Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Igazi hamisítatlan primőr rozé, méghozzá az elsők között! Vidám, pink szín, kellemes töltetlen málnacukor az illatban, kis pezsgés, friss és hihetetlenül virgonc savak hosszú ízérzetével. Most kell inni, amíg ilyen ropogós!

Félszáraz primőr fehérbor Figuláéktól, a megszokott zöld mintás külsővel. Világos, szinte fehér szín. Illatban vágott fű, csalán, bodza. A kortyot a húsos, zamatos, cukorkás íz viszi. Kis kesernye és a friss savak kellemes, rövid párbeszédével folytatódik az íz. Szerencsére a maradékcukor pont abba a könnyed, szinte légiesen áttetsző, fiatalos irányba viszi el a bort, amerre kell. Itatja magát, de csak ha kellőképp be van hűtve. Ha nem várunk feltétlenül szénsavas, ropogós savakat egy primőrtől, akkor a Zenit a mi borunk.

A visszafogott, de elmaradhatatlan szamóca és málnaillat mellett kis körömlakkosság jellemzi az első illatokat. Megnyerően rozés savak, végtelen gyümölcsösség, üdítő szikárság a legfineszesebb kunsági rozé új évjáratától.

Két jellemzően illatos fajtánknak, a Piros Tramininek és az Irsai Olivérnek a keresztezéséből jött létre ez a jellemzően magyar szőlőfajta. Különösen az alföldi tájra vált jellemzővé az idők során e kedves, ellenálló, edzett, szikár borokat adó fajtánk. Talán nem meglepő, hogy a jó Cserszegi is mindig illatos, muskotályos, friss, és ropogós savakkal jellemzhető. A Frittmann fivérek régóta megbízható forrást jelentenek, ha kunsági borokról van szó, és egy kellemes hétköznapesti borra van szükség, hisz akár Irasairól, akár rozéról van szó, boraik üdítö savszerkezete egyedülálló a hazai felhozatalban. Persze nem kell óriási távlatokat, tölgyes mélységeket várni boraiktól.
Ízben intenzív, fajtajelleges, pikáns savakkal rendelkező fehérbor. Nagyon jólesik inni, de ha szódát adunk hozzá a nyári melegben, sem sértődik meg. Élénk savai, fűszeres zamatai miatt magyaros halételek, szárnyasok mellett, párásra hűtve az igazi.

Egy korrekt rosé, amiben most már évek óta nem lehet csalódni. Parfümös, de nagyon diszkrét, szinte alig elkapható illat. Zamataiban is hasonlóan visszafogott, nem túl intenzív, melynek íze is most, még frissen igazán ropogós és kellemesen (szén)savas, kellemesen rozés.

Mészáros Pál és fia, Péter a csöndben, háttérben meghúzódó szekszárdi tehetségek táborát erősítik. Nem akarnak túlharsogni senkit, miért is tennék? Nem kapcsolódnak be a nagy nevek harcába, nem szeretnének divatoknak megfelelni, egyszerűen csak teszik a dolgukat, szimpatikus szerénységgel csinálják, amihez a legjobban értenek. Ezek pedig a szép, fajtajelleges és eltéveszthetetlenül szekszárdias borok, melyek a megfelelő úton járnak, a jó cél irányába, legyen szó akár egyszerű kadarkáról, akár csúcsvörösről... - Érdemes végigzongorázni mindet. Bizonyára sokat fogunk még hallani róluk.