Repülnek az évek, lement a tizedik Etyeki Pincefesztivál is nem rég. Mi pedig Lacival most voltunk ott először (erre mondjuk nem vagyunk büszkék). Remekül megszervezett hétvége, ahol a sok fontos borász (Demeter Zoltán, Bott Frigyes, Maurer Oszkár és Balla Géza azért nem megy el minden fesztiválra) mellett gyermekprogramok, komoly neveket fölvonultató koncertek csalogatják egy borvidék szívébe, Etyek legfontosabb csomópontjaihoz a látogatókat. Színvonalas honlap, magyar borászválogatott, fesztiválbuszok, pezsgő mint fő téma. Rókusfalvy Pálék megmutatják, hogyan kell összerántani egy közkedvelt és sikeres borfesztivált.
Persze a főváros közelsége is sokat jelent, a recept pedig valahogy így fest: a helyi pincék, boros helyszínekhez hozzárendelnek néhány Etyeken kívüli pincét, hogy minden pohárba jusson borból ilyen is, olyan is. Következzen néhány töredékes jegyzet a fesztivál boraiból:

A X. Etyeki Pincefesztivál előtt idén is volt egy specifikus konferenciai nap, ahol most is egy adott téma köré csoportosultak az előadások, pincék és bemutatott boraik. Ebben az esztendőben Somló volt a téma. A Somlói Tavasz Egyesület 2006-os elindulásával egy időben kezdődött meg a borvidék újraértelmezése (Laposa József, Takács Lajos, Kreinbacher, Szent Ilona, s Györgykovács Imre összefogásával). Igaz én akkoriban kezdtem csak el borokkal ismerkedni, úgyhogy nem igazán látom át, mi volt Somlón előtte, de ilyen aspektusból nézve Somló egyike lehet a hazai borvidékek sikersztorijának, mely a szakmán belül ma már igen sokszor kap Tokajhoz hasonló méltatást is. S ha figyelembe vesszük, hogy egy 97-es Borbarát szerint akkoriban még a borhamisítás, bormaffia gyakorlatilag teljes virágzását élte Somlón, mialatt a mára legendás nevekké váló nagy öregek már akkoriban nyögték a bürokratikus ólomnehezékek súlyát, akkor azt hiszem nevezhetjük lelkesítőnek Somló azóta megerősödött megbecsülését (határon innen s túl).

A hagyományos nyárköszöntő Királyudvarolás idén sem maradt el. Most egy szép május végi napon látogatott el Mr. Hwang a budapesti Gerbaud Házba, s hozta el a pince újdonságait, különös tekintettel a 2011-es évjárat debütáló mintáira. A tavalyiés a tavalyelőttikóstoló csillagzápora is bebizonyította, hogy a tarcali nagyborászat a mai napig egyike Tokaj és hazánk legizgalmasabb borászati műhelyeinek. Édesben és szárazban is közelinek tűnik a világszínvonal. Pezsgőben sincsenek lemaradásban, sőt éllovasok (hála a loire-völgyi testvérbirtoknak). Tavaly elvileg biodinamikus útra léptek, s eredményeik biztatóan alakulnak. Pályafutásuk pedig évről évre izgalmasabb lesz a 90-es évek végi erős kezdő csapat okán (Demeter Zoltán, Szepsy stbstb). Egyelőre az új éra 8-as, 9-es, 10-es borai igazolni látszanak a birtokigazgatót, aki köztudottan nem csak Tokajban minőségmániás a kezdetektől fogva. Sok újat nem lehet róluk mesélni…talán én is kezdek leszokni újabban az önálló posztokat kitevő bevezetőkről. (Remélem, van aki örül ennek):

„A valóban nagy borok születésénél a vincellér nem valaki javára gondozza a szőlőt, nem valakinek tervezi a bort, hanem magát a szépséget keresi minden hátsó számítás nélkül. Ez a kihívás csak kivételes személyeknek adatik meg. Olyanoknak, akik el tudják viselni, hogy egyre magasabbra jutva egyre magányosabban kell haladniuk, amíg végül kettesben maradnak Istennel.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

*

„Siker és nagyság nem jár kéz a kézben. A siker önhittségre, a nagyság alázatra tanít. Nem okosságunk, hanem tévedéseink adják a felismerést, nem a méltó dicséret, hanem a méltatlan elmarasztalás kényszeríti ki, hogy a felszín helyett a jelenségek lényegét keressük.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

Alkonyi László útvesztőkkel teli dűlő-klasszifikációs törekvéseit nagyon sokra tartom/tartjuk. De talán nem esnék túlzásba akkor sem, ha hazánk talán legnagyobb hatású szakírójaként is őt nevezném meg (legyen szó bortagadóból lett rajongóról, borrajongóból lett szakíróról, szakíróból lett borászról…úton-útfélen őt okolják a borszerelemért). Új borirányzatok, komolyabb hegyaljai mini pincék megismertetése okán bizonyára nevezhetjük hatását megkerülhetetlennek. Ahogy a bormustra kapcsán, már szóba került, egy-egy komoly szakíró (szükségtelen neveket mondani) nem csak úgy hozzátesz(eget) hazája borkultúrájához, nem csak úgy írogat róla (vagy meghallja valaki, vagy nem), hanem építi, formálja azt, s kőkemény hatása tud lenni a véleményformálásra. De miért is jön ez elő Alkonyi László kapcsán? - Sokunk számára több, mint kedves borvidékünk, Tokaj mindennapjaiban történelmében úgy fest, izgalmas esemény közeleg. Tipp, ha még akad szabad falfelület odahaza: május 31-én mutatja be Alkonyi László Tokaj-Hegyalja új, még teljesebb dűlőtérképét, 23 borász dűlős boraival. (Már amennyire egy dűlőtérkép teljes lehet egy magyar borvidék minden szereplője számára.)