Kifinomult, elegáns, egyedi illat. Sötét húsú gyümölcsök, likőrös szilva és csoki. Különleges jelenség. Ízben aztán intenzíven szárító tannin, kemény és fiatalos szerkezet. Nagy formátum, de talán kicsit túlzásba esik cseresség terén (egyelőre?). Finomodnia kell. (6)
Fiatalos, tiszta illat, igaz elég visszafogott. Aztán a kortyban aztán meglepően magas szerkezet, élénk savak, szárító, szuper tiszta, makulátlan íz. Egyszerre zöldalmás, hosszú és kellően testes kvázi nagy bor. Igazi váratlan megelepetés Boglár mellől!
Elsőre kirobbanó eperlekvár, vörös szilva, erdei gyümölcsös joghurt, majd a szellőzéssel sok sötét fűszerre vált. Ízben is markáns hordófűszerek, fekete bors, erős tanninok harapnak, porszáraz vég. Elférne még egy kis kedvesség és gyümölcs a tüzes jelleg mellé, de így is meglepően markáns vörösbor az áráért, melyet érezhetően profi víziók mellett alkottak meg.
Sötét fűszeres, átható, vonzóan mély, tiszta, szép, földes, mákos illat. Étcsokis, tömör íz, igaz elég kevés réteggel, szikár szárítással, összességében korrekt, finom, egyszerű balatoni vörösbor.
Egyedi illat. Fűszerkert: paprika, paradicsom, érettebb és kevésbé megnyerő, avittabb jegyek, melyek a pincére kevésbé jellemzőek. Ízben is paprikás fűszerek, kávé, étcsoki. Végén erős tannin, markáns tapadás, ami mellé jól esne némi gyümölcs, simaság.
Merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc. Enyhe, visszafogott illat. Szárító íz, magas tannin, kis babéros és édes fűszerek, lehetne több mozgékonyság és több dimenzió benne, de érezhetően szép alapanyag és profi munka Lelléről.
Batalonboglári chardonnay, sauvignon és királyleányka. Elsőre szúrós illat, nem túl elegáns (enyhén illós?), de tisztulva tropikális jegyekkel rúgja ki magát. A kortyban szottyadt gyümölcsök, lapos íz, a végén cukorral igyekszik kikeverdni a kuszaságból. Most nem győzött meg.
Koncentrált, sűrű illat, némi animális kísérettel. Ízben azonnal és kissé durván szárító attack, magas tannin, de mellette sok étcsokival. Az egész bort sötét tónus, férfias stílus jellemzi, finom, de elég kesernyés, zabolátlan hordóval még. Idő kell neki a palackban...
Ritkán kerül poharamba a pezsgőiről elhíresült boglári pince csendes bora. Itt sauvignonos, vegetális jelleg érződik, mellette illatos, rózsás, virágos jegyeket mutat illatban. Friss íz, korrekt egyensúly, amiben édes és savas jegyek is felbukkannak. Korrekt, tiszta munka a műfajból, a végén kis krémességgel megtoldva a szép gyümölcsösséget.
Rég találkoztunk. Azóta sokat tisztult az arculat, a tartalom és a stílus, azonban változatlan (Chardonnay, Sauvignon és Olaszrizling). Illatban csupa balatoni jókedv, mandulavirág, fehér húsú őszibarack, zamatos, érett gyümölcsök, megnyerő tisztaság. Ízben frissítő, (hidegen) szinte metsző sav, de aztán kerek, élmentes és nagyon itatja magát. Az őszibarackos zamatok itt is meghatározóak, de szárító, penge savakkal köszön el. Profi munka. Nem kell túlhűteni. Remekül oltja a szomjat és magyarázni sem kell: jöhet a következő pohár...!
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….