Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Kincskereséssel indul az év, ami azt jelenti, hogy szép lassan egy friss kiadvány előkészítése felé fordulnak a mindennapjaim 2020-ban. A tavalyi Tokaji Márciuson nyílt alkalmam megismerkedni egy pincével, akikről eddig azt hittem csak vendéglátással foglalkoznak. Az Aranynap Vendégházat ismertem ugyanis korábbról, de megleődve tapasztaltam, hogy boraik is megérdemlik a figyelmet és nem csak futólag. Az újévben felkerekedtünk tehát, és a bíztató első kóstolási benyomásnak folytatása is lett hát Tállyán.

Gombás jegyek, izgalmas illat, fiatalos, élénk gyümölcsök, modern vonásokkal. A korty szép nagyon, izgalmas, virgonc mozgás, roppanó sav, sok cukorral. Vibráló, fiatalos, primer jelleg egy remek édes tokajiban. Meg kell mondjam, hogy az eddigi legszebb Zsadányi borok egyike számomra, melyért igazán tudtam rajongani (idén többször is, vakon is).

"Nem érdekel már Somló." - mondta ki egyértelműen Lajos 2018 februárjában a legutóbbi pesti bemutatóján, ugyanitt, a Carpe Diemben, amikor egy Furmint Februárhoz kapcsolódó tematika mentén többek közt régi somlai és újabb saját/nem saját hegyaljai furmintokat mutatott be (abban a formában alighanem utoljára) a jelenlévő szerencséseknek. Köztudomású tehát, hogy Lajos hazatért, kisebb területeket vett és betelepített a tállyai Bohomájban és Patócsban, de már most készít megbízással borokat a szintén tállyai Márton Birtokon és Dán Károly felkérésére a bodrogkisfaludi DHP Birtoknál is. Utóbbi tulajdonképpen a Breitenbach Borászat mögötti amerikai-magyar befektetői kör megújúlása nyomán, Lajossal karöltve születik újjá és bontogatja szárnyait a hazai és nemzetközi piacon. A szinte előzmények nélkül kiválasztott szőlész-borásszal alighanem megütötték a jackpotot. Lássuk miért!

Történt aztán, hogy egy novemberi szombat estén Tállyán találtam magamat, kilencedmagammal egy sümegi társaság kíséretében. Ha már 430 km-t utaznak Hegyaljára, szerettem volna öt olyan pincét, öt olyan karaktert bemutatni nekik, akiknél innovatív, eredeti és kifinomult stílusok mentén kerülhetnek képbe, hogy mi is zajlik ma Tokaj környékén. A teljesség legkisebb igénye nélkül, a körülményeknek köszönhetően ebből végül a következő szűrlet kerekedett ki: Gizella, Sanzon, Kikelet, **Demeter Zoltán, és Szóló. Utolsó helyszínnek lenni persze sosem hálás szerep, de azt gondolom, hogy ezek az igen eredeti borok bizonyították, hogy Tállyán (önerőből) is nagyon izgalmas szólamok csendülnek fel pár éve. Nyáron már volt velük egy gyorsszemle idén. Élessék ezúttal szinte a teljes eddigi palackos archívumukat bemutatták nekünk... Óriási élmény. Noha van a kissé szerteágazó szortimentben jópár olyan tétel, aminek a szerepét nem teljesen értem. Tetszett az alap száraz (Tempo) és persze a Puro, a teljesen kénmentes, natúr bouk is szuperizgalmas, hogy ennyire stabil évek múltán is. A hézagos jegyzetek okán végülis most csak az idei TokajKalauzban is katalogizált, azaz csillagozott tételeiket tudtam hitelt érdemlően rögzíteni (a fejemben, a szívemben és itt írásban is):

Már korábban is leírtam, hogy ha lenne (lesz) a TokajGuide-ban Év Feldezettje cím, akkor azt idén a Szóló kapta volna. Tállyán sokminden történik mostanság: vannak új befektetők és mellettük vannak tős-gyökeres helyiek, akik együtt mindig a maguk útját járták a borvidék települései közt, van helyi kádár (Kalina), aki csinál valami egyedit, vannak fesztiválok, és van pár eredeti figura, akik pár év alatt rengeteg színt, egyedi hangot tudtak csempészni az öt-tíz éve még igancsak szunnyadó település boros színterébe. A Szóló mindenképp közéjük tartozik. 

Izgalmasan fejlődő tállyai birtok, a tősgyökeresek közül. Nagyon jó látni az ilyesmit is a sok új befektető közt. Érettebb, kicsit klasszikusabb aszús jegyek színben és illatban is: hordóval, kávés tercier jelleggel, de tisztán és emelkedett formában. Ízben vastag, hosszú aszú, nagyon koncentráltan barackdzsemes ízekkel. Igen nagy beltartalom: 221-es cukorhoz, 11,3-as sav társul egy csodás egyensúly formájában. Óriási, végtelen élmény.

A Szóló Pince pár év alatt az egyik legizgalmasabb autentikus borműhelye lett Hegyaljának. A tállyai mozgolódások egyik legfontosabb pincéjévé vált mindaz, amit Éless Tímea és Tamás együtt álmodnak a nagyszülői örökség mentén. Törékeny, bájos, elegáns, csiszolt borok, természetesség, nem ritkán alternatív technológiai megoldások. Ez itt éppen a Hetény- és a Tökösmál-dűlők 1944/45-ben (a front csatazaja ellenére is) eltelepített tállyai furmint tőkéiből készített limitált, különleges offdry tétel. A bor egészfürtös préseléssel készült, egy napos ülepítés után tartályba került. Egy kénezést kapott, majd 2018. március 9-én lett letöltve belőle mindössze 400 palack. 

Idén is volt nagy furmintozás a Vajdahunyad várban. Pár napja szóltunk előre, hogy idén tizedjére rendezi meg Kézdy Dániel és stábja ezt a nagyszabású kóstolót, ahol többszáz hazai és néhány külföldi furmintba is bele lehet kóstolni, egyszeri belépő mellett. A kép most is elég változatos, töredékes, sokszínű...ki honnan nézi (térben és időben mérve). Pár főbb tanulság: rengeteg középszerű bort kóstoltam, alighanem ezekből volt a legtöbb. Akadt sajnos néhány olyan bátor pince is, akinek még lehet, hogy nagyon sok dolga lenne otthon (elsősorban kóstolni a nagyvilágból, de legalább azoktól a szomszédoktól, akiknek láthatóan sikeres a bora egy népesebb/szofisztikáltabb fogyasztói körben; de tárolóedény kérdésében, higiéniában és technológiában is van baj néhol). Továbbra is nehéz logikát keresni abban, hogy ha valaki dűlős bor készítése mellett dönt (külön szüreteli, külön dolgozza föl, külön palackot és címkét vesz hozzá, külön engedélyezteti), akkor ugyan mégis hogy jut el fejben oda, hogy agyonvágja a szerencsétlen termőhelyet fával. Mire gondolhatott a költő? (Inkább nevezte volna el a furmintját prímszámokról vagy az unokahugáról vagy Furmint Grand Selection Reserve-nek.) Felfelé kiugró példák szárazban most is csak elvétve találhatók, komolyan nagyon célirányosan kell őket keresni. Vak tyúk alapon egy ilyen eseményen a laikus el fog tévedni, ez biztos; ahogy az is, hogy 20 furmintból 20 különböző stílust fog megismerni. Na de melyik az igazi...?

A vállalkozásom indításának napján sikerült ugyan totálkárosra törnie az autómat egy babysitterhez siető hölgynek, de még ez sem tudott eltántorítani attól, hogy az újévben végre Tokaj-Hegyalján töltsek el pár napot (kössz Kata)! Könkrét apropó nem is volt. - Inspirálódás az új guide-hoz, kincskeresés és tájékozódás. Márpedig, ha az ember igazán inspirációra vágyik a borvidéken, akkor erre Alkonyi Lászlónál megfelelőbb személyt nem ismerek. A három év alatt igen sokminden történt vele. Vett például fahordókat, lett botritiszes édes bora, berendezte Tállyán a kóstolótermet, ami őszintén alkonyis lett: a falon századelőből való családi fotók, dűlőtérkép, kövek, a polcon saját kiadványok. A változások közepette tehát egy csomóminden mégis állandó: az értékek, a hit, a meggyőződések, Keszi pedig még mindig ugyanolyan vehemens természetű pumi, amilyen mindig volt. Csak akkor nyugszik el az asztal alatt, ha Laci beszélni kezd a borokról: