X

BAKÓ AMBRUS

Ripka Gergely

Bakó Ambrus Rózától Olaszrizling 2012

Intezívebb, határozottan virágos, szőlővirágos illat. Krémesebb, de nagyon savszegény bor ez most (2012...), ráadásul a korty végén domináns az alkohol melegsége is.

Tovább

Ripka Gergely

Villa Sandahl Laundry hanger 2012

A többi 12-es Villa Sandahlhoz képest porosabb, teltebb, élettelibb illat, sok friss gyümölccsel. Vibrálóan élénk savak. Hosszú íz, nagy lendület, feszes, nagy bor, markánsak a savai. (Szerintem hosszabb távon ebből a 12-es Sandahl borból lesz valami. Nevét egy ruhaszárítóról kapta.)

Tovább

Ripka Gergely

Bakó Ambrus Villa Mellett Kéknyelű 2012

Bakó Ambrus folyton meglep némely elbűvölő garázsborával. Mi mindent ki lehet hozni fajtákból, s persze a remek badacsonyi adottságok együttállásából! Megfontoltsága, profizmusa bizonyíték mindannyiunk számára, hogy nagy borok készítésére predesztinált borvidékeink és fajtáink vannak. Erre ékes bizonyíték a Villa Mellet kéknyelű válogatása is. Zárkózott, édeskés hangulatú illat, kis vegetális beütéssel. Ízben kerek, széles, de enyhén édeskés, cukros is. Sima és élmentes, szép ízei vannak. Az alkohol ugyancsak érezhető és az íz vége egyértelműen édeskés, de ez a borász természetesen fejlődő boraitól egyébként nem áll távol.

Tovább

Ripka Gergely

Villa Sandahl Box Fixture Olaszrizling 2012

Olajos magok, krétapor, petrol, később Badacsonyból nem ritka sajtos illat. Élettelibb és vibrálóbb a 12-es Bakóknál. A fajtajelleges keserű mandula nagyon határozott. Helyén vannak benne a dolgok, de az árhoz mérten lehetne benne több izgalom is. (Pihent címkékben viszont a 2012-es Sandahl borok minden eddigin túltesznek: eleve a WinXP-s dizájn és nevek is súlyosak; ez a bor a pince sajátos 6-os kartonjának a csomagolóberendezéséről kapta nevét.)

Tovább

Ripka Gergely

Bakó Ambrus gyorsszemle

Bakó Ambrust már rég nem kell bemutatni senkinek. Még mindig spontán erjeszt, még mindig hordó párti (persze épeszű keretek közt), még mindig van maradékcukor néha a boraiban és még mindig zömében vásárolt szőlőből készülnek a borai, és igen még mindig termőhelyi szelekciókkal operál, ahol a limitált tétel fogalma új értelmet nyer: nem ritkán 100-200 palackos tételekkel kell számolnunk. Az olaszrizling újragondolásában úttörő a szerepe, nyugodtan mondhatnám akár azt is, hogy neki köszönhető, hogy még ma is tudok hinni az olaszrizlingben. A 13-as tételek nemrég jelentek meg:

Tovább

Ripka Gergely

Skizo SK és Bakó Ambrus 2012/a palackozás utáni napokban

Badacsonyban új tavasz közeleg, aminek már dereng a hajnala. Bakó Ambrusról annyi szépet és jót mondtam már, hogy ezt a vonalat nem is folytatnám, mert még gyanússá válik. Akit érdekelnek a meggyőző előzmények, lapozzon vissza a lenti címkék/tagek segítségével (linkelni mostanában nincs időm). A 2012-es tételek régóta várják már a forgalomba kerülést (átaludtak pl egy Pannon Bormustrát is...tudni kell, hogy az észak-balatoni régió egyik legelfoglaltabb borászáról van szó), ahogy az érdeklődök is várták a borokat. Egy futó találkozásnak köszönhetően már tavasszal beszámoltam a friss tételek nyújtotta élményekről. Ezúttal hat boron keresztül egy újabb keresztmetszetet sikerült kapnom arról, mi került a kóstolásom előtt pár héttel a palackokba. Egyik kollégám nagyon találóan úgy fogalmazott, a 2012-es Bakó borok sokkal túláradóbbak, mint bármi más a Balaton mellől (talán már túlzottan is?). Aztán lehet, hogy csak a balatoni konvenciók mondatják ezt de valahogy mégis így van ez. Előtte fölvezetésként a szintén badacsonyi Skizos fiúk (eddigieknél) magasabb szintre pozícionált SK sorozatát kóstoltam meg.

Tovább

Ripka Gergely

Bakó Ambrus/2012-es hordóminták

tovább a megkezdett úton

Egy fiatal tehetség, aki színt vitt Badacsonyba. Bakó Ambrus önállóan is olyan gyorsan kivívta a borszerető közönség szimpátiáját, hogy arra nagyon kevés példa van idehaza. Keze nyomán olyan izgalmas borok születtek meg a borvidék két legfontosabb fajtájából, az Olaszrizlingből és a Kéknyelűből (én kissé szürkebarát-szkeptikus vagyok), melyek némelyik rögtön mérföldkövekké is váltak (Teraszok, Rózától, Villa Mellett). Illetve mint tudjuk, Ambrus a Villa Sandhalnál Rajnai-téren is derekasan helytáll egy a sajátjánál merőben más stílusban is (irányított erjesztés, elzászi know-how, acéltartályokkal). Ambrus világosan beszél. A borai is. Tokajban már sok ilyet láttam: van kötődése a borvidékhez, de kissé mégis outsider (a szó legjobb értelemben). Olyan ember, akit nem korlátoznak egy adott borrégió bevésődöttségei, fölvett béklyói, hanem van benne elég fantázia, erő, hogy új gondolatokkal, új irányba forduljon és tudjon hinni abban, hogy a fősodor mellett mindezt a felszínre tudja majd juttatni.

Tovább

Ripka Gergely

Két 2011-es Villa Sandahl rajnai

elzász badacsonyban

A napokban újra alkalmam nyílt megkóstolni egymás mellett a két csodás 2011-es Villa Sandahl rajnai rizlinget. Nem rég a New York Palotában átélt badacsonyi mélymerítésben ők tündököltek borvidéki szinten a legszebben. Már ez sem kis dolog. A Bakó Ambrus által a kezdeti kísérletezgetések után precízen szentesített elzászi receptnek megfelelően készített két bor mustfrakciók szerint lett különválasztva egymástól. A tisztább (golden line) lett a drágább Magic Rain, a silver line pedig a Cappucino Oil (akit érdekel, a technológiáról a Borrajongón olvashat részletesen, akov jóvoltából). A címkék és elnevezések mögött álló (bevallom, kissé erőtlenül erőltetett), nyilván szándékosan merész (bugyuta) narratívára inkább nem térnék ki (nyilván jól észreveteti magát ez a vagányság a polcokon), annál is inkább, mivel a hasbaakasztós címkékkel ellentétben hazai viszonylatban két igen komoly rajnai rizlingről van itt most szó:

Tovább

Ripka Gergely

Bakó Ambrus/2011

badacsonyi titán

Bakó Ambrus az év felfedezettje nálam. De alighanem nem vagyok ezzel egyedül. Végre van kiről beszélni Badacsonyból, e balaton-menti menhírré vált ködarabon. Végre van miért beszélni Badacsonyról! Végre mert valaki igazán profin, vakmerően, radikálisan és komoly szándékokkal hozzányúlni a termőhelyhez. Nagyon érdekesek saját kézműves borai is, de a Villa Sandahlnál elzászi élesztőkkel készülő rajnaijai(egészen merészen árazva) alighanem a legizgalmasabb dolgok, amik évtizedek óta Badacsonyban történtek.
Ezúttal az új, 2011-es tételeket kóstolhattam végig egyben (nem rég egy foghíjas sort már közöltem; a feltételek most jobbak voltak a kóstoláshoz: ültetve, optimális hőfokon stb).



Tovább

Ripka Gergely

A Villa Sandahl - jelenség

badacsonyi presztízsépítés rajnai rizlinggel

Utólag értékelve ezeket a borokat, a mostanság hírveréssel körbevett Villa sandahl Rajnaijait: ezek a borok nem az általában megszokott Badacsonyról szólnak, mégis azt a tényt támasztják alá, hogy igényes technológiával, odafigyeléssel és alapanyaggal bizony ez a kiváló adottságú termőhely képes egy olyan fajtán keresztül olyan nagy borokat adni, ami eddig egyáltalán nem volt meghatározó a borvidéken. Ez a fajta a Rajnai rizling. A Rajnai idehaza nem kap olyan nagy szerepet, mint másutt (vagy mint kéne), de egyre többünk számára egyértelmű, hogy ez a fajta - akár a Furmint, akár a Chardonnay -, képes minden stílusban, rengeteg borvidéken nagy dolgokra. Mosel, Wachau, Elzász.
Akit az esetleges természetes maradék cukor zavar, az szerintem első körben ne fűzzön óriási reményeket a fajta behatóbb megismerésével. Száraztól édesig bármi, tényleg bármilyen átmenet előfordulhat (akár a Furmintnál). Bakó Ambrus, a pince borásza saját pincéjében éppen nem, ám a svéd érdekeltségű Villa Sandahlnál abszolút a száraz, elzászi stílust próbálja követni. Elzászi élesztők, elzászi tanácsadók, elzászi hangulat.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább