Kitöltéskor intenzív buborékok lepik el a bort, gyakorlatilag (szinte valószerűtlen módon) pezseg. Klasszikus rosé árnyalatok: világos hagymahéj szín. Illatban diszkrét gyümölcsök, főleg erdei szamóca, málnás cukorka és a többiek (meglepetések nélkül). Kóstolva vibráló savak, a cukorkás vonal szájban is erősen megjelenik, lecsengése finoman fanyar. Nem kell tőle hihetetlen élményözönt vagy gazdagságot várni, egyszerű, jól iható rosébor, sőt érzetre szinte nem is bor, már-már üdítő.

A magyar bor újkori útkeresésének történetmesélését legutóbb 2005 végén hagytam abba. Az évtized első felében megjelentek tehát az első igazi referenciaborok, az első újkori nagy évjáratoknak köszönhetően (1999, 2000, 2003). A barrikhordó sok helyen még mindig főszereplő, kékszőlők közt a Cabernet sauvignon szintén, de az első bíztató márkák (Kopár, Duennium, Primarius stb) felépítésével a dél-pannon régiók – Villánnyal az élen – elkezdték ébredésüket. Egerben Lőrincz György, Bukolyi László kezdenek nagy telepítésekbe a legjobb termőhelyeken. Tokaj száraz és édes újragondolását pedig Szepsy István és Demeter Zoltán kezdik el együtt a külföldi tőkével, romokból újjáépített Királyudvarban, olyan komoly nevekkel karöltve, mint a szintén külföldi érdekeltségű Oremus, Royal Tokaji és Disznókő pincészetek.

A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Egyre többen kérdezgetik, találgatják a médiában is, meg úgy egyébként is, hogy mire lehet számítani ebben az évben a szőlőtermés, majd később a 2010-es borok vonatkozásában. A helyzet nem túl rózsás, többnyire elég kinézni az ablakon. Emlékszem, tavaly nyáron a sok eső okán azt hittem, 2009 sem lesz jó évjárat, és láss csodát a szőlő kihasználta a szép nyári napokat, a kedvező őszi időt, nem utolsó sorban egészséges tudott maradni, és gyönyörű gyümölcsökkel örvendeztettet meg minket. Kár lenne tehát már most, a szüretkor ilyen vagy olyan irányba végkövetkeztetést levonni, a készülő borokra meg különösen igaz ez (pláne, ha valaki szerencsés volt, vagy érzékenyen oda tudott figyelni a szőlőre év közben). Ha 2005-re, 2004-re gondolunk, biztos mindenkinek van kellemes, kellemetlen borélménye egyaránt. De bizony nagyon úgy fest, hogy 4 bő esztendő után talán most egy szűkebb jön.