Virágos, mandulás, fehéres színvilág, sok őszibarack és körte, nagyon fiatal illat. Ízben friss, fiatalos, fejlődő világ, sok barack itt is, almával, körtével. Friss savak, egészen almás jelleg, hosszúnak nem mondható. Még fiatal.
Füstös, kicsit fülledt, nehézkes illat, de mély, súlya van, átható és vulkáni termőhelyekre is utal közben. Ízben sajnos nem tűnik tisztának, pici doh/botritisz/gomba bujkál benne, kár érte, mert a terroirról is sokat mesélne közben...
Mátra-alja (örvendetesen) egyre inkább a kézműves kispincék hazája kezd lenni, ahol Losonci Bálint és a többi Tőkés kezdi magához ragadni mind jobban a főszerepet! Kevés bort kóstoltam még ettől a mátrai borászattól, akik a közepes méretű családi pincék közé sorolhatók: 10 ha-on (s az idősebb Bárdos a nagyrédei borászati üzem vezető beosztású borásza volt közel 40 évig). Illatban harsogó bodza, csalán és fajtajelleges zöldfűszerek hada (érzésem szerint nem csak a vadélesztők közreműködésének köszönhetően). Mellettük mégis jelen van egy nagy adag friss, citrusos, meglepően telt gyümölcsösség is, ami a bor ízében is egyértelműen főszerepet játszik. Élénk, virgonc, lendületes, csupa zamat, jó savú 11-es bor, méghozzá megfizethető árban.
Színben enyhe, majdnem áttetsző. Halvány gyöngyözése jelzi üdeségét. Gyümölcsös, zöldalmás, reduktivitást sejtető illat. Szép savak, amik továbbra is az oxigénmentes közeget jelzik, mellettük sok gyümölcsösséggel, körtével, birssel, enyhe kesernyésséggel, némi alkoholossággal.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: