A múlt heti bevezetőmben sok újat talán nem mondtam a Bott Pincéről. - Aki járt már náluk, szót váltott velük, az úgyis tudja, miről beszélek (a tokaji vasútállomással szembeni Szerelmi soron alighanem csak őket érdemes útba ejteni). Aki a múlt heti kóstolón ott volt, az egy pár órára hamar átérezhette, milyen kihívásokkal kell együtt élnie egy hegyaljai családi pincének. Náluk nincsenek sallangok, marketing fantazmagóriák. - Kemény munka és magas minőség van; meg persze egy cseppnyi jókedv és életöröm, anélkül nem is lehet. Valahogy így lesz a messziről, Csallóközből idecsöppent Bodoéké hazánk egyik legőszintébb, leghitelesebb pincéje. Kicsik közt az egyik legnagyobb. A tavalyi évre nálam az országos és hegyaljai lista negyedik helyén zártak.
A Bodó házaspáréké egyike hazánk legszínvonalasabb pincéinek. - Ez szent meggyőződésem. Persze a színvonal is viszonylagos fogalom, feltételez egyfajta (egészséges) értékrendet is. Ha valaki gravitációs elven megkomponált földolgozó-komplexumot vagy csili-vili kóracél-tartályok végeláthatatlan erdősségét érti színvonal alatt, pompázatos wellness hotellel, az lehet, hogy elsőre nem azt kapja, amire számít, de ha a színvonalat alázatos, kompromisszum-mentes és kristálytiszta elhivatottságban és hasonlóan makulátlan borokban mérjük, akkor nagyon kevés pincénél kopogtathatnánk jobb helyen, mint Bott Juditék ajtaján. (Kaló Imrétől már rég tudjuk: csak az eféle hófehér kövezetről szabad kiindulni mindennek, amibe belefog az alkotó ember.)
Javában tart a Furmint-február. Holnap este a Terroir Clubban egy ültetett kóstolón igen illusztris Furmint sort lehet a Bott Pincétől végigkóstolni húsz igen szerencsés résztvevőnek (a férőhelyek pár nap alatt elfogytak). A Csontos-dűlő száraz borai a hegyaljai referenciák egyik legerősebbike, de aki tiszta édes borokra szomjazik, annak ott lesz négy évjárat Bott-rytis és egy kivételes tehetségű szamorodni is! Ők lesznek a holnapi este főszereplői. Poszt nem sokára…(ha nem tűnnek el megint a jegyzeteim:)
Alább pedig Bott Juditot lehet megcsodálni a belga vino! magazin címlapján. Az aktuális számban több mértékadó hegyaljai pincéről készítettek egy átfogó körképet:
Több dolog is van. Először is a Nagy Furmint Februárról átfogó bejegyzés egyelőre nem lesz, mivel az esemény folyamán a jegyzetfüzetem eltűnt arról a helyről, ahova utoljára letettem… Ilyen is van (bár ha valaki eltette volna, fogalmam sincs, milyen értéket képvisel egy zs-ketegóriás blogger OLVASHATATLAN jegyzetfüzete bárkinek is…azért hízelgő). Összesen mintegy negyven autentikus borászat (Balassa, Gizella, Bott, Kikelet, Demeter Zoltán, Dorogi István stb) furmintjának a hívószavai voltak benne; ha valaki tényleg elvette, ez mind történjen meg vele, lehetőleg 13 és fél perc leforgása alatt(: Mikor hazafelé menet a zsebeim utoljára átkutattam, egy csinos lány névjegyét és egy elsöprő meglepetést jelentő miniborászatét találtam csak meg. Hanem annyiban hálás vagyok a jegyzet eltűnéséért, hogy nem szeretek gépelni, ezért helyettem is rövidre zárván a dolgot ezúttal az év első csillagainak kiosztása helyett egyetlen egy, figyelmet érdemlő birtokot emelnék most ki az eseményről.
Ma kerül megrendezésre a Furmint Február-rendezvénysorozat immár hagyományossá vált legfőbb maratonja, melyen most is számtalan borász Furmintjával lehet megismerkedni szerte az országból. Én éppen ezekben a percekben érkezek meg a Vajdahunyad várba, és vállalkozom a lehetetlenre: az összes izgalmas furmintunkat megkóstolni egyetlen délután alatt…
