Folytatódnak kalandjaink a furmint fajta körül. Aranyló szín is jelzi, hogy fiatalnak nem mondható. Illatban egészen bizarr kompozíció: viasz, méz, botritisz, de mellette tormás szúrás, szépnek nem mondható sajnos. Ízben aztán durva savakkal folytatódik, szinte citrompótlós, bántó lecsengéssel...

Múlt héten egy tokaji dűlős 2020-asról tettem említést, ez az egri dűlős, ugyanabból az évjáratból nem kevésbé adja fel a leckét. Mély szalmasárga színe is jelzi korosságát. Illatában csupa zavaró elem: kénhidrogán, húsleves és markáns érettség 3 év után. Ízben aztán több szépséget is mutat. Meglepően telt idomú, húsos bor, aztán kimondottan sós, hosszú és komplex ásványos jelleget mutat. Nagy kár az illatért...

Ha már Furmint Február, akkor jöjjenek egy nehéz év gyorsan érő furmintjának tanulságai. Szalmasárga szín. Eléggé koravén, oxidált, kénszegény illat, melyben az érettség dominál. Ízbn is üresedik, gyümölcsöt se nagyon találtam benne, és a kénnel is túlzott óvatosságot érzek benne. Nem győzött meg.

Ez meg jól elmaradt az évvégi forgatagban. Régi olvasóim közül a szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy szokásos decemberi coravines roncsderbink TokajDry-matuzsálemekkel elfelejtődött, de kapóra jön most, mikor a csecsemőgondozás közepette úgyis ki vagyok szomjazva teljesen egy kis borra. Vártam Dórimra, hogy legyen mód vakon coravinezni, de az altatások, szoptatások állandó körforgása közepette ez a megfelelő pillanat csak nem akart eljönni, így kiszolgáltam magamat, és jól van ez az apasors így is. Lássuk az érettségi vizsgákat:

Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni. 

Tavaly lett 30 éves a Pajzos. Ennek kapcsán több izgalmas tematikus kóstolásról tettünk említést, részletes jegyzeteket hasábjainkon. Talán kevesen tudják, de a francia tőkével alapított nagyborászatot bátran nevezhetjük a borvidék legnagyobb birtokának, hisz a két dűlőben (Pajzos és Megyer) összesen nagyjából 200 hektár képezi a cég tulajdonát (igaz ennek csak egy része terem), évente 350000 palackos produkcióval. Ebből adódóan amolyan állatorvosi lóként is tekinthetünk erre a birtokra: ami itt történik, az kicsit igaz a borvidék egészére is sok esetben. Lemérhető sokminden a borok árazásában, a termékportfólió súlypontjain, benne immár a pezsgő megjelenésével stb. Fontos változás tavaly óta, hogy birtokigazgatói poszton új kapitány vette át a kormánykereket Kolozsváry-Kiss Árpád személyében, aki Laurent Comas után sok tekintetben átkalibrálta a birtok napi szintű működését az első céges átvilágításai óta. Most nézzük meg közelebbről aktuális választékukat!

Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…

Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!

Erős habzás a pohárban. Illatban igen finom pezsgős jegyek: sok péksüti, keksz, briós, tökéletes a kompozíció! Puha, akár egy vattacukorba csomagolt friss csokor fehér virág vagy friss foszlós kalács. Semmi bizonytalanság, csak a profizmus árad belole. Ezt a pezsgőt simán oda lehet tenni bármelyik sikeres világpiaci példa mellé, legyen az francia vagy angol vagy bármilyen…! Tökéletes krémes perlázs, jóleső dosage foglalja keretbe a frissitő savakat. Tisztán hagyja a szájat, krémes, hosszú és prémium utóízzel. Nagyon rég nem kostoltam (ittam...merthogy itatja magát nagyon) ennyire magabiztos magyar pezsgőt! Erre a minősegre lehet imázst építeni. Lehet, hogy csak ez a szeria lett ilyen szép, de ez nagyon rendben van: L23131 (KMHC)!!

Manudlás, olajos magos, finoman füstös (tipikus), ásványos karakter, mádias mélységekkel és magaslatokkal. Sós, szikár, tömör korty. Nagy test, hosszú és kifejezetten szárító íz, sőt egy kis cserrel, és hosszú terrorjegyekkel. Sok sav, Nagyon kifejező mádi stílus, kimondottan minerális arcéllel, finom kesernyével, a végén citrusokkal. Rég kóstoltam ennyire szép alapfurmintot a pincétől. Ez most meggyőzött, és még nagyon fiatal. A nagy furmintok méltó felvezetője, egy szuper évből!