Fordulat Mádon. Mivel pár éve a Mád OEM "nem ment át" a borvidéki Hegyközségi Tanácson, a mádi közösség végülis önálló eredetvédelmi szisztéma kidolgozása mellett döntött, mely épp idén év elején debütált. Két kategóriában lesznek megkülönböztetett, helyi árujelzők a borvidék legnagyobb (mintegy ötödét képező) hegyközségének borain (a francia AOC után szabadon): MOC és MDOC szinten, melyek közül utóbbi a dűlős szintet jelöli. Részletek a kattintás után:

Így 12 év után sem tudom elképzelni, hogy más körül forogjon az életem, mint Tokaj. S ha sorolnom kéne az okokat, amiért ez így van, akkor elsők közt említeném a rengeteg inspiráló egyéniséget (noha ez is sokat formálódott bennem az idők folyamán). Lehet az ő küldetésüket is sokféleképp értelmezni: a borász időnként kicsit sztár, akiért rajong a közönség, akinek tapsolnak a borbemutatók, brilliáns borvacsorák, díjak és ünnepi beszédek végén. Aztán látjuk a közösségi médiában a posztot a kékszőlőtől piros kezekről, a hajnali munkakezdésről, a hősies küzdésről, és ami ebből fakad: esendőség, időnként hibák, felelősségvállalás stb. De ahogy látni fogjuk bizony nem feltétlen csak termelők alakítják egy borvidék jövőjét. Három év után frissítem a listámat és nagyon érdekes látni a régi és az új nevek tendenciáit ezen a listán.

Orvosságos, papíros, olajos magos, császárkörtés furmintosság illatában. Telt, kerek zamatú, hosszú és 2018-asan gömbölyded érzetű bor. Lágy savak, magas szesz, de összességében mégis szép és most lehet a csúcsa közelében a bor, fogyasztásra készen, benne a mádi furmintok minden elvárható, vonzó, komplex jellegével. 

Mádon aztán zajlik az élet mindig. - A borvidék központjává érett 2000-től, a dűlős terroirgondolkodás jelentős borműhelyeivel, 2009 körül egy grandiózus kooperációval (Szent Tamás, mádi palack stb), ami kicsit egész Mádra kihatva sok metamorfózison ment keresztül. A befektető pár hete ránk szabadította a MAD bubbles jelenséget, mely sokakban sokféle érzelmet váltott ki; azt ki lehet jelenteni, hogy osztatlan sikert nem aratott a piacon és erősen szembemegy a második mondatom értékeivel is (aligha lesz azonban mérhető hatása bármire is). Azt tudjuk, hogy a közösségi összefogás nem a kedvenc témája sajnos borászainknak, és én is gyorsan megtanultam az elmúlt 10 tokaji évem alatt, hogy a legfőbb gond a borvidéken az, hogy lassan bármilyen téma mentén képes két hegyaljai borász végtelen vitába bocsátkozni (építő párbeszéd helyett). Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a piaci pozícionálás terén koncepciózus játékszabályokkal mind a mai napig adós a borvidék (működő eredetvédelem, jól átgondolt termékleírás, dűlők értelmezése, árpolitika stb). Tíz borász így nyilván tízféleképp fog gondolkodni a szőlészkedésről, a borkészítésről, stratégiákról, kb mindenről. Pedig a Mádi Kör egyike a borvidék számos egyesületének, melynek furamód épp a szigorú eredetvédelem az egyik legfőbb programpontja, ezt a borvidéken belül is önállóan (településileg) értelmezi és szervezi, ami zajos visszhangokat generál. Rendszeres tematikus kóstolóinak legutóbbi szeánszán nagyon kíváncsi voltam, hogy a hosszú életűnek tartott mádi szárazak miképp érnek a palackban. A meglepetések nem maradtak el:

Erdei-Brüll György, fizikus hegyaljai zsidó rokonsággal bír. Másodnagybátyja a 70-es évek elején, tizenéves korában “csalta el” Pestről Mádra, röviddel ezután pedig már egy hordóval megrakott szekéren találta magát, mely Szerencs és Mád között zötykölődött, úton a történelmi mádi dűlők és a hagyományos tokaji borok készítése felé. Ahogy az persze ilyenkor lenni szokott egy szőlőmunkára fogott tinédzser esetében, ő is macska ügyességgel próbált kibújni a szőlőmunka kínjai alól, valósággal futva menekült vissza a pezsgő nagyvárosba kiélvezni fiatal éveit. Valami azonban mégis megfoghatta Hegyaljában, mert pár év múlva a másodnagybátty Feri bácsi 4 sor szőlőt bízott a fiatalemberre zöldmunkával, gyümölccsel, és persze annak borával együtt. Ez a felelősség volt az, ami szép lassan borászattá csiszolódott. - Az alapvető dolgok viszont azóta sem változtak a Brüll Pincénél: tradicionális borkészítés, oxidatív iskola, érett tokaji ízek egy sajátos világlátású, ösztönös, izraelita szellemű borásztól. - Mondanom sem kell tán, maximálisan szembemenve a mai tokaji fősodorral. Az ő borai mutatkoznak be a kattintás után. 

Újabb vakszakasz Tokajból, régebbi és frissebb palackokkal...részben hogy én is kényelmesebben elférjek a pincében. Tekinthető hivatalosnak itt és most: egy év múlva érkezik a terveim szerint a TokajGuideIV, amihez továbbra is szüntelen járom a borvidék ismert és kevéssé ismert szegleteit. Igyekszem minél több helyre eljutni, minél több borásszal és borvidéki személlyel beszélgetni, már ami "egyszemélyes szerkesztőségként" megvalósítható térben és időben. Hiszem, hogy egy ilyen összetett és ma is szüntelen alakuló borvidék, mint Tokaj, csakis úgy látható át igazán, ha az ember minél többet kóstol, minél több emberrel beszél, eszmét cserél (bizony nem is oly csekély felelősséggel járó feladat mindenkinek az érdekeit és álláspontját megérteni és kicsit képviselni is…). Korábban ez nem volt bevált rutin, de a hatékonyság (és a jelenlegi helyzet) jegyében továbbra is várjuk azon palackokat, melyek a kiadvány borkatalógusában jó eséllyel csillagos (azaz 90+ pont) teljesítményt képesek felmutatni. Akik olvasták az első részt, azoknak biztosan lesz egy-két ismeretlen-ismerős. Az alábbi sorban is akadt ilyen meglepetés:

Kovács Károly 2008-ban érkezett befektetőként Mádra. A Szent Tamás Kft-ben, MÁD néven álmodta meg a borvidék első komoly village-brandjét. Még annál is többet. Azóta igen sok bort átfejtettek az Első Mádi Borház alatt. A mádi palack megalkotása (2011) után nem sokkal kiszállt Ipacs Géza az allstar csapatból (a palack használhatóságának kérdésköreit rendesen elhúzva). Leköszönt az első borász, Balassa István, majd az egyik alapító oszlop Ifj. Szepsy István is 2018 végére. A 2019-es TokajGuide-ban már Mad Wine névvel szerepelnek. Emlékszem, 2012 körül még igen komoly tervekkel vágtak bele az alap Mád brand építésébe: nem csak újabb édesek és szárazak léptek be a termékcsaládba, de a borbárakhoz hangszerelt, tartályos Mád Furminttal konkrétan milliós palackszám megcélzása volt a középtávú vízió. Az első kiadást sokan szerettük: hirtelen mindenki hitt vagy hinni akart benne, hogy nagy volumenben végre megszületett Hegyalján egy sikeres alap száraz brand, ami nemzetközi siker is lehet. Lássuk, mi valósult meg ebből 10 év távlatából nézve...

Hogy milyen gondolatokkal búcsúzunk az idei Furmint Februártól? Biztos sokan megírták a február első csütörtökén megtartott Nagy Kóstoló tanulságait, de annyi minden más érdekes bor és téma akadt, hogy ezek a jegyzetek kicsit várattak magukra. Végre rájuk tudtam szánni a kellő időt és figyelmet. A furmintnak ugyanis kell a figyelem. Akárhogy is közelíti meg az ember: a szőlőben, a pincében, vagy éppen a pohárában. - Tetszik vagy sem, a furmintot többnyire úgy tudjuk megérteni, ha kicsit másképp, kicsit mélyebb odafigyeléssel vagyunk felé. Visszagondolok az elmúlt 11 év tanulságaira, hogy mennyi konklúziót hoztak a februári furmintozások: 

Édes birtokválogatás. Érett, illatos édes, vakon kóstolva. Borostyános szín, virágos muskotályosság és mazsola, tea, narancshéj. Ízben szép érettség, nagy test, magas cukor, muskotályos jegyek, kissé diszkrét savval egy klasszikusan forró évjáratból.

Még az a korszak lehetett, amikor a dűlős mádi (körös) száraz borban lehetett hárs is a furmint mellett (jelen esetben 30 %), ma már ugyebár a Mádi Kör előírja, hogy ha dűlős, akkor csak az egyik lehet (ld. Barta KVG 2018). Cseppet se bánom, hogy itt mindkettő jelen van! Illatban klasszikus száraz tokajiság és 2015-ös (meleg tónusú) érett palackbuké, kis fenolosság, viasz és elég kifejezett hordóvanília, kókusz (ami 1-2 nap szellőzés után még kellemetlenebb rum-puncsba vált). Megint igazából azt nem értem, hogy ha terroirbor, akkor miért a szekunder és tercier aromáké a főszerep. A termőhelyiség jelen van, szót kér, de mégis belefullad egy érlelt, maszkulin, szigorú bor illatába, ami ráadásul érzésem szerint a piacon eleve nehezen szeretteti meg magát. Ízben széles, vastag, erőteljes tétel. Magas alkohol (14 %) fűt, krémessé teszi a hordó, míg az évjárat enyhe savai lustává, darabossá. Hosszú, mély, komplex íz, almával, körtével, birssel. - Ez a bor nagyon sokat mutat (2007, 2009-ből sok ilyen komoly bort kóstoltunk); a hárs is hozzáad némi szépséget, de kicsit a fineszt és a csiszolt eleganciát mégis hiányolom az összképből, amibe bele lehet szeretni, ami rabul ejt, ami minden kétséget kizár afelől, hogy a dűlős száraz tokaji egy világra szóló bor...