Erőteljes pörkölt fás illatok. Ízben az évjárat finom fanyarsága mellett cseres szárítás is érződik. Markáns a hordó jelenléte a kortyban is, de érezhetően kiváló anyag, szuper savakkal, sóssággal a hosszú utóízben. Tetszett: profi, magabiztos munka, remek évből.
Évadzáró poszt
Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.
Halványabb rubin szín. Illatban sok szép érett gyümölcs és fűszerek. Közepes test, sok fűszer érezhető ízben is, hordós kerekséggel, szép tanninnal. A korty végén hordóval köszön el, intenzív vaníliás lecsengéssel, ami talán lehetne integráltabb és elegánsabb is. (5+)
Tiszta illatok. Kifejező és komplex pezsgősség jellemzi. Ízben intenzív buborékok, száraz korty, szinte nulla cukor, inkább jólesően fanyar jegyek, de az egész élmény nagyon profin lett megkomponálva. Neutrális és fiatal szerkezet jellemző rá. Hibátlan és élvezetes pezsgő. (6)
Fiatal, tiszta, friss illat, muskotályos hízelgéssel. Ízben is megjelenik a bukéboros jelleg, könnyed, fiatalos arcéllel. Tiszta korty. Csupa finom, érett egzotikus gyümölcs, primer és zamatos ízek, remek egyensúllyal. Tetszett. (6)
Az ÉLBOLY
Két rész van hátra. Ebben az évvégi összeállításban tehát nem borokra, hanem olyan Hegyaljához kötődő karakterekre szeretnék fókuszálni, akikkel sokszor akár napi kapcsolatban vagyunk, tettvágyuk miatt különlegesek, ami figyelmet érdemel. Kiváltságosak, mert felelősség és lehetőség van a kezükben, hogy egy kicsit történelmet is írjanak Tokaj (30 éve tartó) megújításával.
Határozott gombás illat mutatja be a szép aszús évjáratot. Ízben nagyon telt, remek savval, és minőségi fával (a pincészet aszúira jellemző megfogalmazásban). Hosszú és gazdag aszú, mely érezhetően még nagyon fiatal.
Friss, enyhén szúrós, de tiszta, elegáns, parfümös pezsgőillat egy kis fehér virággal, brióssal, zöldalmával, citrussal. Ízben finom száritas, intenzív buborékok, viszonylag egyszerű, friss szerkezetű pezsgő. Ropogós sav, finom egyensúly, fiatalos stílus, kis sóssággal, makulátlan tisztasággal. Magabiztos, profi munka egy forró (nem túl pezsgőbarát) évből is.
A borklub poharaiban friss hegyaljai bubik, némi kitekintéssel
A THE-Broklub, azaz a Tokaj-Hegyalja Egyetem havi rendszerességű borkóstolója izgalmas állomáshoz érkezett a hónap utolsó szerdájána. Kivételesen nem egy termelőt, hanem Dr. Fiáth Attila, a Tokaj Wine Business Institute vezetőjét hívtam meg előadni. Témájául a pezsgőt választottuk. - Nem véletlen, hisz tudvalevő, hogy előadónk nagy pezsgőrajongó hírében áll. A cél az volt, hogy ne csak Tokajt járjuk körbe a bubikkal, hanem a kontextust teremtsük meg hazai és külföldi referenciákkal is. Így került a sorba egy cava, egy magnum Champagne (ami persze dicséretesen el is fogyott, mire én le tudtam volna ülni vele) és egy Kreincbacher is. Némileg perverz jegyzetek következnek, ugyanis Patakról még éjjel hazavezetve (welcome to my life), másnap reggel jutott csak energiám arra, hogy leüljek a borokkal ismerkedni: mondanom se kell addigra a buborékok igencsak megcsappantak a palackokban, de a stílusbeli különbségek talán pont ettől egész máshogy/még szebben kijöttek:
Kétezer-párszázért szinte ajándék a lidliből. Tiszta furmint a csoda 2017-es évből, mely 10 hónapot töltött a palackban kivált seprőn. Világos ezüst szín. Apró bubik vastagon áramlanak felfelé a pohár aljából. Illatban fanyar, metszően tiszta citrusok, zöldalma, finom pezsgősség, a modern, fiatalos irány felől (azaz zavaró oxi nélkül). Ízben finom szénsav, egyáltalán nem túloznak a buborékok, aztán fanyar, feszes savak, elég szikár, hűvös és finoman sós utóiz (a csontszáraz pezsgők rajongóinak). Igazi aperitif! Elég szigorú és szárító utóíz, de ezért az árért magabiztos, meggyőző és profin prezentált tokaji pezsgő (oly gyakori amatőr gyerekbetegségektől mentes munka a Bai testvérektől).
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….