Ritkán kerül rozé a poharamba, de van olyan is, hogy még élvezem is. Ez is egy szép példa, jó forrásból. Friss, nem túl direkt, de kellemes primer gyümölcsök aromái. Üde, ropogós, vegetális ízek, frissítő korty, egyensúlyos, tiszta és jó italú rosé a mindennapokra. Nagyon korrekt vétel. (5+)
Somlói kitérő egy régi ismerősnél// Vol. II.
Soká fejtegettük (id.) Halász Imre nagyszerű barátommal somlói kispincéje mélyén a rozé töltése közben, mikor is fogtunk kezet először. Van annak már hét éve is. Golopon, Setét Péternél (Míves Borház) találkoztunk: csodás 2013-as borokat mutattak nekem, melyekért azóta is rajongok, meg házi krémsajtot. Ő most a két fejes töltőn adagolta a natúr rozébort a palackokba, kollégája a koronazárat nyomta rájuk, én pedig a kalodákba pakoltam a készárut. Reggel érkeztem, délutánra meg már Sütő Zsoltiékat vártuk morva termelők kíséretében. A kettő közt szerencsére sok minden belefért a napba, és volt is mit bepótolnunk történetekben. A legfrissebb borai terén sem kevésbé, hisz évek óta nem láttuk egymást…
Narancsos rozészín jelzi korát. Késői szüretet sejtet az illat koncentrációja, túlérett eperrel és más piros gyümölcsökkel, kis rebarbarával. Ízen kerek zamat, ribizlis, epres, málnás, édeskés gyümölcsök sűrű kavalkádja. Lecsengésben élénken érződik a piros ribizli. Egy rozé, melyet még most is primer jegyek szőnek át. Ne várjunk tőle laza könnyedséget, de a meglepő 16-os alkohol mégsem túloz ízben. Tartja magát a bor, de azért a rosék klisészerű, primer frisseségét ne itt keressük! (5+)
Xinomavre fajtájú rosé Görögországból (Thesszaloniki mellől). Natúr-vonal mentén, de annak is a szebbik oldaláról. Opálos narancsos rózsaszín. Az illatba azonnal bele lehet habarodni: friss, érett málna és piros ribizli gurul ki belőle, konkrétan a nyár bukéja, de egy az egyben! Ízben van maradékcukor, ami kerekíti, el is viszi egy populáris irányba, de mellette, sok primer gyümölcs, bogyósok, pirosak, húsosak, érettek, van kellő test és hosszúság is. A cukor miatt nem biztos, hogy mindenki szereti, mégis üde savak és fiatalos jelleget mutat a bor 2 év után is. Kis CO2 teszi még könnyedebbé. Öröm minden cseppje, akkor is, ha nagyon más mint a többi, megszokott rosé a piacon, de ez a rosé úgy málnás ízű, hogy az tényleg tisztán a gyümölcsből jön, nem a fajélesztőből, és ez előtt én fejet hajtok. Imádnivaló illat, sok-sok gyümölcs, maradandó íz és komplexitás...hát kell ennél több egy jó roséhoz? (Persze nem adják olcsón a Táblában, életemben ennyit rosé-ért nem adtam, de haza is vittem. Abból pedig ez a poszt lett: azaz kétszer is állta a próbát.)
Kicsekkolás az Avenue de Champagne-ról (+tanulságok)
Muszáj megjegyeznem, mennyire másik világ ez: a levegő oxigéntartalmát leszámítva szinte minden egész más (illetve a levegőben nincs áporodottság). Időtlen anyagokból épült épületek, felszabadult közhangulat lengi körül a belvárosi utcákat, tereket, kerteket, erkélyeket, azaz mindent. Átjön a környezeten, hogy itt az ünneplés itala készül, és ettől a rend még inkább rendezett lesz…és válik nagyon hitelessé maga az élmény is. Mindig elmondjuk magunk nyugtatására, hogy ott ‘45-’90-ig persze kimaradt az, ami mifelénk sajnos jócskán lehúzott mindent. De bár megélném még, hogy egyszer ennek a ‘rend-érzetnek’ egy része hazai borvidékeken is megcsapjon; és tudnék hinni abban, hogy a tokaji eredeténél fogva is legalább ennyire az ünneplés itala. Az előzőekhez képest komolyabb borászatok következek Épernay-ből. A Boizelnek igen megörültem, mivel online sikerült foglalni, hovatovább vasárnap 17:00-kor is indítanak kóstolót! Jocky Ewing hotelszobák ágyain kortyolt kedvencét, a Perrier Jouët-t pedig amolyan spontán ráadásnak szántuk. Udvarukban belekóstoltunk, hogy is tanítanak a profik.
A következő állomás: Avenue de Champagne (Épernay)
Az első olyan termelő Épernay-ben, akinek nagyon megörültem a neten keresgélve, mivel vasárnap délelőtt, sőt délután is fogad vendégeket (gyanúsan korrekt árképzéssel). Oldalaik tanúsága szerint 1802 óta termesztenek szőlőt, sőt Vignobles Gonet néven csendesbort is készítenek (és ha ez nem lenne elég, még egy csodás vendégházuk is van Épernay Champagne sugárútján, melyről utcaképet ig-videón osztottam meg múlt héten). Amiatt is izgalmas célpont volt, mert 100-150 km távolságból, egészen délről is dolgoznak fel szőlőt, ami számomra teljesen ismeretlen világ. Vajon ezek a területek tényleg annyival gyengébbek, mint az északiak?
Harmadik állomásunk: Damery
Damery környékét ne hagyja ki senki, aki Reims-től délebbre kalandozik. A borvidék egyik legszebb, dűlőkkel ölelt kilátópontja, a Hautvillers is útba esik jövet-menet (félúton Épernay-ből, alig néhány kilométer kellemes bringázás, és a Marne damery-i partja mentén bringaút is adott). A Burgundia & Champagne Magazin (Márkus György magyar Champagne-pápa tollából) bizonyára több olvasónk számára ismert alapmű. Kétségbeesésemben vettem kezembe, mikor szembesültem vele, hogy a legtöbb borászatnál a hétvége és a szüret miatt igen necces, hol tudnak majd minket fogadni. Damery-ből Bastien már másnap készséggel válaszolt levelemre, küldött egy árlistát, két tétel két főre pont ideális kezdésnek tűnt vasárnap reggelre…
Második megállónk Boursault kastélyánál
A komplett, hisztérikus online foglalósdimnak az eredője az volt, hogy nos a szállásunkat rendkívül bölcsen szombat-vasárnapra igényeltük (taps), ami mint kiderült Champagne-ban szinte szent ünnep, ergo nem nagyon nyit ki a kutya se. Eleinte a válaszemailek vonakodása, majd a legnagyobbak (pl. VCP, Moet) weboldalán is tapasztalt szombat kora délutáni utolsó foglalható időpontok voltak gyanúsak… De nem adtuk fel! Itt ajánlom mindenki figyelmébe a champagne-booking oldalt, ahol igen széles merítésben lehet foglalni 1-3 pezsgős kóstolóra tetszőleges létszámmal (emailben jön visszaigazolás és csak a helyszínen kell fizetni). Az árak 8 eurótól indulnak a kettő-három jegyű összegek felé (lehet itt a nagyokhoz is foglalni). A legtöbb helyen 1-1.5 órás vezetett birtokbejárás is tartozik ebbe, de érdemes feltérképezni, hol mit adnak a pénzünkért (ilyen kemény időkben). Így jutottunk el, minden különösebb előismeret nélkül pezsgős tripünk következő állomásaira. Újabb kis pince következik a hajtás után.
Furmint és cabernet franc a történelmi első osztályú Kakasból (Bodrogkeresztúr). Finom és apró buborékok gyöngyöznek fölfelé a halvány lazacszín pezsgőben. Illatban elég enyhe, kis rebarbara, eper, és vidám piros bogyósok. Ízben kicsi, enyhe buborékok csípnek gyöngéden. Elegáns, nem túl hosszú, nem túl intenzív vagy testes íz, de csontszáraz és feszes, szárító korttyal, mely hosszan érezhető. Piros ribizlis, málnás, primer jegyek díszítik a szárító savakat. Tiszta, üdítő apertitif jellegű pezsgő, profin elkészítve.
Furmint, Hárslevelű és Pinot noir roséja. Kellemes hagymahéj szín. Finom pirosas gyümölcsök, szép élesztősség. Széles, egyensúlyos, finom, enyhén krémes íz, integrált, besimult bubik. Rosé pezsgőben a hazai mezőnyben nagyon szép munka!
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!