Szabad és független TokajKalauzunk újabb kiadásának éppen ezekben a percekben zajlik a premierje. Itt a blogon értékelt 88-90 pont fölötti kiemelkedő borok mentén minden kiadással elérhetőek a pincék számára birtokcsillagok. A TokajGuide végén is böngészhető Borkatalógus rendje a következő: 1-3 csillag között értékeljük az igazán figyelemreméltó minőségeket (egy csillag nagyjából 88-90 pontnak felel meg, két csillag kb 91-94 pont között mozog, míg az igazán kivételes borok kapják csak meg a három csillagot, jellemzően nem egyetlen kóstolási tapasztalat alapján, hanem több éves újrakóstolással). Azért értékelünk csillagok mentén, mert ez sokszor jobban kifejezi a borok által képviselt minőségi szinteket, mint egy numerikus adat, pillanatnyi értékelés alapján. Ennek mentén 2016-os kiadásban egy borászat megkapta második birtokcsillagát is: **Demeter Zoltán, *Szepsy István és a *Királyudvar mellé a *Bott Pince is csatlakozott a szűk körhöz három éve. Az új kiadással 2019-ben ismét bővült ez a lista.

Furmintfan azzal a szándékkal hívta össze a társaságot, hogy kóstoljuk meg együtt a friss, aktuális 2017-es Kikelet sort, s ha már így együtt vagyunk, akkor a már oly sokszor szóba került Moric Projekt hazai képviselőit is vegyük hozzá. Roland Velich köztudottan az autentikus kisborászatok amolyan nagykövetévé lépett elő, azon túl, hogy burgenland meghatározó borászatát viszi (igen komoly Blaufrankisch-okkal). Szervez maga körül oktatást, fiatal borászok és sommelier-k számára fejtágítást (rengeteg referenciabor kóstolásával). Közben pedig járja a Kárpát-medencét és szüntelenül keresi a kicsi, de izgalmas, hiteles terroirborokat. Ezek közül az első magyar tétel Homonna Attila Peres-dűlős furmintja lett, amit Kis Tamás somlói bora és a Villa Tolnay fehérbora követett. Ezek a borok a világ legkomolyabb éttermeinek borlapjára tudják így eljuttatni az olyan szavakat, mint Balaton, Tokaj, Somló.

Szombaton megjelenik a friss TokajKalauz. Újabb fontos állomás ez, egy hosszú munka a végéhez közeledik (sok egyéb munka meg most indul igazán). Van nagyon sok kimaradt írás, melyet (részben a kétnyelvűség miatt) úgy döntöttem, nem zúdítok rá az olvasókra. Bármit lehet pesszimista módon szemlélni. Senki ne gondolja, hogy én nem látom Tokaj-Hegyalja hibáit, s csak a szépet nagyítom fel ezerszeresre. Pont így, minden hiányosságával, keletiségével és nyughatatlanságával együtt tartom Hegyalját a világ közepének. Aki azonban folyton csak a hibákat keresi Hegyalján nagyítóval, az talán pont a lényegről csúszik le minduntalan, hogy Tokaj minden történelmi fordulat, mélypont és küszködés ellenére is mindig stabil érték tudott maradni. Arra gondoltam, megajádékoznám a blog olvasóit egy kiadatlan zárszóval. Nem mondom, hogy kedvcsináló, hisz épp ezért nem került nyomtatásba, (nem is hosszú) de talán így teljes a kép...