Ha Oremus, akkor alighanem a legtöbbeknek az aszú ugrik be. A Mandolás is korszakalkotó volt a hordós száraz furmintok közt, a late harvest és a szamorodni nem különben referenciák. Láthattuk, hogy a tavaly újdonságként debütált Petrács és 2018-as utódja mennyire iskolapélda egy presztízsbor elegáns bevezetésének. Tiszta és definiált értékek jellemzik tehát továbbra is a pincészetet. Mégis: a tegnap részletesen bemutatott tolcsvai nagybirtok a 3-6 puttonyosok igazi állócsillaga a rendszerváltás óta; meghatározó “térítői” az aszú műfajának a kezdetek óta: itthon és külföldön egyaránt egyaránt ez a legfontosabb bor számukra. Tegnap azt is megtudhattuk, hogy a 3 puttonyost az új termékleírás (2013) bevezetése után sem engedik el (5 puttonnyi, azaz 120+ cukorral, de kihozzák, ha úgy adódik). Mese nincs: ma jönnek a nagyágyúk, néhány igazi ritkasággal, tanulságos évjáratokkal. Ilyen aszúkból sosem elég!

Közeleg a Kikelet. Idén is egy csokorba szedve, premier előtt kóstoltuk meg furmintfan szomszéddal Berecz Stéphanie friss évjáratát. Az esővel, betegségekkel, sok válogatás nyomásával sújtott 2020-as évjárat biztosan nem a legszebbek közt vonul majd be a kánonba. Ezek az évjáratok aztán rendre a botritiszes borokban lesznek inkább izgalmasak, a szárazak gyors öregedése mellett, de egyelőre kár ennyire előre szaladni, hisz egyelőre a szárazak lesznek a főszereplők 2020-ból. Itt-ott már kóstolhatóak az első érleltebb tételek is, és azt tudjuk, hogy a Kikeletnél Zsolt nagyon figyel a szőlőre, Stephanie pedig a borokra. Lássuk, mire jutottak a tavalyelőtti terméssel, és mit mutatnak a tarcali löszborok fiatalon…!

A rendszeres olvasók tudják, hogy van nekem egy kopott címkés, elásott 2000-es Úrágya furmintom, amit egy éve kezdtem el coravinezni. A Nagy Dűlős Furmint archetípusa mellé került a kartonba 3-4 sokat próbált másik érett TokajDry tétel, melyekkel az a terv, hogy a következő években vakon tesztelve követem nyomon (utolsó) éveiket. A végtelenségig persze nyilván nem lehet játszani ezt a játékot: azt mondják, ha már félig van a palack, akkor nem túl gazdaságos pumpálni a palackba az argont, de ezen a télen is eljött az igazság pillanata. - Lássuk, hogyan is érik az a bizonyos nagy tokaji furmint, ha elvileg minden faktor együtt áll a palackban…!

Az új évvel itt van a nyakunkon az új évjárat is. Az elmúlt 4 évjáratot pedig a váralan amplitúdók jellemezték és ez a borokon is nyomot hagyott: 2018 az extrém forró, korai évjárat mintája, kevés savval, gyors öregedéssel. 2019 szépnek tűnik szárazban és édesben is, kiegyensúlyozott szerkezetű borokkal. Aztán erre jött 2020, ami 2010-hez és 2014-hez hasonló (sokak szerint még gyengébb, esősebb, betegesebb) feltételeket nyújtott a szőlészeknek. Végül 2021-ben, ha lehet ezt mondani, minden az ideálistól eltérő forgatókönyv szerint alakul: késői fakadás/virágzás, extrém magas savak és limitált termés adta fel a leckét a termelőknek. A két csillagos Bott Pince borain keresztül vizsgálgattuk az eddigi tapasztalatokat.

December van, közeleg az aszúnap is. Ilyenkor az lenne a jó, ha nem csak az én kis TokajMagic klubomban, de világszerte az emberek le tudnának lassulni pár percre annyira (amennyire képtelenek), hogy egy pohár aszú ki tudjon bontakozni, boldogabbá tudja tenni egy cseppet az életünket és át tudjuk adni magunkat az (idén legalább) 450 éves csodának, amit ez a produkció termőhely, növény és ember találkozásával nyújt. 1993 az újjászületés szimbóluma Hegyalján: a rendszerváltás utáni első nagy év, az avinálás már tilos volt (igaz az évjáratok még 1997-ig házasodhattak). Megjelent egy tisztább, gyümölcsösebb, frissebb stílus az aszúk közt, ami aztán egyre inkább a többi tokaji bortípus megújulásával folytatódott (szamorodni, késői szüret, cuvée, főbor, végül a botrtitiszmentes száraz borok térhódításával az ezredfordulón). 2001-el kellett volna idén ünnepelnünk, de azt az évet Hegyalján a többség inkább felejteni szeretné, így nekirugaszkodtam egy 93-as merítésnek. A beszerzés sem volt könnyű feladvány, de csak összejött hét klasszis. Lássuk mivé lesz egy modern aszú 28 évesen! Vajon tényleg gyorsabban öregednek, mint az oldschool aszúk (ahogy annak idején sokan hitték) vagy rá lehet bízni a fogyasztóra, hogy frissen avagy palackéretten akar-e aszút inni...?

Sajátos út a Királyudvar pályafutása Hegyalján. A pince ezredforduló körüli jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: merész, formabontó borműhely, hihetetlen csillagállásokkal, elképesztő minőséggel régi és új stílusokban egyaránt: az első tíz év nyomán egyértelmű volt a csillag a 2014-es TokajGuide óta! De aztán valahogy mintha a befektetői/vállalkozói kedv Anthony Hwang számára egyre macerásabbá vált volna (bár alighanem vannak ezzel egy páran így a Hegyalján befektetők közül). Az csak egy dolog, hogy Szepsyvel nem egyeztek, majd Demeter Zoltán is önálló útra lépett. Az általa felkészített Juhász Szabolcsnak súlyos stafétát kellett átvennie, de megbirkózni látszik a feladattal, noha 40+ hektáron kell a biodinamikát gyakorolnia a szomszédok mellett. Közben kibontakozott egy szép pezsgős úttörőmunka is, ám mégis maradt bennem hiányérzet a 2008 utáni borokat illetően. Egyre kevesebb igazán fényes tétellel találkoztam, és olyannal, ami a 99-07 közötti érát megközelíti, akár aszúban, talán egyet sem (a 2008-as aszúval is sok fenntartásom volt). Itthon továbbra is elvétve lehet találkozni boraikkal, de most elérkezett az igazság pillanata. 

Soha nem volt még korábban ekkora érdeklődés TokajMagic klubkóstolóra. Bodó Judit bő éve ígérte meg nekünk egy Csontos-vertikálison, hogy Pestre hozza az összes Exczelencziást, ha megszervezem. Sokat rádumálni engem se kell az ilyesmire: idén novemberben jött el a napja: piros betűkkel került a naptáramba. Tudvalevő, hogy a kétcsillagos pincészet szárazban minden évben kizárólag dűlőszelekciókban gondolkozik (fájóan limitált palackszámokkal, de annál szebb érlelhetőséggel). Ami máshol a legolcsóbb birtokbor, több dűlő házasításával, náluk az a kivételes évjáratok, kivételes dűlőösszetétele, azaz a néhai nemes, Zsedényi Ede ihlette Kopott Exczelencziás. - A borászpáros palackba töltött kézjegye, a mindenkori legjobb bor, a non plus ultra, a gyűjtők féltett kincse, melyet most sikerült a kezdetektől napjainkig poharakba tölteni, egy estén, 26 szerencsés vendégnek. Közülük ketten Varsóból utaztak Pestre, csak ezért az élményért.

Száraz november helyett ismét édes köröket futunk, a júniusi vaktesztünk borait kiegészítve néhány érdekességgel. A kóstoló egyértelmű tanulsága, hogy a coravin az édes borok esetében különösen is hasznos eszköz: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a palackok ezen szondázási módszerrel hosszú évekig nem kezdenek halványulni (azt eddig is tudtuk, hogy a hűtőbe visszatett édes borok simán visszadugózva is hónapokig állják a sarat). Van a sorban olyan tétel, amit már harmadszorra coravineztem, de olyanok is, melyeket most először: semmilyen romlási tendencia nem írható le (száraz boroknál már inkább merülnek fel kétségeim). Visszatérő vendégünk a Péter Pince ezúttal összes édes kabarját bedobtuk a mélyvízbe, de tiszta zéta is szerepelt a sorban, Oremus, Bardon és Szóló késői szüretek mellett. Csillagokban sem volt hiány. De nézzük, kik kerültek ki győztesnek az erős mezőnyből!

Elkezdjük a száraz novembert néhány száraz tokajival. A mai vakkóstolóban csavarzáras borok nyíltak, s mivel ebben a műfajban a coravin nem alkalmazható, így ezeket a palackokat most egy héten át szondázgattuk otthon (a pontokon érdemben nem alakítva). Bardon, 4H és egy Palkó bor kerültek a sorba, illetve érdekességként a Grand Tokajban elkészített, 2020-as Polgármesterek Bora is. Katt a Továbbra!

TokajMagic kóstoló ilyen gyorsan még nem telt be talán, mint a novemberi. Pedig dupla létszámmal (2-2 palackokkal) futunk neki a ritka pillanatnak. - A **Bott Pince csúcsborának, az Exczelencziásnak eddigi évjáratait fogjuk majd közösen kóstolni pár hét múlva, és nekem is nagy öröm látni, hogy egy elismerésre méltó pince száraz borsora ekkora érdeklődésnek örvend. Megérdemelt! Judit és Józsi bő két évtizedes hegyaljai munkássága feltétlen példaértékű pályakezdőknek és generációk óta Tokajban ténykedő pincéknek egyaránt. Külön is öröm, hogy van fantáziájuk mindenhez: náluk egy ültetett kóstoló soha nem olyan, mint máshol, mindig van benne valami csavar. Így az idei Mindszenthavi Mulatság szombatján SzoBOR címmel tartottak kóstolót: Makoldi Sándor elsimert bodrogkeresztúri szobrászművész alkotásait, kiállítását kísérték a korábbi évjáratok borászati remekművei a hajdani kerámiagyárban.