Csiszolt, elegáns, penge és neutrális furmintillatok a borászat kristálytiszta stílusával most is. Cizellált savak a hűvös évből, élénk, eleven, cirusos korty, de közben hosszú, és mély is tud lenni a bor. Remekül tartja magát (igaz egy éve azért még nagyobb lendület volt benne), minden nagyon szépen összesimult benne mostanra. A kis bényei borászat továbbra is az egyik legelegánsabb száraz stílussal örvendezteti meg a terroirborok rajongóit. (6+)
Alighanem a legszebb tokaji száraz bor ebből az évből, amit eddig kóstoltam. Tisztasága, szépsége már illatban lebilincsel. Parfümös, zöldalmás, kedves, fiatalos és modern aromatika. Ízben cizellált, kecses, finom furmint, mely egyszere ropogós és csiszolt, de a hűvös és nehéz évjárat semmilyen szinten nem torzítja a szerekezetét. Egy kis cukor teszi kerekebbé, sok érett citrussal, tele bájos, nőies eleganciával. (7)
Homonna-variációk két dűlőből
Onnan is látszik, hogy végéhez közeledik az év, hogy csupán két TokajMagic-élményünk maradt 2021-re. Októberben egy gyönyörű száraz sort osztottam meg vendégeimmel Erdőbényéről. A TokajGuide idei kiadásában a déli és az északi rész borászatainak bemutatását (mintegy szimbolikusan) egy egészen csodás száraz sor választja ketté (a friss kiadásban nagy hangsúlyt kapnak a kóstolók, borleírások, pontozások stb). Egy varázslatos száraz sor, melyért Belgiumba kellett utaznom 2019-ben, ahol a Holass-éknak köszönhetően csúcs Jakab borok kerülhettek a poharamba. Életem egyik legszebb TokajDry-sora volt, így noha Jakabék borai idehaza csak szűk körű ismertségnek örvendenek, gondoltam megpróbálom a lehetetlent, és megpróbálok megtölteni egy estét az ő boraikkal, mert felettébb megérdemlik. Ahogy az alcím is tanúsítja, a borász, Homonna Attila érdemei a borminőség terén elévülhetetlenek. Különösen, ha az egyik legrégebbi jegyzett hegyaljai dűlőről, a Rányról beszélünk, melyet neki köszönhetően kezdtek az elmúlt tíz évben egyre többen felfedezni. Ebben a sorban a kontextus végett a Bénye melletti dűlőt egy déli klasszissal, a rátkai Padiheggyel kóstoltuk össze 3 remek évből. Nézzük, hogy az északi vagy a déli terroir teljesített-e most szebben!
A korábbi Orsolyák után kóstolva szép érett gyümölcsök, komplex illat, körtével, almatermésűekkel. Széles, kimondottan édeskés korty, hosszú, a maradékcukor jelen van, de csak kerekít és díszít az ízeken, nem tolakszik vagy fed, bár kétségtelenül behízelgővé teszi a bort. Egészen komplex, sima, kerek és még fiatal bor, ami évekig érlelhető lesz. Némileg rétegbornak is érzem, terroiristáknak javallott.
Kincsvadászat címke nélkül
Lázasan gyűjtöm az anyagot a friss guidehoz. Ismét összejött a pincében néhány kóstolásra várakozó palack a tokaji termelőktől, nem is tartogattam őket soká, elérkezett az ideje egy újabb vakkörnek a nappaliban. Az ötödik fordulóban is sikerült a pontozási skála széles szakaszát bejárni. Kóstoltunk Mádról, Abaújszántóról, Bodrogkeresztúrról és Vámosújfaluról is érdekességeket, többnyire ismeretlen vagy kevéssé ismert pincéktől, melyek saját kézzel vagy közösségi feldolgozós megoldásokkal készültek. A hajtás után a slowtasting-jegyzetek és a pontszámok következnek:
Stabil és következetes TokajDry stílus
Klubkóstolóinkat a liszkai/vámosi Rány-dűlővel folytattuk a minap. Rácz Erika remekelt előtte egy héttel, de azt is lehetett sejteni, hogy Homonna tavalyi Határis menetelése után a Ránynál sem marad majd el a taps. Mindkét ikonikus dűlőt tulajdonképpen Attila fedezte fel nekünk és az első nagy formátumú Rány-dűlős bor az alább is kóstolt 2012-es évjárattal debütált. Egy.két évra rá tucatnyi pince vásárolt itt szőlőt és jelent meg a nagy múltú (1248) terroir boraival. Mindig elmondom, hogy az én olvasatomban két borász tudott eddig gyakorlatlilag valamennyi évjáratában időtálló bort készíteni: a februárban megénekelt Bodó Judit féle Csontos sor (2006-2018) mellett a tavalyi Homonna Határi sor (2003-2017), illetve a decemberi Jakab Rány és Padihegy vertikális élmények voltak erre az ékes bizonyság. Sok olvasó számára nyilván nem újdonság, hogy mai posztunk főhőse készíti a Jakab borokat is (sok egyéb ragyogó pincészet mellett). Mindig elmondom azt is, hogy még a legnagyobbak is rengeteget vargabetűt írtak le 2000 óta saját TokajDry receptjük terén: számomra azonban ezer szónál is többet mond el egy vincellérről az, ha 15 éve következetesen és tudatosan egy irányba képes haladni. Attila borai ezúttal is minden kétséget kizáróan bizonyítottak.
Ígéretes modern variációk furmintra
Három hónap után újra magic…. El sem hiszem, hogy ez az áprilisra tervezett kóstoló is eljött végre. Megérte azonban várni. Rácz Erika noha Komlóskán nőtt föl, csak 2014 óta készít borokat, de azóta is a perfekcionizmus és a kompromisszummentes profizmus a leginkább jellemző, bármilyen bor készítéséről legyen is szó. Az első évjáratok alapvetően a száraz borok finomhangolásairól szóltak, mely ahogy látni fogjuk 2016-ban hozta el az első igazán szép villanásokat, hogy aztán egy 16-os fordítás és aszú után 2017-ben egy szép szamorodni mellett teljes fényében tündökölhessen Sanzon-jelenség. - Tökéletes tisztaság, finom elegancia mellett a termőhelyi szemlélet jegyében a Rány-dűlő játsszák a főszerepet. Erdőbénye egyik meghatározó és következetes birtokának remek furmintjairól fogok ma beszámolni. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy TokajDry boroknál fordulatot hozó 6-7 éves kor után ugyan milyen irányba fejlődnek ezek a csiszolt gyöngyszemek....
Tarcal és Bodrogkeresztúr
A Furmint Február mindig kihívás. Nem csak a borásznak és a kiállítóknak.... Egy olyan seregszemle ez az év elején, amivel nagyon mély merítésből lehet benyomásokat és válaszokat szerezni: hol tart Tokaj, hol tart a furmint, hol tartanak egyes borászatok a stílusuk kiérlelésével? Minden évben igyekszem valami koncepciót találni, hogy minél több bort meg tudjak kóstolni, de így is látom, hogy egy személyben csak az elvárások egy részét tudom teljesíteni (ezúton is elnézést azoktól, akikhez nem jutottam el vagy csupán egy bort tudtam megkóstolni, esküszöm, hogy három előtt elkezdtem). Mivel tavaly az emeleten kezdtem, s a mádi terembe már csak zárás előtt értem oda (volt, aki már lerámolt, másnál elfogyott szinte minden), így idén lent rugaszkodtam neki: Tarcal, Bodrogkeresztúr és Mád, majd a felső szinten folytattam a többiekkel. Több, mint 80 furmintot sikerült megkóstolni. Jövőre megint fentről lefelé kezdek neki...
Ahol a tisztaság stílussal párosul
Arra gondoltunk, gyorsszemle sorozatunk és állandó rovatunk megérett a névváltozásra, mely kicsit jobban lefedi a valóságot és vonzóbban is hangzik. Sokat járunk Tokajba, de más borvidékekre is. Sok pincét látogatunk meg, beszippantjuk a dűlő levegőjét, elhozzuk fotókon is ide, közben leülünk, őszintén beszélgetünk, kóstolunk vagy épp hordómintából pörgetjük ki a tanulságokat. Ilyenkor szeretnénk közelebbről megérteni, mi az ami a borászt mozgatja, filozófiában, tettekben és persze a borok megformálása közepette. Innentől tehát a kincskereső munkacím helyszíni szemle lesz (kb. míg jobbat nem találunk). Rácz Erika erdőbényei borászatát évek óta figyeljük. Egyike a legutóbbi TokajGuide legszebb új felfedezéseinek. Ha az ember ellátogat hozzájuk a feldolgozóba és a pincébe, akkor is figyelemreméltó a precizitás és fegyelem, mely a Sanzon borok születését körülveszi, de immár számos nemzetközi elismerés is igazolja ezeket a borokat. Erikával szétnéztünk a deres Rány és Szentvér-dűlőkben, aztán kóstoltunk a (tartályban, Kádár Hungary és Stockinger hordókban) készülő 19-es szárazak mellett néhány 18-as palackos tételt is. Felismerhető jelenség lett a borvidéken Sanzon-stílus, szűkebb és tágabb mezőnyben mérve is.
Holass, a Kárpát-medence borainak flamand nagykövete
Idősebb Halász Imrét még az első TokajGuide megjelenése után, 2015 körül ismertem meg Golopon. Barátjával, Setét Péterrel hívtak meg, hogy első közös boraikat megmutassák, mit gondolok róluk. Imrével azóta is tart a barátság. Rá egy évre megsimertem az akkoriban még a Moricnál borászkodó fiát, a jogi tanulmányai után a bor felé forduló Imit is, aki később Ellie Bauwens-t vette feleségül, aki akkoriban az egyik meghatározó belga borkereskedésnél dolgozott. Közös álmuk az volt, hogy Loire-ban telepednek le, kislányukkal, vettek is egy házat Chinontól nem messze, de közben egy 2015-ös sümegi roséval elindult szépen a Holass Projekt a belga és francia piacon. A képlet egyszerű: Imi múltjához kapcsolódó olyan kisszériás borok felkutatása a Kárpát-medencéből (Magyarország, Ausztria), mely a csúcsgasztronómiában kerül aztán értékesítésre, saját címkével, mely elől a Holass logón túl csak a termőhelyet jelöli (hátcímkén természetesen a termelőt és egyebeket is). A képlet olyannyira működik, hogy végül Loire-ból visszaköltöztek Gent mellé, hogy onnan tudják építeni tovább a márkát, melynek tokaji ága az erdőbényei Jakab borászat lett.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!