Fénykorában 2 csillagot kapott. Lássuk mihez kezdett az idővel. Illatában csupa érett, mézédes, sárga és zöldes trópusi gyümölcs: licsi, csillaggyümölcs, mandarin, tiszta, tankönyvi palackbukéval. Épp csak annyira szigorú, amennyire egy tokajinak annak kell lennie, és annyira játékos mellé, ami egy hársnak kötelező. Kimondottan aromatikus bor, még 5 év múltán is, és a levegőn egyre szebb. Ízében félszáraz kerekség, szuper arányok, a mérsékeltebb, esős év pedig sem savak, sem botritisz irányba nem leng ki. Tiszta és pontos bor: Takács Lajos Tállyán sem tud hibázni. Bevált mindent, amit a csodás illat ígért nekünk. - Sima, bájos, gördülékeny, arányos, jó inni, tele van érett gyümölcsökkel, finom tercier jelleggel, ami még messze nem öreg vagy koros, sokkal inkább gyönyörködtet minket. Szinte harapható a lédús mandarin, a csillaggyümölcs, a mango, a naranacs. Éljen soká Takács Lajos (azért is, hogy Hegyalján kötött ki) és kívánom, hogy sok ilyen elegáns és szép TokajDry borral tudjon megörvendeztetni minket még a jövőben. 

Színében is mélyülő, illatában is érettséget sugall: sok őszi almával, téli körtével. A kor megjelent benne, de annyira komplex és tiszta, hogy mégsem csap át zavaró oxidációba (talán a hárs egészíti ki ebben a furmintot szépen). Ízben emlékeztet korai Királyudvar borokra (Demi sec, Lapis Furmint stb), konkrétan édes a bor. Magas cukor, mellette pedig a meleg év sok savat nem tartogat. Édes körte kompót, almás pite, birsalmasajt, tiszta jegyek, de egy nőies, hízelkedő stílus mellett. Baja nincs ennek a bornak, látszik, hogy törődéssel fordultak felé, mégis alig-alig borszerű textúra, sokkal inkább olyan, mint valami finom és tiszta gyümölcsital. Érdemes lassan meginni.

Újra összeállt egy tucatnyi vegyesfelvágott Hegyaljáról, így eljött az ideje immár sorrendben a hatodik vakkóstolásnak a nappaliban. A metódus ugyanaz: vakon történik a kóstolás, de a bontott palackok egy hét alatt, lassan “kopnak el” (slow tasting) és így formálódik a végső leírás (a pontoknál perjellel feltüntetve, ha az első benyomáshoz képest eltérés alakulna ki). A TokajGuide friss kiadásának tartalmi része egyébként szép lassan lezárul. Nagyjából 150 pince fog helyet kapni (kicsit átstrukturálva) a jövő évi kiadásban, mely várhatóan a tavalyi évhez hasonlóan március-április környékén fog majd kijönni a nyomdából. A fordítással és a grafikai kivitelezéssel párhuzamosan zajlik a szükséges kiadások, árajánlatok egyeztetése, pályázás stb. De lássuk, mi újdonság van a nap alatt Tokaj környékén, némileg túl a fősodor hullámain:

A karantén-kóstolásaink friss epizódja igen szép meglepetésekkel szolgált. Az előző felvonásban tárgyalt Homonna Édes Hármas 2013 elvérzett, de most látni fogjuk, hogy még a helytelen tárolás közepette is van esélye egy palacknak a túlélésre, hovatovább a dugó alatt micsoda palackvariancia fordulhat elő (pláne mostoha körülmények közt). Abaújszántóról egy kevéssé közismert, fiatal pincének a kiváló borai is bemutatásra kerülnek, de pár régebbi évjáratból is kaptunk meglepetéseket. Ezúttal pedig csillagokban sem szűkölködtünk. Köszönjük a borászoknak a felajánlott palackokat a szokásos többnapos ismerkedéshez (konklúziók édesborok terén a poszt végén):

"Nem érdekel már Somló." - mondta ki egyértelműen Lajos 2018 februárjában a legutóbbi pesti bemutatóján, ugyanitt, a Carpe Diemben, amikor egy Furmint Februárhoz kapcsolódó tematika mentén többek közt régi somlai és újabb saját/nem saját hegyaljai furmintokat mutatott be (abban a formában alighanem utoljára) a jelenlévő szerencséseknek. Köztudomású tehát, hogy Lajos hazatért, kisebb területeket vett és betelepített a tállyai Bohomájban és Patócsban, de már most készít megbízással borokat a szintén tállyai Márton Birtokon és Dán Károly felkérésére a bodrogkisfaludi DHP Birtoknál is. Utóbbi tulajdonképpen a Breitenbach Borászat mögötti amerikai-magyar befektetői kör megújúlása nyomán, Lajossal karöltve születik újjá és bontogatja szárnyait a hazai és nemzetközi piacon. A szinte előzmények nélkül kiválasztott szőlész-borásszal alighanem megütötték a jackpotot. Lássuk miért!

Van egy városka a borvidék észak-nyugati peremén, mely valaha sokkal inkább kereskedő város volt, mint szőlőtermesztő település. Dűlői a felvidéki és lengyel kötődésekről, kapcsolatokról mesélnek ősi történeteket (Krakó, Kassaváros stb), olyannyira, hogy az észak felől hegyekkel kevésbé védett településen Kassi szélnek nevezték el az északi széljárást. Milyen szép hagyomány ez...annál is inkább, mivel Kassával nagyonis élő mindmáig testvérvárosi a kapcsolat. A 2016-os TokajGuide-ban még két pince: a Pinceköz és a Pendits voltak azok, melyeken keresztül egyébként igen szépen érezhető volt, hogy a szántói borokban bizony sokszor megjelenik egy hűvös, friss (zöld)almás karakter, egyedi terroirjegyekkel. Az új kiadásban utolsóként csúszott be egy kevéssé ismert, kis családi borászat, egy kedves házaspár, a Palkó Pince. A tavalyi Winelovers Top100-on kóstoltam egy dűlős hársukat, ami nagyon meggyőzött, most maratoni ismerkedésbe kezdtem egy hosszú és izgalmas borsoron keresztül náluk, Abaújszántón.

Tállyai terroir, egy lisztharmatsújtotta évjáratból. Elég disszonáns az illat. Van benne érettség, oxidáció és botritisz is bőven. Húsos, vastag, hosszú íz, amiben ugyancsak szerepet kap a botritisz, az érett jelleg. Nem a mai trendek alapján készített száraz tokaji, amolyan rétegműfaj. 

Ha már furmint február, jöjjön egy jó hárs ezúttal. Abaújszántói kis, családi birtok, mely tavaly jelent meg a színen, méghozzá egy remek dűlős hárssal. Sárga gyümölcsök, körte, finom buké. Telt íz, krémes, húsos textúra és mellé rengeteg harapható gyümölcs. Szép savak adta feszes tartása van. Arányos, elegáns, hosszú bor, kiemelkedő szerkezeti gazdagság. Figyelemreméltó munka. 

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.