Ismét előkerült egy fiókban szunnyadó jegyzet. Még a nyár folyamán nyílt alkalom egyben letesztelni a teljes KNW sort, a Lövőház utcai Szalonspiccben. A meghívásnak eleget téve örömmel mentem el az eseményre, hogy az egri borászat teljes szortimentjét mélyebben ismerhessem meg. Nem is szaporítom a szót, jöjjenek rögtön a jegyzetek és tanulságok, mármint azokról a vörösborokról, amiket izgalmasnak találtam az egyébként igen szerteágazó választékban (rosékat, fehéreket most átugrottam):

Borongós őszi napra virradt az idei Mindszenthavi Mulatságon. Volt hát egy kis időm az esemény kezdete előtt visszapörgetni a régi posztjaim: és bizony éppen 9 éve jártam ezen a kis családias eseményen először Bodrogkeresztúrban (az lehetett a második Mindszenthavi 2011-ben). Az Anna Vendégház Iskola utcai udvarán egy örökfiatal, rendkívül beszédes lány lecsóhoz aprította a paradicsomot, paprikát, ölében kisebbik fia, Vilike, de egyik kezével így is időt tudott szakítani a poharamra, hogy mindig töltsön bele valamit, közben persze szüntelenül mesélve, olyan átáléssel, lelkesedéssl és türelemmel, amilyennel csak kevés megszállott ember képes. Huszonhat éves voltam akkor, egy borboltban dolgoztam Budán. Még nem volt saját autóm, így édesapámmal látogattuk meg Bodó Juditot. Így találkoztam vele először.