Illatában sok-sok érett sárga húsú gyümölcs, finoman jön rajta némi botritisz is. Ízben az évjáratra jellemző magas cukor, nagy édesség és aztán eléggé rövid lecsengés jellemzi. (Bevallom, nem teljesen világos, mi a cél ezekkel a borokkal: alig isznak az emberek édes bort, de a kevesek, akik isznak, azért azoka találnak ennél nagyobb élményeket is.)
Szép érettséget mutat 20-as létére, azonnal érezni, hogy nem a tokaji stílusjegyekből épül fel. Csupa citrus, rajnai édeseket idéző izgalmas buké. Ízben magas cukor és némi CO2 teszi nagy friss, rieslinges édes borrá. Egyébként érdekes tanulmány a fajtára.
Kifejező, botritiszes aromatika, sok-sok barackkal. Ízben szép arányok, de összességében viszonylag egydimenziós, egyszerű jelleg körtével, birssel, almával. Széles és dús kortylefutás, viszonylag enyhe savval.
Vegetális, borsós, enyhén illós karkter érezhető illatában. Ízben is folytatódik az emelkedett illósság, sok cukorral, az évjárat visszafogott savaival. Összességében eléggé gejl érdes bor, kevés lendülettel.
Illatában enyhén vegetális jegyek. Hosszú édesség, kukorica érződik a kortyban. A végén sárga gyümölcsök, kissé jellegtelen és nagyon egyszerű édes bor, melyben nincs igazán sav és kevéske a lendület is.
Egy elkoptatott édes márka, mai megfogalmazás mentén. Mély szín. Illatában túlérett sárga húsú déli gyümölcs, hordó (lappangó illó?), koncentráltabb jegyek, de az elegancia és a tisztaság nem igazán érhető tetten. Sok cukor, nagy édesség, kukoricás íz, hosszabb, teltebb ízek. Enyhe sav, összességében arányos, barátságos édes bor, ha valaki árérzékeny ebben a műfajban és Tokajt drágának tartja.
Mélyebb sárgás szín. Kiszámíthatóbb, technológiai illat, ízben egydimenziós, gyömbéres fűszereszésű édességgel. Inkább a cukorról szól, de kevés élénksége mellett is szép hosszúsága van.
A Varga Pince is képes azért meglepni bármikor egy-egy váratlan borral.... Fejlődő illat. Magas cukor, krémes korty. Sok édes, mézes íz, fiatalos, súlyos beltartalom, bár kicsit kevés mellé a sav, de szerekezetében komoly, komplex és hosszú. Vakon ennek a bornak semmi baja, sőt, igazi élmény.
Citrusos, fajtajelleges, vakon is szépen felismerhető "nyugat-balatonias" jelleg. Izgi struktúra után jó hossz. Tartalmas, komplex olasz, finom savakkal, ásványos jegyekkel, a végén szép cukorral. Remekül fogyasztható, profin elkészített bor.
Vargáékkal kapcsolatban sokmindent leírtak, elmondtak már, de évek óta nem fér kétség ahhoz, hogy az Aranymetszés sorozatra egy szava nem lehet a hiperben bort vásároló közönségnek. Márpedig ott legalább akkora szükség van megbízható borokra. Krétás, lime-os, citrusos, barackos illata van. Lágyabb, simább, könnyed savú bor. Mandulás ízmaradék, pici palackérettség jellemzi. Nagyon korrekt vétel.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: