Kalandozás A Boros borlapján
Az egyik legszebb borválaszték Hegyalján!
Ott kéne tartanunk, hogy minden komolyabb borvidéki településen kéne lennie egy helynek, ahol poharazva (akár fél óra alatt, három tétellel) bárki megismerheti a régió borait. Bizony érnek időnként igazán kellemes meglepetések kincskeresés közepette Tokaj környékén. Tudvalevő, hogy a sárospataki Boros borbár egyúttal borboltként, és amolyan bisztro jellegű konyhaként is funkcionál, kellemes belső és külső térrel. A Tokaj-Hegyalja Egyetem körüli munkanap végén pár hete leteszteltem a poharazott szortimentet, ügyelve rá, hogy kicsit a járatlan ösvényeken is mozogjak. Nem volt ebben az inspektori státuszban semmilyen szándékosság, a véletlen hozta így a szabad estén. De muszáj külön megemlítenem, hogy a személyzet csillagos ötösre vizsgázott: a több oldalas borlapon másfél decis árak vannak feltüntetve, de önként/ismeretlenül felajánlja a kedves felszolgáló, hogy hozhat féldeciket is; minden bor ideális hőfokon érkezett; a kilencből egy bornál sem merült fel a klasszikus (de annál keserűbb) “na az pont nincs készleten” klisé; és egy bor sem érkezett “fáradt” palackból a pohárba. Hab a tortán, hogy a száraz tételek tettek mélyebb benyomást. Lássuk a medvét!
1880: Noszai Hill Kadarka (South Csongrád region), Oszkár Maurer
Old Vine Chronicles/V.
The oldest plantation in the Carpatian basin that I know today has been reinvented and cultivated by a humble and instinctive Hungarian winemaker, called Oszkár Maurer. What’s more, his pre-phylloxera Kadarka vines near Szabadka (Subotica, which is now in Serbia) might testify that this variety was born on the southern edge of Hungary and spread out from there to several Hungarian wine regions like Szekszárd, Villány, Eger, Arad-Ménes and the Great Plain. But anyway, how could those plants on Noszai Hill have survived phylloxera, while complete wine regions disappeared forever in Europe in the late 19th century?