Fás, krémes, vaníliás jegyek, pedig alatta sok izgalmas sárga húsú gyümölcs lapul, elképesztő mély buké. Krémes, vastag, nagy formátumú aszú, mely ebből az évből alighanem csak egy birtoknak sikerült. A meleg év magas cukortartalma dominál a kortyban, mellette viszonylag kevés sav tart ellen. Sima, selymes textúra, még érnie kell és kár a sok hordóért. Jellegzetes imperfekt aszúbor, ellenben nem tipikusan Disznókős, hacsak abban a tekintetben nem, hogy még sokat kell érnie.
Illatában fűszeres, karakteres hordóval, mélységgel, szilvalekvárral, kátránnyal, de leginkább sok fával jellemezhető! Persze a korty is hordós, tanninos, vaníliás, nagy testtel. Étcsokis, fűszeres díszek. Kiadós korty és súly. Kicsit farnehéz. Markáns anyag, ami egy-két korty után jócskán eltelít. De az ilyen villányi borokkal az idő csodát tud tenni (én még képes vagyok hinni ebben, aztán kiderül...). A 90-es évek vállalkozójának villányi bora.
Természetesen a hegyaljai Bott Pincéről van szó (megint). Akikről pár hónapja kiderült, hogy átköltöztették pincéjüket Tokajból (a Szerelmi Pincesorról) Bodrogkeresztúr hajdani kerámiagyárába, ahol innentől egyébként a birtokközpont is lesz (számos egyéb terv mellett). Sokszor leírtam már, hogy rajtuk kívül egy olyan borászt ismerek, akinek a TokajDry borai valóban eltarthatóak, ezért mindig óriási öröm, amikor érettebb boraik a pohárba kerülnek. Ezalkalommal is furmintfan kollégát kell köszönettel illetnem, aki igaz bloggertesóként (a covidban) velem osztotta meg a kibontott, becses palackokat. A főként épp szárazban nagy sikerű 2015-ös évjárat dűlős sora következik tehát Bodó Judittól és Józsitól:
Ismét furmintfan testvérünk jóvoltából nyílt alkalmam rá (még a legutóbbi Barakonyizás után/azt kiegészítve), hogy egy igen ritka mádi dűlős sort kóstoljak végig 2015-ből. Most különösen zavarban vagyok a névvel, de az alany a Mad Wine (akkori nevén Szent Tamás Kft), akik azóta tudjuk, hogy igen sok drámai fordulatot éltek meg (Balassa István, sőt pár éve ifj. Szepsy István furcsa távozása után). Néhány hónapja épp a “konzervfröccsük” végett zengett az online bortér: bizony nem egyszerű ma Hegyalján konzekvens nagyborászatnak lenni (még Mádon sem)... De hagyjuk is most egy pillanatig a keserű történeteket: ezen az alkalmon ugyanis egy remek száraz boros évből, 2015-ből meglepően izgalmas tételek kerültek a pohárba a szóban forgó borászattól. A Tovább gomb után a pontok és jegyzetek!
Az új, kacsás Balassa alapbor. Ha jól sejtem a közösségi infrastruktúra (egyébként korrekt) produkciója és ha jól nézem karcsúsított árban az előző Balassa alapfurminthoz képest. Nagyon friss, direkt, citrusos, vidám, citromhéjas, körtés illat. Nagy kortyokban lehet inni: frissítő savú, élénk íz, csupa játékosság, citrus, a végén egy finom, játékos zamattal megcsavarva. Egy tiszta, jól érthető tokaji bor, amit nem kell magyarázni, de kár lenne tartogatni is. Most frissen az igazi.
Furmintfan kolléga kedves meghívásának eleget téve a dűlős TokajDry kategória egyik igazi állócsillagát, a kissé talán alul is árazott Barakonyi száraz borait vizsgáltuk hárslevelűben is, furmintban is. Bárdos Sarolta kézműves borászata éppen idén ünnepli húsz éves fennállását, ennek apropóján pedig ungert kollégával személyesen, rszabi testvérünkkel pedig online kóstoltuk végig a közelmúlt Barakonyi-dűlős tételeit egy hét eltolódással (bizonyára ők is írnak majd az eseményről). A kezdetben burgundi, mostanság tokaji palackba zárt nagyszerű terroir már 2006-2008 környékén is sokunk titkos kedvence volt. A hárs mindig szárazabb, a furmint félszáraz stílusban vált közismertté. Nézzük, a frissebb kiadások milyen tanulságokkal szolgáltak 2020-ban:
Az idén összejött projektek közt abszolút a legjobbak közt van a múlt heti Kerekdombos Tokaj Magic különkiadás Tállyán. Szűcs Ferenc, tállyai birtokvezetőtől (Szűcs Pince, Tállya Wines) kaptam a meghívást, a Gastro Hack produkcióval elhíresült Czinege Tamással együtt, hogy a Bocskai utca 8-ban dobjunk össze finom alapanyagokból valami színes-szagos dolgot a Kerekdombra. A hozzávalók tavasszal, egy hosszúra nyúlt tállyai borozgatás és kerti sütögetés közepette (a Honvéd utca 1-ben) el is kezdtek szépen erjedni, hogy másnap reggel a 37-esen haza felé meg is fogalmazzuk a kiforrt konkrétumokat Czinege úrral. - Adva van tehát egy jóízű kertiparty, a fesztivál legjobb kávéja, lampionok, égősorok, finom zene, én pedig elhozom hozzá a tállyai dűlők borait, hogy legyen miről beszélgetni újabb hajnalig tartó vegyülgetés közepette. Ez lett a Tállya Dűlőbár malaccsászárral, mádi grillezett sajttal és mustszódás császármorzsával megízesítve. Dórim és én töltögettünk, Czini úr mellé pedig a hab a tortán Kálmán Tibor barátunk lett (Szentes, Gólyás Borház). Óriási köszönet Szűcs Ferencnek, hogy saját borai mellett egyéb hegyaljai pincék borait is engedte bemutatni a dűlőbár teljessége végett.
Szamorodnikat kóstoltunk vakon. A cél az volt, hogy szárazban és édesben is elmerüljünk kicsit, hol is tart a borvidék, s közben válaszokat keressünk a múltban és a jelenben. Sikerült egy elég szép borvidéki merítést összehozni, levonva a tanulságokat ebben a felettébb fontos borkategóriában.
Hercegkúton régen kóstoltam, itt volt már az ideje és augusztus 20-án összefutottam egy pesti rendezvényen Naár Ferenccel és sógorával Stumpf Balázzsal, akik ezt jól a szememre is hányták. Igazuk van, mert Hercegkúton a borvidék délebbi részeihez képest talán kevésbé látványosan zajlik a közösségi szerveződés, mégis újra és újra rácsodálkozom, hogy a sváboknál a közösség mégis mennyire szépen tud működni: a férfiak összeverődnek és együtt kaszálják le a pincesoron a füvet, épp a múlt hétvégén Boros Kőporos néven közösen települtek ki, van két rendezett és gyönyörű pincesoruk: egyik a Kőporos, másik a Gomboshegyi és, ha az ember a Gomboshegyről szétnéz, akkor a Zemplén alatt, a Király-heggyel szemközt olyan meredek kitettségeket lát, amik bár sosem voltak a legfelkapottabbak közt jegyezve, de miért ne lehetne egyszer azokban is Határi vagy Budaházy szintű potenciál…?
Palackérett tokaji ritkaságok, forgalmon kívüli kalandok
Pár hónappal korábban már volt egy hosszabb okfejtésem arról, mekkora lehetőség és mennyi komoly számadat volt a Nagy Tokaji Borárverések körül. Sajnos 2018 után több aukció egyelőre nem volt, pedig a tokaji aszú bizony önmagában lenne akkora történet, ami egy árverés szinergiájával akár még új lendületet is kaphatna a piacokon. Ezek az árverések nem szűkítették a kört az aszúra, elég sok száraz tétel és édes bor is kalapács alá került, egy gönci hordónyi (136 l) mennyiségben, hogy aztán egy év alatt, egyedi, borlovagrendi címkével kerüljenek leszállításra szerencsés tulajdonosaiknak. Az utókor számára minden árverési borból allokálva lett pár palack Hegyalján, egy pince mélyén. Most egy órára megnyílt ezen eltett borok archívuma. Augusztus 20-án az alábbi archív tételekből tartottam egy pop up kóstolót az Intercontinentalban.
Megjelent az AszúGlass és én alighanem még soha ilyen büszke nem voltam semmilyen szakmai projektemre. El sem tudom hinni, mennyire szeretik és vonzónak látják ezt a poharat. Pontosan ezt a hatást igyekeztem becélozni, és látom, ahogy az emberek tekintetét megigézi, ahogy nézik az üres majd aszúval töltött kelyhet, aztán megfogják és nem akarják elengedni, és birtokolni akarják. Pedig féltem, hogy nem értik majd: kézzel készült pohár, drága lesz, mindenki tart majd tőle (mi van ha eltörik?), de láthatóan a pohár eleganciájával és teljesítményével kivívta magának a sikert és a szakma megbecsülését egyaránt. Elképesztő napokon vagyok túl: december 8-án és 9-én Tarcalon, 10-én, az AszúDay-en Tokaj városában, majd december 11-én, 12-én és 14-én Budapesten mutattam be az új poharat. Múlt hétfőn a sommelier-szakma előtt, kedden pedig szokásos évi TM20-as kóstolónkon, ahol ezúttal tehát 2003***** kerül a poharakba.
Múlt héten osztottuk ki meseíró-pályázatunk nyerteseinek a fődíjakat Bodó Judittal (Závada Pál író sajnos nem tudott velünk tartani). A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és a mádi Koroknay Dániel Általános Iskola egy-egy diákja lett a két nyertesünk. A héten mindkét nagyszerű mesét szeretnénk megosztani. Bízunk benne, hogy vannak olyan családos olvasóink, akik a bekuckózós adventi estéken örömmel olvassák fel ezeket a sorokat otthon is, akár saját gyermekeik számára. Még egyszer gratulálunk Silai Ineznek is ezért a szuper meséért! Fogadjátok szeretettel:
Múlt héten osztottuk ki meseíró-pályázatunk nyerteseinek a fődíjakat Bodó Judittal (Závada Pál író sajnos nem tudott velünk tartani). A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és a mádi Koroknay Dániel Általános Iskola egy-egy diákja lett a két nyertesünk. A héten mindkét nagyszerű mesét szeretnénk megosztani. Bízunk benne, hogy vannak olyan családos olvasóink, akik a bekuckózós adventi estéken örömmel olvassák fel ezeket a sorokat otthon is, akár saját gyermekeik számára. Még egyszer gratulálunk Juhász Violának ezért a szuper meséért! Fogadjátok szeretettel:
A borászatot nem kell bemutatni itt már senkinek, alighanem a dűlőiket sem: a két csillagos Bott Pince borai úgy fest, kikezdhetetlen példái a szépen érlelhető tokajiaknak! Menetrend szerinti évjárat-bemutatójuk mindig ősszel esedékes, az egyik ilyenre én is meghívást kaptam, és az ilyesmiért bizony megéri külön is Hegyaljára utazni, mert az ember tapasztal, tanul, van kontextus, amiben a borok mélységei, erényei szépen kirajzolódnak. De nem csak én vállaltam be a kilométereket: kellemes lengyel társaságban ismerkedtünk a 2022-es évjárattal, és hab a tortán, hogy került a klasszis 2021-es évből is egy-két érdekesség a pohárba. Lássuk nyomába ér-e ez a forróbb, aszályosabb évjárat a 2021-es csodáknak…!
Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni.
