Szép olajos magos illat, neutrális, sajátos fajtakarakter, mandulával. Széles, magas sav, feszes korty, citrusos vég, lendületes, friss ízek, száraz lecsengéssel. Izgalmas példa a fajtára, melyből szívesen kóstolnék még hasonlókat. (6)
Nem először okoz szép élményt a móri pince. Fiatalos, fehér húsú gyümölcsök, zöldalma, körte, nagyon tiszta aromatika jellemzi a bort. Friss sav, ropogós, vidám korty. Almás, fehér húsú gyümölcsös, szép, tiszta, szárító ízekkel. Remek.
Elsőre húsleveses, kissé zavart illat. Ízben feszes, lendületes, elegáns bor. Kis cukor kerekíti le az éleket, amitől kedves, egyensúlyos, jó italú, sárga húsú gyümölcsöket idéz meg a korty.
Pár hónapja a pince Zenitje annyira megtetszett, hogy ezen felbuzdulva furmintfan a Borrajongóról adott nekem egy fél palackot a Generosajukból (Ezerjó és Piros Tramini rezisztencia célú keresztezés, 1951). A címke tanúsága szerint 15-ös alkohol, Mórról, láthatóan komoly ambiciók mentén. Érett sárga déli gyümölcsök, virágos, cukorkás, kedves illat, olajos magokkal, napokkal bontás után pedig erősödik bennem a gyanú, hogy pár botritiszes szem is keveredhetett az alapanyagba. Vastag korty, nagy test, krémes íz, a végén kis kesernyével. Valóban súlyos anyag. Hosszú és testes bor, melyet némi késői szüret hangulat, a meleg év és az alkohol kissé édesbe hajlít. Inkább az ezerjóra ütött szülei közül. Mindenképp hűtsük alá bontás előtt, különben az arányok elbillennek a nehézkesség, darabosság felé. Bizony jól esne némi frissesség és gyümölcs mutatóba. Mindazonáltal ez egy komoly bor, az ízek pedig példásan tiszták, profi az elkészítés és azok számára, akik szeretik, ha egy bor erőből, koncentrációból akar nyomot hagyni, azok biztosan szeretni fogják.
Igazi váratlan meglepetés az elmúlt hónapokból! Illatos, reduktív vonal, körtével, birssel, citrusokkal, kicsit azért direkt formában (nem tudom, hogy fajélesztős-e, de gyanús). Ízben nagyon telt és gazdag korty. Krémes konzisztencia, érett gyümölcsökkel, hosszú, édeskés tónussal a korty végén. Több, mint korrekt munka Mórról, egy egyre inkább ígéretes pincétől, akikre érdemes lesz odafigyelni a jövőben is.
Egy elfeledett borvidék alig ismert pincéje, mely tavaly nem egyszer meg tudott lepni.... Fehér virágos, almás, birses, barackos illat. Ízben tiszta, fiatal, széles, de magas is. Komplex, hosszú íz, markáns szárító savak adta gerinccel. Lineáris szerkezetű olaszrizling, szép kesernyés fajtajelleggel. Rájuk is jó lesz odafigyelni...
Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):
Finom gyöngyözés a pohárban. Roppanó savak, melyek néhol kissé erőteljesebbek a kelleténél. A lágyabb 2011-es, 2012-es borok után nekem ez egyáltalán nincs ellenemre. Lecsengésben olajos magvak teszik sajátossá.
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
II/IV: Az év első fele a szárazaké. - Idei második TokajDry-kóstolónk főszereplője pedig egy igazi modern klasszikus, az *Oremus Mandolása lesz. Expertebbek számára aligha újdonság, hogy a sztenderd és a magnum palack mennyire másképp érik a palackban. Ebben a témában Hegyalján pedig csakis az *Oremus rendelkezik mérhető merítéssel és tapasztalattal, ezért most a friss TokajGuide új csillagos borászatának birtokborain keresztül fogjuk vizsgálni ezt a különleges kérdéskört professzionális, ültetett keretek közt (ahogy kell): hogyan érik a furmint kis és nagy palackban? Van-e szignifikáns eltérés a palackméretek közt? Ha igen, milyen mértékben? Szinte tudományos magaslatokig emelkedünk majd hipotézisekkel, kóstolással és sok-sok meglepetéssel. Ehhez az alábbi Mandolás Furmint palackpárok lesznek segítségünkre: 2019 (0.75 vs. 1.5 L), 2017 (0.75 vs. 1.5 L), 2016 (0.75 vs. 1.5 L), 2012 (0.75 vs. 1.5 L), 2009 (0.75 vs. 1.5 L). .. Helyszín: Borkollégium, Podmaniczky utca 31 (I. emeleten, balra). Belépő: 16.500.-/fő (Patreon Eszencia támogatóknak minden Magic eseményünkre jár az éves bérlet). A részvételi csak előzetes regisztráció esetén biztosított: http://www.patreon.com/tokajguide
Foglalás: HELLO@TOKAJMAGIC.HU vagy privát üzenetben.
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!