Néha azt érzem, mintha a tudatos vásárló fogalma valóban értelmet kezdene nyerni napjainkban. Néha meg: Fila táska. Boros akciók (széteső) olcsó borokkal. Átcsomagolt áruk. Haza érve rohadó vagy férges áru. És most népszámlálás. A legutóbbi 2001-esen kiderült, a magyarok többsége Tescoban költi el a napi betevőre valót. Tele van az internet az emberek hiperes (nem éppen pozitív) élményeivel. Kérdem én akkor: Miért kell nekik ez mégis?

Régen aszúztam már magamban, úgyhogy elérkezettnek láttam az idejét. S ha már így hozta az élet, nem ihatok valami közepes lőrét, biztosra mentem, s jól tettem (pláne mivel kék sajtot is vettem magamnak mellé). Nem rég ráadásul az egyik nagyobb kereskedő elképesztő árakon borszerdázott, úgyhogy pár Weningerrel együtt, ezt a Patriciust is magamévá kellett tennem. Alkonyi is szépeket írt róla, illetve én is több mint elégedett voltam a tokaji pince aszúival, s az idei Nyitány kapcsán már talán elmondtam (de nem árt többször hangsúlyozni), hogy a Patricius ugyan nincs mindig annyira szem előtt, mint más nagyborászatok, de borainak minősége ezt simán indokolná! Tetszetősek az alapok is: Furmint vagy Muskotály…kétezer alatt mindig. Őket követi a piramis közepén egy késői szüret, a Katinka, végül az Oremushoz hasonló módon ők is bíznak a különféle puttonyszámú aszúkban: van nekik 4-es, 5-ös, 6-os is; de szerintem palackoztak már nem egy aszúesszenciát is. Akárhogy is van, 5 puttonyosaik kapták szerintem eddig a legnagyobb visszhangot. - A 2000-es és a 2002-es is sikeres évjárat volt. A tavasszal kóstolt 2007-es (bizonyára még palackérlelésre szoruló, de már most is gyönyörű) 6 puttonyosuk pedig bennem végleg bizonyította, hogy a viszonylag nagy pincészet színvonala simán megüti a populárisabb óriásokét (pl. Oremus, Royal Tokaji). S közben eszembe jut az is, hogy a határozott fellépésű, Tokaj Reneszánszban sokat tevékenykedő borász, Molnár Péter sok időt töltött Bacsó ’Oremus’ András szárnyai alatt is.

Sorra nyílnak az ígéretes borbárok városszerte/országszerte. Ritkán jutok el egyikbe, másikba, pedig milyen fontos szerepük van egyébként mindnyájunk látókörének tágításában. Az első igazán izgalmas, kimondottan átfogó szortimenttel rendelkező, modernebb stílusú kezdeményezés a Drop Shop borbár volt (értsd: interaktív honlap, rendszeres és izgalmas kóstolók, fiatalos közeg, igényes külső, szakmaiság szintén kifogástalan, választék hasonlóképp...az utóbbi időkben kicsit csöndben vannak, de remélem, a kezdeti lendületük sokáig kitart majd). A fiatalos és fiatal DiVinoról már miklóscsabi kapcsán érintőlegesen beszéltem, de hasonlóan határozott elképzelésekre fűzték föl a Vinoport borbár koncepcióját. Az eddig is tehetséges, ambíciózus csapat hazai viszonylatban az első, mely kilépett egy internetes borportál keretei közül, s elindította azonos névvel kereskedelmi/vendéglátóipari egységét is (illetve a pár éve hagyományossá vált Furmint Február rendezvénysorozat is az ő nevükhöz kötődik).

Marcival már régóta tervbe volt véve egy közös baráti borozás. Nehezen jött össze, de végül is sikerült náluk, a Rádayban összeülni. A kóstolandó borokon sokat lamentáltunk, addig-addig, mire végül egészen más palackok kerültek elő, mint az eredeti terv volt (megvan az előnye, ha az ember borboltban dolgozik: minden kóstolósor képlékeny). Alapvetően próbáltunk Kadarkákra összpontosítani, de az élet végül kicsit másképp írta ennek a kóstolónak a sztoriját. Két embernek 3 palack bőven elég, úgyhogy így munka után, hirtelen most erre futotta. Különösebb koncepció nélkül...csak a magunk örömére...jóízű beszélgetés mellé:

Itt az ősz. Egy kis napsütéssel, egy mosollyal esetenként egy szerelemmel is kevesebb lett minden. Az őszi időszakban a fröccsözések és a grillpartik után sokszínűbb borok felé vesszük az irányt, ha választani kell. Egyre inkább jöhetnek a vörösök, jöhetnek a nehezebb borok, ahogy haladunk a hűvösebb hónapok felé. Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).