappal ezelőtt, ezúttal **Demeter Zoltán szárazak körében. Érdekes tanulságokkal szolgált a viszontlátás a tűvel szondázott palackok utóélete terén:
Az eltéveszthetetlen baracklekváros, sűrű tokaji illat, ami azonnal leveszi a lábáról bárkit. Koncentrált íz, hosszú, szinte aszús hömpölygést érezni benne. Aszalt gyümölcsök, mellette életteli, friss savakat sikerült megőrizni a meleg évből.
Gyógyfüvek, erdei gyümölcsök és szilva mutatkozik a fajtához képest buja illatában. Gazsag, sűrű szövetű vörösbor Tokaj Hegyaljáról, merthogy itt ilyet is lehet. Finom csersavak szárítanak, elegáns vaníliás ízekkel, finom hordóssággal a különlegességek rajongói számára.
Nagyon sűrű, mély barackosságot mutat az illat, egy kiemelkedő évjárat legszebb villanásaival. Ízben annak ellenére is vibráló, hogy magas koncentráció jellemzi. Elképesztően fiatal és komoly aszútétel, még friss sárga húsú gyümölcsös ízekkel, baracklekvárral, amik érlelésért kiáltanak. Jópár évet érdemes még pihentetni a pincében.
Kincsvadászat címke nélkül
Karanténkiadás. Folytatjuk a vakkóstolást további innen-onnan beröppenő palackokkal. Alföldi Merlot kolléga nem rég nagy ívű posztot közölt az otthon kóstolás kontra rapid benyomások/tesztelések problematikája körül (jó írás, ajánlott). A kettőt ötvözve zajlik egyébként a mi vaktesztünk: a borokat vakon kóstolom és pontozom odahaza (Dórim segít), s aztán napokon át rájárunk a maradékra, ebből alakulnak ki aztán a végleges jegyzetek, a művelt alkoholistán (és általam) is preferált "slow tasting" módszer jegyében. Azt gondolom, bár erre nyílik alkalom ritkábban, csak ezzel a módszerrel lehet igazán objektív képet kialakítani a borokról: a pillanatnyi benyomások a felszínt mutatják csak meg, noha erre sajnos én is rákényszerülők időnként: kóstolók, pincelátogatások, borversenyek alkalmával. Folyik a soronkövetkező TokajGuide tartalmi részének összeállítása, de ebben a tanulságos vaktesztben most talán többen vannak a vájt fülűek számára némileg már ismert pincék. Lássuk, a harmadik forduló milyen meglepetésekkel szolgált:
Megújuló pince, fiú utód nélkül
A tokaji Szerelmi Pincesoron újabban zajlik az élet. Jobban mondva nyilván csak zajlana...de azért néhány borászatnak a munka dandárja is erősen ide kötődik (a vendéglátás helyzetéről írnak épp eleget másutt, azt most átugorjuk). Azt tudjuk, hogy Bodó Juditék még pár hónapig erősítik a sort (hamarosan költöznek), friss titánként Péter Ákos igazi oszlopa lett a környéknek, nemrég a bényei-kisfaludi Illés János borait is bemutattuk hasábjainkon, bónuszképp a gyakorlatilag mára sztárrá lett Balassa Pisti is bérel itt egy pincét, most pedig egy újabb szereplőt mutatunk be a Tokaji-hegy alól. Kikindai Balázs beházasodott a Benkő családba: elmondása szerint érdekes a család karmája: generációk óta csak lány gyermekek születnek náluk. Így pár éve Balázs szakmát váltott, elvégezte a Soóst és apósa mellé szegődött. - Immár ő irányítja a 4-5 hektáros birtok életét. Úgy volt, hogy a Tokaji Márciuson kapok tőle pár palackot kóstolóba, de Tokaji Március nem lett, én pedig mozgok eleget a borvidéken, így jobbnak láttam, személyesen felkeresni őket (még a kijárási korlátozás előtti napokban). Lapozás után jönnek a borok...
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….