Fűszeres, sós illat, olajos magok, vegetális, csalános jegyek a háttérben, fiatalos és nagyon ígéretes aromák. Cukros zamat, meszes terroirjelleg, vegetális ízek, sok lendület, friss, élénk, fókuszált, szép szerkezet, modern, kortárs élénkség és vibrálás. Remek!
Tiszta, fiatalos, illatos, kedves aromatika, őszibarackkal és virágossággal. Lágy, enyhe, visszafogott íz és elég kevés izgalom. Szőlős, szőlővirágos karakter, finom savval keretezve. Korrekt illatos fehérbor.
Sárgamuskotály és rizlingszilváni a Balcsiról. Olajos mag, mandula, visszafogott jelleg, pici illóval. Ízben kis édesség, kerekség, enyhe olaszos jegyek. Nagyon jól iható, szerethető szerkezet, fiatalos ízekkel, fehér húsú, friss gyümölcsökkel és finom savakkal.
Rezisztens fajta létére nem olcsó, egyúttal az első találkozásom a hibernallal. Kellemes, tiszta virágosságot mutat, vidám, fiatalos jegyekkel: citrusok, barack, körte. Mandulás, kesernyés eléggé fajtajelleges világba kalauzol. Frissítő savai oltják a szomjat, vidám, nyárias tételként. Lehet még valami ebből a fajtából...
A fajtához képest meglepően sötét szín. Illatában megkapóan sokrétű: sötét húsú gyümölcsök, főként szilva, szeder, ribizli, koktélcseresznye, likőrös gyógynövényesség, földesség: mélyebb, sűrűbb és sötétebb, mint, amit a fajtától várnánk. Ízben aztán eleinte filigrán, friss, fiatalos savasság, puha tannin, földes, avaros jegyek, húsos, érett pirosas és feketés erdei gyümölcsök játékával okoz örömet. Széles, de nem túl testes vagy erőteljes íz pendíti meg benne a burgundi fajta érzékenyebb, líraibb húrjait. Sokrétű, komplex és a balatoni vörösökön túlmutató dimenziók jellemzik, melyben (érzésem szerint) a fajta vagy a terroir helyett a borászat tudatos stílusa játssza a főszerepet. Izgalmas stílusgyakorlat.
Vidám, halvány citromszíne már eleve remekül passzol a stílushoz. Illatban sok friss almatermésű: körte, nyári alma, naspolya. Ízben valóságos mandulaözön, finom kesernye, elég enyhe, citrusos savak, kerekség, pici só. Igazi közérthető, sima balatoni olasz, bonyolítások nélkül, sok fajtajeggyel.
Üde, friss illat, fehér húsú almatermésűek, zöldalmával, fehér virágokkal díszítve. Finom és nagyon frissítő ízek, fehér húsú gyümölcsökkel, diszkrét, visszafogott de nagyon tiszta megfogalmazás mentén. Barackos zamatok, körtés utóíz, nagyon magabiztos munka, érdemes lesz őket is figyelni a jövőben.
Kedves citrusos, még inkább citromfüves aromatika. Ízben tiszta, feszes, szárító lime ismét, de mégis jóleső, szép korty jellemzi, olajos magos, mandulás díszítéssel. Nagyon szép és magabiztos példa a régió fehér boraira. Halak mellett lehet az igazi.
Medicinális, nem túl kedves, papíros jegyek orrban. Sima, zamatgazdag, fehér húsú gyümölcsökkel színezett korty, viszonylag egyszerű szerkezettel, ami ezen az árszínvonalon korrekt iparos munka (akár fröccsnek is).
Illatban hordós jegyek, olajos mag, szotyola, papírosság. Telt, nagy test jellemzi. Komplex és hosszú bor, vállas, sokrétű, de a végén mégis bizonytalan és kusza. Mindazonáltal, ebben a korban ez egy nagyon szép teljesítmény Csopakról.
Helyszíni évjáratbemutató Bodrogkeresztúron
A borászatot nem kell bemutatni itt már senkinek, alighanem a dűlőiket sem: a két csillagos Bott Pince borai úgy fest, kikezdhetetlen példái a szépen érlelhető tokajiaknak! Menetrend szerinti évjárat-bemutatójuk mindig ősszel esedékes, az egyik ilyenre én is meghívást kaptam, és az ilyesmiért bizony megéri külön is Hegyaljára utazni, mert az ember tapasztal, tanul, van kontextus, amiben a borok mélységei, erényei szépen kirajzolódnak. De nem csak én vállaltam be a kilométereket: kellemes lengyel társaságban ismerkedtünk a 2022-es évjárattal, és hab a tortán, hogy került a klasszis 2021-es évből is egy-két érdekesség a pohárba. Lássuk nyomába ér-e ez a forróbb, aszályosabb évjárat a 2021-es csodáknak…!
10 éves jubileum 21 borral ünnepelve!
Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni.
Új kapitánnyal a fedélzeten
Tavaly lett 30 éves a Pajzos. Ennek kapcsán több izgalmas tematikus kóstolásról tettünk említést, részletes jegyzeteket hasábjainkon. Talán kevesen tudják, de a francia tőkével alapított nagyborászatot bátran nevezhetjük a borvidék legnagyobb birtokának, hisz a két dűlőben (Pajzos és Megyer) összesen nagyjából 200 hektár képezi a cég tulajdonát (igaz ennek csak egy része terem), évente 350000 palackos produkcióval. Ebből adódóan amolyan állatorvosi lóként is tekinthetünk erre a birtokra: ami itt történik, az kicsit igaz a borvidék egészére is sok esetben. Lemérhető sokminden a borok árazásában, a termékportfólió súlypontjain, benne immár a pezsgő megjelenésével stb. Fontos változás tavaly óta, hogy birtokigazgatói poszton új kapitány vette át a kormánykereket Kolozsváry-Kiss Árpád személyében, aki Laurent Comas után sok tekintetben átkalibrálta a birtok napi szintű működését az első céges átvilágításai óta. Most nézzük meg közelebbről aktuális választékukat!
20 tokaji évjárat portréja szárazban
Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…
A tokaji aranyvenyige legendája