Koncentrált, mély illat, kis érettséggel és finom fenyőtűs egyediséggel orrban. Mély, dzsemes, hosszú és vastag édes bor a remek aszús év lenyomataként. Szép munka.

Fagyos volt az első áprilisi hétvége. Hogyan használja ki az ebből adódó lehetőséget a borblogger totálisan beleunva az értelmetlen kampányhajrába? - Kipakolja az erkélyre az összes száraz tokaji borát a pincéből (coravinezetteket és bontatlanokat), hogy egy nagy vakteszten mérje őket össze a nappaliban. Hűtés: pipa!
Pár hete a járalan ösvényen kóstolgattunk, most a konvencionálisabb száraz mezőny került vakon a poharakba. Nézzük, hogyan alakulnak a palackban régi és frissebb tételek Hegyaljáról, immár a tizenötödik vak körben!

Mandulás, virágos, virágszirmos illat, barackos, vakon nem mondanám tokajinak. Kifejezett hordó, kis viasz, de igényes összhatás. Szép tartalmas korty, húsos, krémes, sós. Izgalmas világ, komplex, sima korty. 

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Zsúfolt hónapok után még zsúfoltabb pince. - Június óta nem volt ugyanis vaktesztünk, így bizony jövet-menet megsokasodtak a raktárban a kóstolásra váró palackok (illetve a coravines módszernek hála van miből meríteni a régebbi tételek közt is). A 11. részben lesz kevéssé ismert és népszerűbb pince is, löszről és vulkánról, délről és északról egyaránt: többek közt 4H, Bardon, Péter Pince, korai Szóló és ***Demeter Zoltán mérkőzik meg. Most kizárólag konvencionális (dugóval zárt) száraz tételek következnek, de hamarosan érkezik egy alternatívabb száraz sor is, egy csavarzáras száraz sor és karácsonyig biztosan jönnek édesek is. A Továbbra kattintva rögvest kiderül, melyek a csillagos borai ennek a körnek:

Első találkozásom a pincével és Zalából való kabarral is. Hordóvanília, kókusz jellemzi illatát. Az elején húsos korty, szép test, krémes textúra, de kissé üres, vizes a vége, melyben lehetne több tartalom, lendület; nagyon gyorsan ér véget (bevallom, sok újabb nemesítésű fajtánál szoktam hasonlót érezni)!

Itt a nyár, de ez nem tántorít el minket a cukortól, a tokaji édességtől egy cseppet sem! A TokajGuide utóbbi kiadásaiban a II-es fejezetben járom körül a TokajDry (I.) és tokaji aszú (III.) közötti édes mezőny tanulságait, és ma ugyanezt fogom tenni ezeken a hasábokon. Lesznek a mai posztban korábban (a nappaliban coravinnel vagy borászatoknál) kóstolt tételek, de így együtt még nem szerepeltek, ezért a kontextus némiképp mégis új. Olyan TokajSweet tételeket válogattam össze, melyek cukorban viszonylag közel vannak egymáshoz és hűen mutatják be a tokaji aszú alatti széles, édes (amolyan freestyle) halmazt a mai Hegyaljáról. Kicsit nekem is amolyan "műszerkalibrálási" gyakorlat lesz ez. Úgyhogy előre is elnézést a törzsolvasóktól: lesznek ismerős és kevéssé ismert remekművek. Nézzük a tizedik vaktesztünk eredményeit:

Itt is van kincsvadász sorozatunk kilencedik epizódja. Eheti vaktesztünk főszereplője a tokaji Péter Pince (melyről más blogokon is sokat lehetett mostanság olvasni, méghozzá igen szép pontokkal megszórva). Persze néhány további meglepetés is fel fog bukkanni a mai vakkóstoláson, többek közt a a TokajGuide friss kiadásának idei felfedezettje, a Szélkiáltó Pincészet is. A csillagos élmények sem maradtak el, de nézzük, mit mutattak a borok a pohárban:

Rengeteg jegyzet szunnyad a füzetemben, ami csak arra vár, hogy kiszabaduljon. Igyekszem mindenhonnan, mindenkiről, régi és új pincékről is hírt adni, amennyire időm engedi a készülő friss kiadás, a rendezvények és sokminden közepette. Szüntelenül kutatom továbbra is a meggyőző minőséget a hegyaljai pincék méylén (is). Ma a tehetséges és fiatal Varkoly Ádámról lesz szó, aki dicséretesen egyre inkább a hajdani mulató épülete alatti családi borászatra, az Árpád-hegyre összpontosít Szerencsen. Jó látni, hogy hozzá megérkezve mindig azonnal érezni, hogy tudja mit csinál: legutóbb, 2015 körül egy fél napos, nagyon tanulságos dűlőbejáráson találtam magam Tarcal és Mád között, most pedig egy spontán, de magabiztos pincebejárásra és kóstolóba kapcsolódtunk be Ádámnál. Lássuk mi történt náluk 5 év alatt:

Lázasan gyűjtöm az anyagot a friss guidehoz. Ismét összejött a pincében néhány kóstolásra várakozó palack a tokaji termelőktől, nem is tartogattam őket soká, elérkezett az ideje egy újabb vakkörnek a nappaliban. Az ötödik fordulóban is sikerült a pontozási skála széles szakaszát bejárni. Kóstoltunk Mádról, Abaújszántóról, Bodrogkeresztúrról és Vámosújfaluról is érdekességeket, többnyire ismeretlen vagy kevéssé ismert pincéktől, melyek saját kézzel vagy közösségi feldolgozós megoldásokkal készültek. A hajtás után a slowtasting-jegyzetek és a pontszámok következnek: