Nagy Zsoltéknál sem mostanában jártam utoljára Bényén. De pár hete annyira tetszett aszújuk (ld. előző poszt), hogy múlt héten beszaladtam hozzájuk egy gyors helyszíni szemlére. A vendégház udvara megszépült, a környezet mindenféle igényt remekül kielégít (szállással, étkezéssel, a legkülönfélébb igények szerint, és ez nem a reklám helye). Én most leginkább arra voltam kíváncsi, hogy a pince stílusa mit mutat az elmúlt évjáratok tükrében. Korábban rendre meggyőzött, sőt meglepett a borászat produkciója Ugyan a Préselőnél a limitált palackszámok ellenére vállaltan az érettebb tételek dominálnak az aktuális választékban, néhány fiatalabb tétel is került a pohárba. Lássuk közelebbről:

A TokajGuide első háromcsillagos birtokáról köztudomású, hogy bő tíz éve a pezsgő tartja igazán intenzív mozgásban. Ott volt a Szentesi-féle bérpezsgős korszak ébredésénél (2009-2011), és sokat utazott, hogy megértse az autolízis működését. - Demeter Zoltán igen fontos úttörője volt ennek a műfajnak, nem csupán tokaji, országos viszonylatban is (ld. Borászok 12 Pontja). Sokat tett azért, hogy a pezsgő mind jelentősebb műfajjá váljon, és Hegyalján alighanem őt halljuk a legtöbbet a buborékokról beszélni. Márpedig, ha pezsgőről van szó, akkor nála valóban igen konkrét víziók hangzanak el (ahogy ezt olvashattuk a múlt év végi sajtóban is), különösen igaz ez 2013 óta, mióta neki köszönhetően bárki készíthet immár saját pezsgőt, saját pincéjében. Régen szerepelt a neves tokaji termelő klubkóstolóink sorában, de ha már nyár, úgy voltam vele, hogy adjunk egy esélyt a tokaji buborékoknak! - Halkan hozzátéve, hogy e sorok írója igen szkeptikus ezzel a műfajjal Hegyalja vonatkozásában. De meséljenek most a pezsgők otthon visszakóstolt maradékai:

Jóleső, friss illat, primer, virágos orrban. Furmint létére egyedien aromatikus, ribizlis, a löszös termőhely adta kedvességgel, finom érleléssel. Ásványok, csiszolt íz és a meleg év ellenére van kellő lendület és tartás is benne. Szép hordó, elegáns szövet, sok gyümölcs. (6) 

A friss TokajGuide kézirata májusban lezárul. A szerkesztési munka közben ismét lehetőség nyílt a minap néhány száraz tokaji tételt megszondázni egyben…hisz tudjuk, így együtt mindig tanulságosabb a komparatív kóstolgatás, pláne vakon. A 18. fordulóban is TokajDry volt a téma, de most egy kivételével mindegyik új tétel lesz, azaz nem szerepelt korábbi vaktesztünkben! Izgalmas fordulatokra számítottam birtokboroktól dűlősökig (Suba, Hatalos, Kis-Garai stb), a remek 2021-esek most kezdenek formába lendülni. Régóta mantrázott alapigazság, mennyire kulcsfontosságú lenne ennek a műfajnak a konzisztens minősége, hisz sokan kapnának kedvet rajta keresztül Tokajhoz, ha legalább olyan élményt kapnak, mint egy osztrák, német vagy éppen új-zélandi fehérbor esetében. Hol tart ma Tokaj száraz oldala, mit mutatnak a legfrissebb évjáratok? Lássuk a medvét!

Elsőre intenzív, szinte szúrós vegetális jegyek, aztán markáns érlelési jegyek, olajos magok (tökmag, napraforgó), amolyan chardonnay-s kimértség, kevés naspolyás gyümölccsel. A furmint azon arcéle, amit bizony szoknia kell az ember orrának. Ízben krémes, széles, ismét olajos magos jegyek. Komoly test, kis cser, kesernye, majd szárító utóíz. S bár hosszú maga az íz, mégis kissé kusza az összkép, amibe nem szerettem bele (érzésem szerint a nehéz év jellegét is magán viseli). Nagy kérdés, mivé fejlődik a palackban...

Vannak azok a borászok, akiknek simán az alaptermészetük és munkájuk nyugalmat áraszt. Dorogi István például nem ült fel a trendekre, borai így is elég jók, hisz bennük, egyediek, és sokat mesélnek a termőhelyről. Nem akar egyik nap a pezsgővel kitűnni, másik nap a narancs borral, egyszerűen magas minőségű száraz és hagyományos édes borokat is képes tisztességesen elkészíteni. Az ehhez hasonló stabil értékekből pedig sajnos egyre kevesebbet találunk ezen a borvidéken, ahol István elmondása szerint is két három évente újabb nagy, világmegváltó ötletek jönnek, miközben a kisméretű termelők számára ez igen csak labilissá teszi a működést és hosszú távú sikerességet. Pedig rendíthetetlen véleményem, hogy az ilyen és ehhez hasonló kis családi borászatok jelentik a borvidéken a legfontosabb értékeket, amit a leginkább védeni kell. Dorogi Pistinél meg lehet nyugodni Hegyalján: minden értelemben. - Egyrészt a terasza, vendégháza igazi kis eldugott helyszín, ahol (még én is) le tudok kicsit lassulni, másrészt a borok is megnyugtatóan szépek. Lássuk most, hogyan fejlődnek a régebbi évjáratok:

Szép szalmasárga szín. Illatában nemes, elegáns, kifinomult és tiszta primer furmintosság: körtével, birsalmával, finoman vaníliás érleltséggel (de dolgozza be a bor érezhetően már). Valósággal ragyog ez a pohárban: stílus és elegancia. Ízben császárkörte, dús, jólesően krémes hordó, széles test (alkohollal), gazdag és hosszú, selymes textúra. Finom terrorjegyeket szép hordó keretezi. Nemes, nagy formátumú és emlékezetes bor, mely még most is roppant fiatal (egyelőre marad az egy csillag is).

Új szereplő első évjárata Abaújszántóról (zömmel tállyai szőlőből és a közösségi feldolgozóban elkészítve). Tiszta illatában direkt, populáris, primer aromák: körte, üde zöldalma és más fehér húsú gyümölcsök, főként almatermésűek. Valósággal tapintható a technológiai tisztaság. Ízben intenzív savak, zöldalma, finoman kerekítő maradékcukor, harapható, roppanó, ress gyümölcsök. A végén tiszta savak mossák le a kortyot. Kellő hossz, tele érett gyümölccsel, lendülettel. Korrekt, makulátlan, intelligensen elkészített alapfurmint. A magam részéről én ilyeneket várok a közösségi infrastruktúrából, ehhez hasonló ügys induló borászatok első szárny-próbálgatásai gyanánt. (Lesz miről írni a friss kiadványban idén...)

Tiszta, finom, marcipános illat. Egyensúlyos ízek, simaság, kerek bor (másodtöltésű hordóval keretbe foglalva). Kissé magas az alkohol, de hozzáad, nem elvesz a borból. Rózsáékra egyre inkább érdemes odafigyelni a tősgyökeres tállyaiak közt. (6)