Szuper kezdeményezés indult útjára tavasszal a Basilicus Szőlőbirtok központjában, a tarcali Könyves Kálmán utcában. Bárki, aki nyitvatartási időben érkezik hozzájuk, bármikor megkóstolhat öt remek aszút, 5 évjáratból, 6 puttonyos minőségben. Nem mondom azt, hogy ezt a cukorkoncentrációt hétköznapi embereknek találták volna ki, de a magamfajta wine-geek számára ideális program. Érdemes figyelni, mennyi mindenről tud szólni egy aszú: napsütésről, gombáról, hordóról, korról, savakról, cukorról, egyensúlyról, hangsúlyokról. Két 5 puttonyos után három 6 puttonyos, de oly szépek, hogy indokolatlan ide bármilyen puttonyszámos megkülönböztetés. Íme:

Két különleges tétel, két évjárat egy jól ismert tokaji borásztól. 2019 a könnyebb műfaj: a legtöbb kategóriában remek borokat köszönhetünk ennek a kiegyensúlyozott évnek, de 2018 számomra mindig kihívás. - Forró év, a legtöbb (délebbi kitettségű) borászatnál kevés sav, ami eleinte a szárazakban is zavart, majd a cukorhangsúlyos édeseknél is. Ebben a kérdésben a borásszal is sok vitánk volt: számomra a 2017-es vagy 2016-os borai sokkal izgalmasabbak, magasabb értékkel. Illetve más Tokaj-kedvelőkkel is gyakran beszélgetünk erről, hogy mennyire egyensúlyos vagy épp elegáns, jól iható egyik vagy másik 2018-as tétel. Az elegancia és az ihatóság márpedig kulcskérdés, pláne édesben. Nézzük is meg közelről őket!

Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?

Seven Wanggal röviddel a 2016-os TokajGuide megjelenése után találkoztam először. Herczeg Ági mesélte, hogy van egy Budapesten élő kínai lány, aki megszállottja Tokajnak, és találkoznunk kéne. Így is lett, a Bazilika mellett futottunk össze, vittem neki könyvet. Idő közben igazi nagykövete lett Hegyaljának Kínában is, a Budapesten élő kínai közösség számára nem különben! Amellett, hogy kereskedik, szenvedélyes gyűjtője főleg az aszúknak és a tokaji ritkaságoknak. Aztán pár héttel ezelőtt rám írt, hogy van neki egy szép csokorra való **Szepsy bora, és kíváncsi lenne, milyenek lehetnek egymás mellett kóstolva. Neki vannak szuper borai, én meg pont imádok tokaji varázslatokat szervezni, így merült fel a közös ‘örömkóstoló’ ötlete, melyet a Borkollégiumban tartottunk tegnap nagy érdeklődés mellett.

Fagyos volt az első áprilisi hétvége. Hogyan használja ki az ebből adódó lehetőséget a borblogger totálisan beleunva az értelmetlen kampányhajrába? - Kipakolja az erkélyre az összes száraz tokaji borát a pincéből (coravinezetteket és bontatlanokat), hogy egy nagy vakteszten mérje őket össze a nappaliban. Hűtés: pipa!
Pár hete a járalan ösvényen kóstolgattunk, most a konvencionálisabb száraz mezőny került vakon a poharakba. Nézzük, hogyan alakulnak a palackban régi és frissebb tételek Hegyaljáról, immár a tizenötödik vak körben!

A rendszerváltás utáni évtized a kedvenc korszakjaim közé tartozik Hegyalján. Azzal együtt is, hogy a privatizáció időszaka Magyarországon talán nem mindenhol a legjobb forgatókönyveket követte, kérdésként az is felmerülhet, hogy láncainkat letépve, a hirtelen jött szabadság adta lehetőséggel mennyire sikerült élnünk. A Tokaji borvidéken az állami borkombinát romjain megjelent 5-10 olyan külföldi befektető, akiknek a szándékai tiszták voltak, az aszú renoméját mindenképp igyekeztek fényesre csiszolni. Érzésem szerint eközben leginkább a régi és új szereplők közti kohézió, illetve a hosszú távú, közös piaci víziók hiánya vetette vissza a borvidék fejlődési ütemét. A Pajzos és a Megyer kezdetben szinte külön márkaként épült és alakult: a szárazban izgalmasabb pataki Megyer történelme, a bodrogolaszi Pajzos-dűlő klasszifikált mivolta, aszús potenciálja pedig egy sor emlékezetes borral örvendeztetett meg minket a francia tőkével alapított birtoknak köszönhetően. Közben számos korszakot megélt a Pajzos, mely mára a hazai piacon kizárólag ezt a márkanevet erősíti, új arculattal és immár 30 éves múlttal. Laurent Comas birtokigazgatóval és lelkes, fiatalos csapatával közösen szervezgetjük a birtok jubileumának kóstolóeseményeit. A furmint selection nyitja a sort.

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Alig, hogy az előző furmintos cikknek a bevezetőjét megírtam, már hívott is Barta Károly, hogy lesz nekik egy retrospektív furmint-kóstolójuk a belvárosban, közvetlenül az előző kóstoló után, ugorjak be oda is, ha van kedvem. Persze, hogy volt. A legtöbbeknek nem lehet újdonság, hogy a Barta-kronológia két jól elkülöníthető korszakra bontható: 2008-2015-ig Homonna Attilával, 2016-tól pedig Ujvári Viviennel a kormány mögött. 2017-ig kizárólag a mádi Királyból készültek a nagyszerű furmintjaik (2018-tól bejött a képbe a Kővágó is, mely dűlő rögtön az egyik legelegánsabb mádi és hegyaljai mosolyát villantotta meg furmint-hárs vonalon). Nos ezúttal mindkét borász korszakába sikerült kicsit belenyúlni, igazi ritka kincsekkel a pohárban. 

Ha jól értesültem, Kézdy Dániel idén eltolta a nagy FF-eseményt tavaszra (merthogy covid meg stb), így 2022-ben is kicsit felemásan telik a furmint hónapja, de azért telik. Sőt így legalább több időt szánunk a műfajra, nemde? Szerencsére, hogy ne múljon el a február tematikus poszt nélkül, a Mitiszol csapatától, Juhász Pankától és Kató Andrástól kaptam kedves meghívást egy izgalmas kóstolóra. A **Bott Pince borai, Bodó Judit vezetésével, ahol olyan flight-ok, olyan ritkaságokkal kerültek terítékre, hogy erre képtelenség volt nemet mondani. Hársak, furmintok és hárs-furmintok dűlős csokrokba szedve. Lássuk a medvét:

Ha Oremus, akkor alighanem a legtöbbeknek az aszú ugrik be. A Mandolás is korszakalkotó volt a hordós száraz furmintok közt, a late harvest és a szamorodni nem különben referenciák. Láthattuk, hogy a tavaly újdonságként debütált Petrács és 2018-as utódja mennyire iskolapélda egy presztízsbor elegáns bevezetésének. Tiszta és definiált értékek jellemzik tehát továbbra is a pincészetet. Mégis: a tegnap részletesen bemutatott tolcsvai nagybirtok a 3-6 puttonyosok igazi állócsillaga a rendszerváltás óta; meghatározó “térítői” az aszú műfajának a kezdetek óta: itthon és külföldön egyaránt egyaránt ez a legfontosabb bor számukra. Tegnap azt is megtudhattuk, hogy a 3 puttonyost az új termékleírás (2013) bevezetése után sem engedik el (5 puttonnyi, azaz 120+ cukorral, de kihozzák, ha úgy adódik). Mese nincs: ma jönnek a nagyágyúk, néhány igazi ritkasággal, tanulságos évjáratokkal. Ilyen aszúkból sosem elég!