Szeretjük a Tőkéseket. Még mindig. Mert tiszták, hitelesek, józanok és őszinték. Ahogy a boraik is. Ezzel pedig a lehető legjobb mederbe próbálják terelni ennek a hatalmas (változatos) sokféle múlttal rendelkező, kissé elfeledett borvidéknek a jövőjét. Lassan hagyománnyá kezd válni, hogy a három borász keze nem csak saját maga, hanem a borvidéki közösség felé is határozott mozdulattal hajlik, így magukon kívül elhoztak Budapestre néhány hasonlóan meggyőző, hasonlóan átlátható birtokméretű helyi borászt is. Van abban valami megnyugtatóan bizsergető érzés, mikor egy apjuk korabeli helikopter-vezető meséli csillogó szemekkel, hogy ő ezeknek a fiatal borászoknak a lelkes szavait hallgatva határozta el, hogy akkor holnaptól ő is szép mátrai borokat fog készíteni.

Ebben az évben csakúgy sorjáznak a jobbnál-jobb boros rendezvények (vagy csak én érzem így? - Kóstolhattunk tokaji dűlőket, egy egész napig Kékfrankosokat, vagy épp badacsonyiakat, hogy a sztenderd Etyekezésről és a többi hagyományos programról ne is beszéljünk). A Tőkéseknél szerencsére úgy tűnik, kifogyhatatlan a lendület: fél éven belül ez már a második bemutatójuk lesz a mátrai kézműveseknek. (Csak nem egy hagyomány kezd kibontakozni félévente...?)
Egyre inkább alapigazsággá kezd válni…Alkonyi László szokta gyakorta mondani, mennyire fontos a közösség egy borvidéken, anélkül gyakorlatilag képtelenség egyről a kettőre jutni; belevágni is ott érdemes manapság, ahol van közösségi gondolkodás (én sem tennék másként). Erre az egyik legékesebb példa idehaza Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás kristálytiszta összefogása. A három Tőkés is (nagyon helyesen) kezébe vette a sorsát és a már kialakult szakmai megbecsülésüket nem önös érdekekre fordítják (mint oly sokan), hanem élnek a lehetőséggel és hosszabb távú regionális értékteremtésnek esélyt adva hét másik kispincét hoznak magukkal jövő héten a budai várba. Hibátlan koncepció.

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Az In Vino Consulting és a Terroir Club újabb közös szervezésű bemutató keretében próbálta méltó módon bemutatni a hazai borászati értékek egy kisebb szeletét. Az őszi Borszalon mellett könnyen lehet, hogy tavasszal egy szűkebb tematika szerint követik a Kékfrankos-napot hasonló színvonalú bemutatók, ahol tehát nem az összes, beválasztott, természetességre és egyediségre filozófiát alapozó borászat vesz részt, mint ősszel, hanem egy kisebb, konkrétabb téma mentén lehet a borokkal ismerkedni. Ezúttal tehát legnagyobb területen termelt (kék)szőlőfajtánk, a Kékfrankos került reflektorfénybe.

Mátra-alja (örvendetesen) egyre inkább a kézműves kispincék hazája kezd lenni, ahol Losonci Bálint és a többi Tőkés kezdi magához ragadni mind jobban a főszerepet! Kevés bort kóstoltam még ettől a mátrai borászattól, akik a közepes méretű családi pincék közé sorolhatók: 10 ha-on (s az idősebb Bárdos a nagyrédei borászati üzem vezető beosztású borásza volt közel 40 évig). Illatban harsogó bodza, csalán és fajtajelleges zöldfűszerek hada (érzésem szerint nem csak a vadélesztők közreműködésének köszönhetően). Mellettük mégis jelen van egy nagy adag friss, citrusos, meglepően telt gyümölcsösség is, ami a bor ízében is egyértelműen főszerepet játszik. Élénk, virgonc, lendületes, csupa zamat, jó savú 11-es bor, méghozzá megfizethető árban.

Jó borissza lévén karácsonyra idén is a legnagyobb kedvencek közül mazsoláztam magamnak/magunknak otthonra. Igyekeztem úgy válogatni, hogy mindenféle bortípus szerephez jusson, közben üzenete is legyen a boroknak: a tájról, a borvidékről, a borászról és persze az ünnep pátoszáról is! (Azért tolódott ez januárra, mert annyi minden történt a két ünnep között, és a fényképekre nem jutott idő…)

Nagyon vártam ezt a rendezvényt. Több oka is volt ennek a várakozásnak. Egyfelől nagyon kevés mátrai bort iszom, másfelől pedig rengeteg szépet és jót hallani az idő közben három pincére élesedő összefogás tagjainak borairól. Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás. Mátra szemmel láthatóan kezd erőre kapni. Pedig Gyöngyös környéke nem éppen fölemelkedéséről, hatalmas fejlesztéseiről adott hangot mostanság; mégis annál örömtelibb látni, hogy vannak lelkes és tevékeny emberek néhol a határban, akik csakazértis hisznek abban, amit csinálnak. Példamutatónak érzem jóideje az egész Tőkések-projektet Tokajtól-Villányig valamennyi borvidékünk számára. Önzetlen és őszinte összefogás, tenni akarás, KÖZÖS értékteremtési motiváció. Ha már a parlamentben, minisztériumokban, hegyközségi intézményekben nem történik semmiféle, - borászati téren előremutató dolog, akkor más nem marad, mint a hangadó egyéniségek (sorsszerű) összefogása a széthúzás helyett. Sokszor azt látni ugyanis, hogy a legagilisebbek, leginkább szem előtt lévő nagy nevek nem képesek leülni egy asztal mellé, hogy közösen vitassák meg szeretett borvidékük jövőjét. Mert bár tudom én azt is, hogy sokszor egy-egy borász többet tesz tíz év alatt egy régió borászatért, mint a többiek együttvéve egész életük folyamán, de ettől még az együttgondolkodás nélkül valószínűleg hosszú távon semmi nem megy.

...ahol igazi ritkaságokkal, már vagy még nem kóstolható tételekkel is találkozhatnak. Többek között bemutatkoznak a 2009-es évjárat vörösei, formabontó borok 2010-ből, valamint néhány ízelítő az elmúlt szüret friss boraiból. A borok mellé gasztronómiában is ízelítőt kaphatnak a Mátra értékeiből.

A kóstoló dátuma: 2011. december 8.

Időpont: 18:00-20:30

Helyszín: Curia Vendéglő, 1053 Budapest, Curia utca 2.

Az év második felének egyik legizgalmasabb szakmai rendezvényének ígérkezett a Terra Hungarica. Komoly kiállítók, egy komoly kereskedő születésnapja, s még a komoly téma is megvolt: olyan borászokat hívtak meg, akik vállalják, hogy boraik csak saját borvidéken termett szőlőből készülnek, és tartózkodnak a durva vegyszerek és durva szőlész-borász beavatkozásoktól. Volt filmvetítés és Master of Wine vezette mesterkurzus is, melyeknek a központi témája természetesen a biodinamikus borkészítés volt.

Igen kellemes meglepetésként ért tegnap, mikor egy reklámoszlop nagy plakátján Losonci Bálint nézett le rám a HetiVálasz eheti számának címoldaláról. Nagyon egyet kell, hogy értsek, sőt ha kicsit elragadtatom magam, azt kell, hogy mondjam, a maga nemében egyedülálló dolog, hogy egy kis, kézműves borászat ilyen jellegű médiafigyelmet kap (értsd: szem előtt van).