A Királyudvar újjáépítése az egyik legnagyobb sikere a külföldi tőke hegyaljai megjelenésének. Az utolsó órákban mentették meg és varázsolták újjá ezt a több évszázados csodálatos épületet a végső pusztulástól, arról nem is beszélve, hogy igen rövid idő alatt nem csak a borvidéken, de hazai viszonylatban is az egyik legizgalmasabb borműhely jött létre, ahol borvidéki és francia szakemberek egyaránt igen komoly borminőségeket alapoztak meg az elmúlt évtizedben. A Secről, Demi Secről, Ilonáról vagy épp a Királyudvar pezsgőről már nem kell bővebben értekeznem valószínűleg. Végre testközelből látva a pezsgőapparátust tudatosult csak bennem, hogy mekkora dolog, hogy ez egy francia kapcsolat révén meg tudott valósulni Hegyelján. A Királyudvar ugyanis évek óta saját maga készíti el pezsgőit. Anthony Hwang a Királyudvar Loire-völgyi testvérbirtokáról, a Domaine Huet-től kapja a szakmai támogatást ebben a nehéz témában, s készíti szerintem egyedülálló módon tudatosan és magas minőségben methode traditionelle pezsgőit idehaza.

A hagyományos nyárköszöntő Királyudvarolás idén sem maradt el. Most egy szép május végi napon látogatott el Mr. Hwang a budapesti Gerbaud Házba, s hozta el a pince újdonságait, különös tekintettel a 2011-es évjárat debütáló mintáira. A tavalyiés a tavalyelőttikóstoló csillagzápora is bebizonyította, hogy a tarcali nagyborászat a mai napig egyike Tokaj és hazánk legizgalmasabb borászati műhelyeinek. Édesben és szárazban is közelinek tűnik a világszínvonal. Pezsgőben sincsenek lemaradásban, sőt éllovasok (hála a loire-völgyi testvérbirtoknak). Tavaly elvileg biodinamikus útra léptek, s eredményeik biztatóan alakulnak. Pályafutásuk pedig évről évre izgalmasabb lesz a 90-es évek végi erős kezdő csapat okán (Demeter Zoltán, Szepsy stbstb). Egyelőre az új éra 8-as, 9-es, 10-es borai igazolni látszanak a birtokigazgatót, aki köztudottan nem csak Tokajban minőségmániás a kezdetektől fogva. Sok újat nem lehet róluk mesélni…talán én is kezdek leszokni újabban az önálló posztokat kitevő bevezetőkről. (Remélem, van aki örül ennek):

Szőlőfajták: 70% Furmint, 30% Hárslevelű
Dűlők: 100% Becsek
Alkohol: 12,2%
Cukor: 19,2 g/l
Sav: 7,3 g/l
Erjesztés: 5 hl hordóban
Érlelés: 4 hónapig

A Bordoktor 17.5 pontot adott rá korábban, Alkonyi László 15 pontot és közel 4 csillagot. Kató András, a kereskedő is nagyon dicséri mostani állapotát. A fenti analitikából számomra mindenképp szemet szúr az első Demi Secnél, hogy fahordós érlelése még igen rövid volt (a 2009-esnél már 7 hónap ez az érték). Ennél jobb sav csak 2006-ban volt ebben a tételben. Cukortartalma a Demi Secek közt inkább alacsony (2008-ban: 26 g/l, a jelleg továbbra is igen zavarosan van kommunikálva: a címkén magyarul félédes, angolul semi dry, az egyébként rendszeresen frissülő honlapon is a félszárazak közt szerepel). Ez a bor a pince szortimentjében mindig is a mádi Becsek-dűlő kiváló adottságairól szólt, csak a Jóisten tudja, miért döntött úgy annak idején Anthony Hwang, hogy ezt a címkén egyenesen titkolja. Demeter Zoltán a hajdani borász kifogástalan alapanyagról beszélt két hete a 2005-ös évjárat (Sec-je) kapcsán. Az idő pedig már több helyütt igazolni látszik ezt a visszás esztendőt édes és száraz borok terén egyaránt. Ezért bontottam föl ezt a bort húsvét alkalmából a családnak:

Nem nagy dicsőség, de a három év alatt először sikerült eljutnom a Nagy Furmint Február kóstolóra. Örültem, hogy ezúttal sikerült; - a legjobb, legpozitívabb hazai boros kezdeményezések közt említendő az egész FF-mozgalom, melybe egyre több és több étterem, kereskedő kapcsolódik be. Nagyon szeretem a fajtát én is (kell is szeretni), a blogon is sokat írunk róla, - ezen a rendezvényen nagyjából 55 borász aktuális furmintját lehetett összevetni: Tokajból, Somlóról, Mátrából, Zalából, Köveskálról és Ausztriából. Ennyi furmintot szinte képtelenség objektíven összemérni egy ilyen tömegrendezvényen. Bevallom, ilyenkor én mindig az elejére veszem a legizgalmasabbnak ígérkezőket, hogy aztán mire kissé elfáradnék, a tömeg is megjelenik, nehezebb figyelni, akkor se maradjak le semmi fontosról. Új, tudatos koncepció alapján próbáltam fölépíteni a kóstolósort. A helyszín az illusztris Mezőgazdasági Múzeum volt a Vajdahunyad Várban, mely már sokadik boros rendezvény esetében bizonyul jó választásnak. Most kevesebbet kóstoltam (kb. 30 félét), kicsit többet beszélgettem, amíg meg nem jelent a rengeteg furmintra szomjazó ember. Rövid benyomások:

Hosszan kitolódtak januárra a decemberi borélmények, ezért az összefoglalók csak most jönnének. Az első évad is bővelkedett pazar nedűkben, de ha már ilyen lelkesen írunk borokról, s ilyen szépen bővül a Borkatalógus is, arra gondoltam, az év végi Top 12-es listába is kéne vinni valami (jótékony) szigorítást, koncepciót. - Egy termelőtől csak egy bor szerepelhet ezentúl az éves toplistában (tavaly ugyebár Demeter Zoltán volt a legeredményesebb, s a toplistában is duplázott, több ilyen nem lesz). Borvidékenként pedig maximum 3 bor szerepelhet a listában (ne mondja senki, hogy törekszünk a tokaji dominanciára). Nem szempont az, hogy egy bor friss, máig megvásárolható tétel legyen...az élmény foka az, ami számít, ami az adott bornak, adott helyen, adott időben, állapotban kiváltott hatását jelenti, hiszen ezek a kivételes borélmények azok, melyek tényleg alakítanak, formálnak bennünket. Az igazán nagy borok most is az év első felében kerültek elénk, hisz akkor még talán a borászok is jobban ráérnek (rendezvények, pincelátogatások stb), de összességében is nagyon izgalmas évet zárhatunk, azt hiszem. Ha tarthatnánk egy nagyszabású, évösszegző kóstolót, őket szívesen látnánk egy sorban, kartonban (6 fehér és 6 vörös):

Tudjuk, hogy a tarcali Királyudvar alapvetően édesben erősebb. (Fél)szárazaik közül a Secé a főszerep, a Demi sec már gyakorlatilag félédes, majd a Lapis dűlős töppedt Furmint és Hárslevelű fajtaborok adják az alapokat az Ilona és a Lapis illetve birtokaszúk alatt. Feltűnően kevés szó esik azonban egy borról, mely az Ilonával azonos árszínvonalat képvisel a pincénél, s mely szintén egy szép női nevet, a Patríciát kapta. Az Ilona 1999 óta klasszisnak számít a modern tokaji cuvée-k között (hárslevelű és furmint). Ám érdekes, hogy a pince valamiért készített már több késői szüretelésű Sárgamuskotályt is. Erre a fajtára (édes borok kapcsán) az átlag fogyasztó inkább úgy gondol a Furmint és a Hárs mellett, mint a tokaji borok fűszerére. Nekem is az a tapasztalatom, hogy például aszúkban is elég csupán pár százalék és a játékos muskotályosság szinte átüt mindenen. Valamiért azonban 2005-ben és 2006-ban önállóan is palackba került a Királyudvarnál ez a fajta. A birtoknál korábban munkálkodó Szepsy István szerintem inkább a már említett „fűszerezéses” elv mentén hasznosítja a fajtát (ld. Szepsy Cuvée-k); viszont Demeter Zoltán saját borain végignézve azt látom, hogy szereti helyzetbe hozni például az őszhegyi muskotályát (ld. a 2008-as Anett bora vagy száraz Őszhegy SM, melyek egyébként 2011-ből is készülnek majd). Így az én tippem az lenne, hogy a Patríciát is főként neki köszönhetjük. Nagymamám névnapjára bontottuk ki ezt a kisebb csodát, úgyhogy gondoltam, szánok neki egy rendes posztot, mert minden téren nagyon tetszett. (Illetve ilyen se sűrűn van. - A véletlen úgy hozta, hogy pár nappal később Marci is bontott egy saját palackot ugyanebből a borból...úgyhogy nemsokára frissülni fog a poszt az ő benyomásaival is.)

Örömmel olvastam december első felében, hogy a művelt alkoholisták is határozottan megszólították a hazai átlagfogyasztót, miből is érdemes válogatni az ünnepekre, ha jót akarunk inni, de nem nagyon drágán. Ez fontos. Így az ünnepekre azok is bátrabban bevásárolnak borból, akik év közben nem nagyon fogyasztanak, s különösen örvendetes dolog, hogy ilyenkor a tokajiaknak is több figyelem jut (talán azok közül páran, akik most sem csalódnak, év közben is rászánják majd magukat egy-egy palack megvételére). Ha pedig van valami, ami eljut a rohanó internetkorban az emberekhez, akkor egy indexes blog bejegyzése az. Nagyon tetszett Albert gazda tavalyi „újévi-aszús” kampánya is. Szükség van az üzenetre, különösen ilyenkor. Minket ugyan közel sem olvasnak annyian, mint őket. S én tavaly már készítettem egy jóvétel karácsonyi különkiadást a konvencionális ünnepi menü mentén (újabb évjáratokkal jól behelyettesíthető ez idén is), most valami másról írnék. Bizonyára karácsonykor fogy a legtöbb tokaji az év során, éppen ezért az évet záró top 12-es tobzódás előtt gondoltam, miért is ne szedném össze az eddig általam megkóstolt 12 legjobb tokaji bort. Már csak azért is, mert borkatalógusunkat böngészve azt vettem észre, hogy rendre ők álltak a legközelebb a maximális, mondjuk 10 pontos szinthez. Pár tétel, amivel szinte garantált a megdöbbenés ünnepi asztalnál. Fele aszú, fele nem. Vigyázat, hedonizmus-veszély! Íme:

Az év második felének egyik legizgalmasabb szakmai rendezvényének ígérkezett a Terra Hungarica. Komoly kiállítók, egy komoly kereskedő születésnapja, s még a komoly téma is megvolt: olyan borászokat hívtak meg, akik vállalják, hogy boraik csak saját borvidéken termett szőlőből készülnek, és tartózkodnak a durva vegyszerek és durva szőlész-borász beavatkozásoktól. Volt filmvetítés és Master of Wine vezette mesterkurzus is, melyeknek a központi témája természetesen a biodinamikus borkészítés volt.

Mi mással kezdődhetne egy új korszak mint furminttal. Szofisztikált, nem olyan behízelgő fajta mint mondjuk személyes kedvencem, az olaszrizling. Nehezen érthető, egyedi, ezerarcú szépség. Akadt itt teltkarcsú, telt idomú, ugyanúgy mint filigrán modell, szépségében megöregedett, vagy ereje teljében lévő családanya...nehéz elhinni, hogy nem csak egy sárgamuskotályt lehet női arccal és alkattal felruházni, de a szigorú furmintot is. Dehát...férfiak vagyunk...