Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

Akik figyelemmel követik a blogon túl a közösségi médiás felületeinket, azok bizonyára láthatták, mikor merre kalandozok épp a borvidéken. Júliusban, rekkenő hőségben kapaszkodtam fel a Király palástjának legtetejéig, oda ahova a csoportokat sem nagyon viszik fel, egész a legfelső támfal tetejére. Ott fönn állni önmagában is több, mint felemelő érzés (alant a teljes keleti medencéje Mádnak: Betsek, Kakasok, Veresek, Harcsa, de Terézia-dombig és persze a Tokaji-hegyig ellátni). - Lesz még itt is néhány gyöngyszem az említett shootból, de most természetesen a képeken túl inkább a boroké a főszerep. Volt nagy meglepődés 2004 körül, mikor kiderült, hogy egy friss befektető, bizonyos Barta Károly belefogott az Öreg-Királynak nevezett teraszos parcellák felújításába (melyek 1960 óta biztosan nem voltak művelve, sem vegyszerek nem érték talaját). Azt hiszem, ennél már csak akkor volt nagyobb meglepődés a mádiak körében, amikor kiderült, hogy a befektető nem tréfált: 50 év után, 2007-től bizony borokat is fognak készíteni az ikonikus terroirról.

Főként feketébb gyümölcsöket érezni illatban. Cassis, lekváros, dzsemes jegyek. Szép sav, szuper tannin, babér, dohány és más izgalmas fűszerek, nemes és emelkedett szerkezet jellemzi a bort. Finom, élénk stílus és az eltarthatósághoz a kellő vitalitás is megvan. Tetszett.

Ma ismét egy kevéssé ismert tokaji borász mutatkozik be. Azaz, hogy Filep Gergely talán nem annyira ismeretlen azok számára, akik az elmúlt években rendszeresen megfordultak a borvidéken. Volt ő a Sauskánál, tavaly még a *Disznókő főborászaként lehetett összefutni vele, s ha ez nem lenne elég, amúgy **Szepsy Istvánnál írta a diplomamunkáját. A család debreceni és az iskolák elvégzése után nem volt kérdés számára, hogy melyik borvidék lesz az a színtér, ahol borászkodni fog. Tállyán vettek házat és zömmel szőlőt is: Meggyes, Kővágó, Hetény, illetve rátkai Középhegy (Holdvölgy). Egy fiatal borász, tele egyéni látásmóddal, akinek például két hektáron eszébe sem jut édesborral próbálkozni, a szárazra összpontosít. Immár csak a saját szőlővel foglalkozik (abban az értelemben is, hogy nem dolgozik máshol és nem is vásárol alapanyagot). Érdekli a pezsgő, érdeklik a dűlők, és 2016-tól egy elegáns, letisztult címkedizájn jelent meg a palackokon, 2020-ban már a Furmint Februáron is. Semmi esetlegesség vagy kísérletezés: igazi tudatos borász. Csak hordó (a pörkölés kigyalulva), alapvetően spontán erjedés, almasavbontás nélkül, tiszta íz és nemzetközi hangolás a borokban: szikár, feszes, férfias furmintok és hárslevelűk. Profi és fiatalos energia ötvözete Tállyán.

Lázasan gyűjtöm az anyagot a friss guidehoz. Ismét összejött a pincében néhány kóstolásra várakozó palack a tokaji termelőktől, nem is tartogattam őket soká, elérkezett az ideje egy újabb vakkörnek a nappaliban. Az ötödik fordulóban is sikerült a pontozási skála széles szakaszát bejárni. Kóstoltunk Mádról, Abaújszántóról, Bodrogkeresztúrról és Vámosújfaluról is érdekességeket, többnyire ismeretlen vagy kevéssé ismert pincéktől, melyek saját kézzel vagy közösségi feldolgozós megoldásokkal készültek. A hajtás után a slowtasting-jegyzetek és a pontszámok következnek:

Klubkóstolóinkat a liszkai/vámosi Rány-dűlővel folytattuk a minap. Rácz Erika remekelt előtte egy héttel, de azt is lehetett sejteni, hogy Homonna tavalyi Határis menetelése után a Ránynál sem marad majd el a taps. Mindkét ikonikus dűlőt tulajdonképpen Attila fedezte fel nekünk és az első nagy formátumú Rány-dűlős bor az alább is kóstolt 2012-es évjárattal debütált. Egy.két évra rá tucatnyi pince vásárolt itt szőlőt és jelent meg a nagy múltú (1248) terroir boraival. Mindig elmondom, hogy az én olvasatomban két borász tudott eddig gyakorlatlilag valamennyi évjáratában időtálló bort készíteni: a februárban megénekelt Bodó Judit féle Csontos sor (2006-2018) mellett a tavalyi Homonna Határi sor (2003-2017), illetve a decemberi Jakab Rány és Padihegy vertikális élmények voltak erre az ékes bizonyság. Sok olvasó számára nyilván nem újdonság, hogy mai posztunk főhőse készíti a Jakab borokat is (sok egyéb ragyogó pincészet mellett). Mindig elmondom azt is, hogy még a legnagyobbak is rengeteget vargabetűt írtak le 2000 óta saját TokajDry receptjük terén: számomra azonban ezer szónál is többet mond el egy vincellérről az, ha 15 éve következetesen és tudatosan egy irányba képes haladni. Attila borai ezúttal is minden kétséget kizáróan bizonyítottak.

Három hónap után újra magic…. El sem hiszem, hogy ez az áprilisra tervezett kóstoló is eljött végre. Megérte azonban várni. Rácz Erika noha Komlóskán nőtt föl, csak 2014 óta készít borokat, de azóta is a perfekcionizmus és a kompromisszummentes profizmus a leginkább jellemző, bármilyen bor készítéséről legyen is szó. Az első évjáratok alapvetően a száraz borok finomhangolásairól szóltak, mely ahogy látni fogjuk 2016-ban hozta el az első igazán szép villanásokat, hogy aztán egy 16-os fordítás és aszú után 2017-ben egy szép szamorodni mellett teljes fényében tündökölhessen Sanzon-jelenség. - Tökéletes tisztaság, finom elegancia mellett a termőhelyi szemlélet jegyében a Rány-dűlő játsszák a főszerepet. Erdőbénye egyik meghatározó és következetes birtokának remek furmintjairól fogok ma beszámolni. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy TokajDry boroknál fordulatot hozó 6-7 éves kor után ugyan milyen irányba fejlődnek ezek a csiszolt gyöngyszemek....

Tállyán évek óta érezni lehet az alkotó szándékot. Alkonyi Lászlóval nagyjából egy időben (részben a hatására) számos jóképességű borász és befektető kezdte el a települést értékekkel, friss tartalommal megtölteni. Ezek egyik legfeltűnőbb jelensége a Tállya Wines projekt lett, mely jelentős átalakulásokon ment az elmúlt pár évben. Mostanra elmondható, hogy az alapítók jelentős része önálló utakat jár: Zsadányi László a háttében van, leginkább Árendás Eszter viszi tovább a Zsadányi birtokot. Márton Péter az Oroszlánosban Takács Lajossal készít saját márkás borokat (Márton Birtok), Kováts Kriszta évek óta elhagyta Tállyát, míg Barta Péter és Szűcs Ferenc az eredeti borász Hudák Istvánnal maradt meg kemény magnak a hajdani felállásból. A Somszög és a Szűcs borok, egy-egy Tállya borral együtt ma is egy légtérben készülnek a Honvéd utca 1-ben. Mindeközben az andezitről is híres Tállyán nagy a készülődés a Kerekdomb Fesztiválra, mely tavaly ugyan elmaradt, de idén szeptemberben remélhetőleg ismét zavartalanul megrendezésre kerül. E sorok írója is TokajMagic különkiadással és más meglepetésekkel készül a jeles eseménye. Részletek hamarosan... Mai posztunkban Szűcs Ferenc borai mutatkoznak be.

A karantén-kóstolásaink friss epizódja igen szép meglepetésekkel szolgált. Az előző felvonásban tárgyalt Homonna Édes Hármas 2013 elvérzett, de most látni fogjuk, hogy még a helytelen tárolás közepette is van esélye egy palacknak a túlélésre, hovatovább a dugó alatt micsoda palackvariancia fordulhat elő (pláne mostoha körülmények közt). Abaújszántóról egy kevéssé közismert, fiatal pincének a kiváló borai is bemutatásra kerülnek, de pár régebbi évjáratból is kaptunk meglepetéseket. Ezúttal pedig csillagokban sem szűkölködtünk. Köszönjük a borászoknak a felajánlott palackokat a szokásos többnapos ismerkedéshez (konklúziók édesborok terén a poszt végén):

Mindig is szerettem a svájci házaspár villányi borait, új, friss energiákat csempésztek a villányi status quo-ba a 2000-es években. Nemes illat, szép bordói jelleggel,  puhasággal, füstösséggel, fekete gyümölcsökkel, animalitással, kis földességgel. Magas, délies koncenctráció jellemzi. Tapadó, szárító, cseres bor, de bőven lendületben van még. Villány és a franc most sem okoz csalódást!