Aligha lehet bármi olyat írni idősebb Szepsy Istvánról, amit eddig ne írtak volna le már százszor. Az viszont köztudomású, hogy egészségi állapotából kifolyólag pár éve egyre inkább gyermekei kezdik kijelölni a főbb irányokat a pincénél. Fia, István a szőlészeti és borászati döntésekben, a háttérmunkában, adminisztrációban pedig Gabriella tartja a gyeplőt. Az alap értékek változatlanok, de óhatatlan, hogy a generációváltás új mintázatokat is hozzon magával, ami a palackokban is nyomon követhető lassan. Tavaly a két szuperaszú megjelenése (a covid ellenére is) megtette a kívánt hatást: mindenki róluk beszélt. Nyilván a súlyos árazás presztízsépítést hivatott szolgálni, ahogy egyébként a Szepsy-márka esetében szinte minden mozzanat és tendencia ezt szolgálja: szárazban és édes különlegességek tekintetében is csúcsokat döngetni. Ifjabb Szepsy István ellátogatott a Borkollégiumba, hogy a WL100 szakmai csapatának friss, kísérleti tételekből, illetve forgalomba még nem került borokból tartson egy rögtönzött szemináriumot. Természetes, hogy vannak bizonyos dolgok, amik nem öröklődnek és ez egyáltalán nem baj, de a megdöbbenés, az izgalmi faktor nem maradt el most sem a friss Szepsy-borokkal.

Itt a nyár, de ez nem tántorít el minket a cukortól, a tokaji édességtől egy cseppet sem! A TokajGuide utóbbi kiadásaiban a II-es fejezetben járom körül a TokajDry (I.) és tokaji aszú (III.) közötti édes mezőny tanulságait, és ma ugyanezt fogom tenni ezeken a hasábokon. Lesznek a mai posztban korábban (a nappaliban coravinnel vagy borászatoknál) kóstolt tételek, de így együtt még nem szerepeltek, ezért a kontextus némiképp mégis új. Olyan TokajSweet tételeket válogattam össze, melyek cukorban viszonylag közel vannak egymáshoz és hűen mutatják be a tokaji aszú alatti széles, édes (amolyan freestyle) halmazt a mai Hegyaljáról. Kicsit nekem is amolyan "műszerkalibrálási" gyakorlat lesz ez. Úgyhogy előre is elnézést a törzsolvasóktól: lesznek ismerős és kevéssé ismert remekművek. Nézzük a tizedik vaktesztünk eredményeit: