Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet… 

Tállya, Görbe-dűlő. Kenyér, fehér és sárga húsú gyümölcsök egyszerű illatai. Ízben őszibarackos, körtés, enyhén kompótos jegyek. Közepes cukor, viszonylag egy dimenziós, közérthető, könnyed édes bor, jó savval egy nagyon populáris megfogalmazásban, közepes hosszúsággal.

Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni. 

Egy izgalmas, sokszínű egyéniség hagyott itt bennünknket hétfő reggel. Aki kicsit is ismerte, az tudja, hogy Szűcs Ferenc több volt, mint tállyai birtokos. Rajongott a szépért. Legyen az művészet, épület, egy borász lelke, egy elfeledett dűlő fekvése vagy egy onnan származó remek bor. Eltéveszthetetlen karakter volt. Mégsem tudok visszaemlékezni, mikor találkoztam vele először. Talán egy Királyudvar kóstolón valahol Pesten, 2010 tájékán. Ő is ugyanazzal a megrögzött, szinte gyermeki hittel fordult akkor Tokaj felé, ahogyan én is. És hitt ebben élete végéig.

A Kerekdomb Fesztivál három éve kötelező megállóhelyünk. Tavaly és tavalyelőtt a Tállya Dűlőbárral igyekeztünk a fesztiválozóknak újat mutatni a tállyai dűlőkből (Czinege Tamás illetve a Figi és Lipike remek ételei mellé). Ez idén sajnos 2 ültetett kóstolóra redukálódott: a Bocskai utcában egy játékos vakkóstoló és egy Alkonyi László számára szervezett dűlőtörténeti kóstolón mutattuk be Tállya és a termőhelyek egyediségét a Mailloth Kastélyban. Ebben az évben így viszont több idő jutott a kóstolsára (és a féktelen fesztiválozásra is). A szeptemberi hétvégén két pincénél tudtam hosszasabban időzni: a Szóló továbbra is a borvidéki natúr-movement szabadsághőse (nem mindig az én világom, de ha eltalálják az arányokat tudom szeretni ezeket a borokat). Szűcs Ferenc a Honvéd utcában pedig már csak amiatt is kötelező program volt, mert a Bocskai utcai helyszínt most is ő adta a játékos vakkóstolómhoz.

Eseménydús szeptember jön. Akik Tállyán bejáratosak, azok tudják, hogy az év legnagyobb eseménye a (maga nemében a régión belül is hiánypótló) Kerekdomb fesztivál, melyet a Művészetek Völgye lelkes és fiatalos stábja szervez évek óta. A gasztronómián és a borokon túlmenően kulturális programok, könnyűzenei koncertek, csupa igényes esemény várja a fesztiválozókat. Immár harmadik éve a TokajMagic is jelen van a Bocskai utcában. Hogy idén milyen tematikával...? Katt!

Sokan készítenek jó bort Tokajban. Közben mégis kevesen sikeresek. 200-220 pince, szűk hazai piac, rendezetlen szabályozási környezet/eredetvédelem, ebből következően rendezetlen árpolitika és rendezetlen kommunikáció korbácsolja a kedélyeket továbbra is Hegyalján, ami egyre nagyobb hullámokat és visszhangokat generál. Ma egy olyan pince borai kerülnek bemutatásra, akik az egyik legkedvesebb borvidéki településen, Tállyán az elsők közt (2002) kezdtek a megszokottakon túlmutató minőségbe, de mind a mai napig küzd a létéért a vállalkozás. A Szent Benedek borai tiszták, izgalmasak, szárazban és édesben is megközelítik a világszínvonalat; emellett érezhetően tiszta elköteleződés és szenvedély motiválta a pincészet elindítását, de a sokak számára oly szűkös piacokon nehézkesen rúg labdába Farkas Géza birtoka, ahol egyébként Ádám József készíti a remek borokat. Értetlenül állok kicsit én is a helyzet előtt, de tudjuk jól, hogy egy sikeres borászatnál sok feltételnek kell érvényesülni, sok szakmának kell szinergiákat kialakítani, és ez ma Hegyalján bizony nehéz kenyér (sajnos).

Tállyán folytatjuk bornaplónkat. Éless Mimi és Tamás 2019-től ráléptek a teljesen natúr útra. Noha vannak mások is Hegyalján, akiknek voltak és vannak is kénmentes, szűretlen, derítetlen, spontán erjedt boraik, a Szóló esetében ehhez mára biodinamikus gyakorlat is párosul (Demeter minősítéssel 2 év átállással, amit a Biokontroll ellenőriz). Egy út, ami kezdetben nehéz, komoly (és drága) buktatókkal járhat, ha valami félresiklik. - Ám ha megvan az áhított formula és hozzá a bevált mozdulatsor, onnantól minden adaléktól mentesen leegyszerűsödik a képlet, és a bor valóban magától születik a világra, beavatkozások és mesterséges anyagok nélkül. Száraz borokról szól egyelőre a fáma (a kénmentesség édes borban alighanem lehetetlen, de javítson ki, aki másképp tudja). 2019 ehhez az átálláshoz ideális év volt: minden bortípusban remek év, ellenben 2020-al, ahol volt feladvány a tenyészidőszak alatt a szüretig bőven. Két dűlő száraz borát kóstoltam premier előtt: a 2019-ben natúr szűzterméssel már debütáló Hetényt ás a Dukátot.

Mennyi szín, mennyi árnyalat? Idén szeptemberben is sikerült tető alá hozni a Tállya-Dűlőbár eseményt, igaz az idő miatt ez most a szó szoros értelmében szükséges volt, hisz a Kerekdomb pénteki napján az eső végig kísértett minket. A tavalyi programhoz hasonlóan a különféle tállyai dűlők bemutatása volt a cél Meggyestől Bojtáig, Hasznostól Siposig. Nagy változások nem lettek a borlapon, idén is lehetett három boros, tematikus körökben ismerkedni a dűlőkkel, stílusokkal, volt egy szép ültetett dűlőtúránk, melyet Alkonyi László tartott, közben három napon át kedvenc gasztróhősünk, Czinege Tamás sütött-főzött a bár előtti kertben. Az egész fesztivál remekül sikerült és nagyon jó érzés volt látni, hogy ennyi ember érdeklődött idén is a tállyai terroirsztorink iránt. Jövőre megújulás következik, frissített koncepcióval, de továbbra is fontosnak, magunkhoz közelinek érezzük a Kerekdombot, a borvidék legkúlabb, legőszintébb fesztiválját. 

A blogon megint kicsit kevesebb a poszt a nyári forgatag miatt, de cserébe egy csodás augusztus 20-ai ajándék: az idei Wine Writers Competition keretein belül publikálásra került a Hetény-dűlő Szólóhoz köthető területének története Jancis Robinson MW blogján.
Az általam írt teljes sztori itt érhető el angolul: https://www.jancisrobinson.com/articles/wwc21-heteny-vineyard-hungary 

További posztok is várhatóak, idén összesen 6 pályamunkát küldtem be (5 ebből tokaji, de ez talán nem meglepő).

TALÁLKOZZUNK szeptember közepén Tállyán, a Kerekdomb Fesztiválon, ahol a Bocskai utcában Tállya Dűlő Bárral készülünk idén is (Éless Mimiék szomszédságában)!