2013. április 12-re konferenciára hívják a borászokat, szakújságírókat, jogászokat, kormányzati szervek képviselőit és bormarketing szakembereket, hogy megvitassák az aktuális borjogi kérdéseket és párbeszédet kezdeményezzenek a hazai bormarketing irányvonalairól. Az esemény szervezője dr. Prónay Bence, jogász, a borjog.hu alapítója és Rókusfalvy Pál, boros gazda, marketing szakember, a Roxer Csoport tulajdonosa.
kézművesebb, természethű tematika
A kötetlenebb hangulatú nyitott kóstolók évek óta rendszeresen látogathatók a Terroir Clubban. Ilyenkor az épp aktuális újdonságok közül néhány tétel kóstolható meg együtt, jelképes összeg fejében. A napokban ezek az érdekességek kerültek bemutatásra a Csillaghegyi úton:
A napokban jelent meg a Gault&Millau-n Bott Frigyes néhány fehérboráról készült írás. Nem rég összegyűlt egy csokorra való a felvidéki borász aktuális és kevéssé aktuális vörösei közül is (szólok előre, hogy aki a Pinot-ra számít, az most csalódni fog), de egyre inkább azt érzem, hogy a muzslai borász a kárpát-medencei fajták erényeivel is igen jól sáfárkodik. Korrekt, magabiztos és tiszta, fajtajelleges vörösborok készülnek keze nyomán évről évre, akár az alapborokat, akár a Kékfrankost nézzük:
pálfordulás előtt/után
A Furmint Februáron odavoltam Takács Lajos 11-es félszáraz Furmintjáért. Ezt a posztot most csak azért kezdem egy látszólag teljesen ide nem illő borral, mert arról a borról írás sajnos egyelőre nem született, de előbb-utóbb úgyis fog. Nem titok, hogy Somló talán legkedveltebb kézműves borászánál 2010-től nagy változások történtek a borok érlelését illetően. Egész pontosan az, hogy a borász egyik évről a másikra megvált hordóitól, és áttért famentes érlelésre. Csak színlével dolgozik Takács Lajos, szüret után gyors földolgozással, bár a must akár egy éjszakát is csepeghet, ami révén értelemszerűen számos értékes sav és aromaanyag jut a borba. Tiszta és sallangokat, trükköket nélkülöző technológia, mely hasonlóan tiszta borokat hozott a teltebb, vastagabb korai évjáratok után.
Két évjárat nélküli Champagne, kétféle színben
A napokban volt olyan szerencsém, hogy az egyik legismertebb champagne-i ház, a Veuve Clicquot két alappezsgőjét megkóstolhattam együtt. Idehaza zajosra sikerült az elmúlt évek pezsgőforradalma. A barikádokon Szentesi József a vezér, de fölsorakozott mellette egy sor remek hazai borász is, akik láthatóan nagyon hisznek a buborékokban (nem beszélve a korábban megvalósult hazai pezsgőapparátusokról: Királyudvar, de másutt is készülődnek hasonlóval). Új termékpaletta jelent meg számos borvidéken: gyöngyözők, habzók, palackos erjesztésű tételek hosszú sorából válogathatunk immár. Inkább kísérletnek érzem az eddigi eredményeket.
Amikor azonban az ember egy törékeny szépségű Champagne-al találkozik, rádöbben, hogy ez a műfaj bizony nem is olyan egyszerű, sőt nehéz. Pláne nagyon nehéz megközelíteni az évszázadok során (csaknem) töretlenül fejlődő, finomodó reims-i vagy epernay-i pezsgőházak által lehatárolt minőséget.