A Pannonhalmi Apátsági Pincészet az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb sikertörténete hazánk borászati vérkeringésében. Északi borvidék, melytől azt várnák, hogy tartózkodó, hűvös karakterrel bíró borokat ad, ám mégis képes déliesen gyümölcsös, buja és meglepően komoly, nagy testű vörösborokat is produkálni, ahogy könnyű, jóleső, reduktív fehéreket is. Szinte mindenkor megbízhatóvá, referenciaértékké váltak tehát a legtöbb borkategóriában. A Pannonhalmi bencés apátság hagyományainak alapjaira épülve, egy fiatal, igen szimpatikus, tapasztalt és mára már igen nagyra becsült borásszal, Liptai Zsolttal az élén a pannonhalmi borok egyértelműen visszakerültek Magyarország bortérképére. Bemutatnám, hogy én miért is szeretem boraikat.

Az idők folyamán hivatásommá vált ’borkedvelés’ szép lassan többfajta értelmet is nyert számomra. Egyrészt a kereskedelem révén a borkedvelés szép lassan átment borkedveltetésbe. Eleinte tehát a saját ízlésem feltérképezését követően olyan bort/borokat kezdtem el keresni, mely lenyűgözi a.) az önjelölt borértőt (egy borboltos számára kezdetben a pénzes szakbarbárok lenyűgözése tűnik a nagy kihívásnak); b.) egy átlagos, mondjuk úgy alkalom szülte borfogyasztót (a maga nemében számomra ez is szép kihívásokat tartogat: „paprikáskrumplihoz kéne valami finom bor estére...” vagy „kóstoltam tavaly a borfesztiválon egy bort, a haver standjánál, azt hiszem kékfrankos is volt benne, ilyen sárgás címkéje volt, de másra nem emlékszem, nagyon jó volt...volna önöknél ilyesmi??”) és végül c.) a borok iránt nem/alig fogékony, mondjuk úgy lelkes kezdőt („ajándékba vennék egy bort a páromnak, aki nem boros, DE próbálom vele megszerettetni”).Kérdéseikre, bennem is fölmerült a nagy kérdés: Hogy lehet őket megfogni EGYETLEN egy borral?!

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Mielőtt teljesen elfehéredne, eltokajiasodna általam a blog....Argentína, Chile. Újvilág. Mit lehet még elmondani az Újvilágról? Optimálishoz közeli adottságok a borkészítéshez, elképesztő piaci részesedés, elképesztő fejlődést követően az elmúlt pár évtized során. Elképesztő fejlesztések, elképesztő beruházások, hipermodern, látványos pincék épülnek egymás után Mendozában, Patagóniában, Colchaguában, hogy a szánk is tátva marad tőlük. Szeretik a fahordókat, szeretik az egyszerűséget, de vannak ott is, akik a chipsezés és egyéb parasztvakítások helyett a haladás új útjait választják, és némileg az óvilág felé visszakanyarodva, kicsit a sajátosságot és a minőséget előtérbe tolva próbálnak önálló piaci helyet kivívni maguknak a hozzáértők körében is. Mindeközben az árak barátságosak, a borokról nem is beszélve....(ha az ember körültekintően választ). Dél-Amerika azon része az újvilágnak, ahova szívesen ellátogatnék egyszer, de ha ez mostanában nem is jön össze, borainak szépségével mégis könnyen tudok barátkozni. Talán pont emiatt, ezeket a borokat kedvelem legjobban a tengerentúliak közül.

Najó, ez most már kezd kóros lenni. Lassan minden poszt tokajról és a Királyudvarról szól. Ígérem, ezen hamarosan változtatunk, de ha már megtiszteltek e nagyszerű lehetőséggel, s részt vehettem a Terroir Club és a Királyudvar felejthetetlennek ígérkező közös bemutatóján, akkor miért ne írnék róla... Pláne, ha olyan meglepetések is terítékre kerültek, mint a Lapis aszú 2003-ból és 2006-ból. Az ambiciózusan szerény külföldi befektető, Anthony Hwang volt jelen, s osztotta meg velünk gondolatait. Sok érdekeset mesélt az egyik legnívósabb, legnagyobb reményű tokaji pince titkairól.