Xinomavre fajtájú rosé Görögországból (Thesszaloniki mellől). Natúr-vonal mentén, de annak is a szebbik oldaláról. Opálos narancsos rózsaszín. Az illatba azonnal bele lehet habarodni: friss, érett málna és piros ribizli gurul ki belőle, konkrétan a nyár bukéja, de egy az egyben! Ízben van maradékcukor, ami kerekíti, el is viszi egy populáris irányba, de mellette, sok primer gyümölcs, bogyósok, pirosak, húsosak, érettek, van kellő test és hosszúság is. A cukor miatt nem biztos, hogy mindenki szereti, mégis üde savak és fiatalos jelleget mutat a bor 2 év után is. Kis CO2 teszi még könnyedebbé. Öröm minden cseppje, akkor is, ha nagyon más mint a többi, megszokott rosé a piacon, de ez a rosé úgy málnás ízű, hogy az tényleg tisztán a gyümölcsből jön, nem a fajélesztőből, és ez előtt én fejet hajtok. Imádnivaló illat, sok-sok gyümölcs, maradandó íz és komplexitás...hát kell ennél több egy jó roséhoz? (Persze nem adják olcsón a Táblában, életemben ennyit rosé-ért nem adtam, de haza is vittem. Abból pedig ez a poszt lett: azaz kétszer is állta a próbát.)