Nagy szerencsém volt, hogy a fiatal Németh Attila Gábor végül visszajelzett ottlétem során emailben, hogy mégis betérhetek hozzá Mádra egy rövid látogatásra. Köztudott, hogy gyöngyöstarjáni borászról van szó, aki a bátyjával alapította a tokaji Alana pincét, mely máig csakis Amerikában értékesíti borait. Mostanában nincs tervbe véve a hazai eladás, mivel a borász véleménye szerint a hazai piac amúgyis remekül el van látva kiváló tokajiakkal, mindenféle árszínvonalon. Ennek kapcsán többször elmondtam már, hogy ez valóságos merénylet az értők felé. A birtok egyébként nem kicsi, másfél hektárról hamar 29 hektárra nőtt a birtokméret, amikor az egyik komoly külföldi befektető-birtok kivonult Hegyaljáról és egy sor területet sikerült így megvásárolniuk. Édes boraik gyakrabban kerülnek szóba (Attila véleményem szerint a Sárga muskotály egyik legnagyobb hazai szakértője, immár két borvidéken is), de már 2005-ben is készültek náluk (közel) száraz borok, melyeket Alkonyi Lászlóval most volt szerencsénk megismerni:

Alana Furmint 2006.*
Ez volt a nagy felismerések éve a száraz tokajiak történelmének. Amikor már a tudatosság sokkal nagyobb szerephez jutott. Érdekes, hogy ez a bor ennyi év után került elénk. Illatban a fa és a seprőntartásból adódó aromák a jellemzőek. Kemény és kissé nyers illat. Ízben tömör és magas szerkezet jellemzi, kiművelt bor. Kerek és maradékcukra még inkább azzá teszi. Hosszú lecsengés, melyben azért az alkohol is megmutatja magát. Almasavai is számottevőek, de nem teszik túlzottan cseressé sem a bort. Meglepett, rögtön az elején. 6+

Alana Hárslevelű 2005.**
Hársas, primer jegyek, őszibarackkal, trópusi gyümölcsökkel: „Ez egy 11-es bor?” - kérdeztem a kitöltés után teljesen komolyan! Csupa ásvány a korty, jelentős cukortartalommal (7 g/l). Ebben a műfajban végtelennek ható íz. Minerális ízmaradék a szájban. Kerek, elegáns, míves bor, melyen a kor legapróbb jegyeit sem éreztem! 7+

Alana Hárs-Muskotály 2005.*
Illata egész más. Sokkal kedvesebb, bájosabb: virágok, muskotály, melegség. A korty szerkezete azonban számomra lazább. Lomhábban terül szét a komoly anyag, egyáltalán nem szárazboros jelleg: szinte late harvest benyomást kelt a két illatos fajta együttese. Lecsengésében csupa friss gyümölcs. Tercier jegyekkel most sem találkoztam. Érdekes és fölöttébb izgalmas, kortalannak ható stílus. 7

Alana BECSEK Sárgamuskotály késői szüret 2011.*
Illatában tiszta és intenzív muskotályos jegyek valósággal muzsikálnak: virágok, hamvasság, üdeség, hízelgés. Az volt a benyomásom, hogy ez a bor tényleg mintha zenélne az illatjegyeivel. Magas cukortartalom. Ízben aztán kissé lomhábban terül szét, de végtelenül krémes, talán gejl is ez a fajta törökmézesség. A fajtából és a dűlőből mégis sikerült valami igen egyedülálló koncentrációt megvalósítani. A savak hiányoznak kissé. 6+

Alana BECSEK Sárgamuskotály 2008.**
Csupa olyan dolog, amit szeretek egy borban: dzsúzosabb illat, valníliás, krémes, elegánsabb muskotályosság, mint a 11-es borban. A rózsa egyértelműen korjegy. Hogy a menta mennyire évjárati és mennyire a korból eredeztethető fajtajegy, azt nehéz lenne megmondani. Tökéletes közeli balansz. Harsog, él, vibrál az egész bor. Anett Bora mellett kéne előszedni egyszer. 8

Alana KIRÁLY Furmint 2008.***
Mézes tea, late harves jegyek intenzív illatai. (Olyan illata volt elsőre, mint előző nap Szilágyi Laci épp csak erjedő 2012-es szamorodni mustjának.) Üde, közvetlen, de mégis nagyon komplex minden téren. Ízben csupa ananász! Hosszú, hihetetlenül kitartó ízmaradék. Késői szüretben nem hinném, hogy elérhető lenne magasabb koncentráció. Elfogynak a szavak. Krémes, buja, itatja magát. A részletek hihetetlen élességgel, kidolgozottsággal domborulnak ki benne. Elképesztően nagy bor, mely az aszúk közt visszakóstolva is remekelt. 9

Alana 6 puttonyos tokaji aszú 2005.***
A leghihetetlenebb számomra az, hogy Németh Attiláéknak semmilyen családi kötődése nem volt Tokajhoz a birtokalapítás előtt. És akkor 2005-ben elkészült az első aszúboruk, ami egyből klasszis szinten nyit. Hogy lehet ez? A borász szerint igen egyszerű a válasz: „Ez Tokaj. Itt minden adva van a legkomolyabb borminőséghez!”
A késői szüretek után jóval súlyosabb illat: tömör és nagyon gazdag. Kandírozott gyümölcsök. Semmi közhelyesség vagy megszokott elem. Eleven korty, sok-sok barack, citrusok, végtelen íz, gömbölyded és nagy test, miközben csodás savainak köszönhetően 7 év után is vibrálóan élénk és penge érzetű. Abszolút egyedi stílusú aszú, sallangok, bonyolítások nélküli csoda. Minimum 9

Alana Aszúesszencia 2007.**
Még nem került forgalomba. Hárslevelű és Muskotály alapbor. Pontosabban alapmust, ami tehát nem erjedt. (A Hétszőlőn kívül egy újabb pince, mely konzekvensen a legradikálisabb utat választotta: a legédesebb oldatba áztatja az aszúszemeket.) Mentás, hűvösebb karakter (8-asnak tippeltem volna ezt is). Ízben lomhább, tompább, gejlebb sokkal, mint a 6 puttonyos volt. Ez az évjárat ilyen volt, mese nincs! Ízben is megjelenik a kamilla, a gyógyfüves jelleg. Illatos fajták bukés jegyei is érezhetők. Lecsengésében vanília és melegség. Ez az év nem a savakról szólt, inkább a töménységről, az intenzitásról, bujaságról. Aszúborok közt most ő volt a legkevésbé elegáns. Nehéz volt pontozni, mert alighanem lenne egy szakajtóra való autentikus aszúbor, ami tanulhatna tőle, beltartalma alapján sem hétköznapi bor, de ez az egyensúly most 7+

Alana Aszúesszencia 2006.***
Gyógynövény illat jelenik meg itt is. Puha és tömör aromatika. Íze gazdag és végtelen hosszúságú. Ami megkülönbözteti a 2007-es testvértől, az a szebb harmónia és a szerkezeti egyensúly. Pedig a cukor 305 g/l körüli, nyilván érezhető is, de a savak szintén a helyükön vannak. Egy ilyen sor végigkóstolása után persze ez a bor is soknak érződik, telít, ahogy a vaníliakrém elnyúlik a szájban. Nem éreztem most jobbnak, a 2005-ös aszú mellett. Annak citrusos üdesége persze más irányból közelítette az egyensúlyi tökéletességet, mint ez a ’bor’, de nem lehet nem észrevenni, hogy mekkora jelenség, formátum ez a tétel is. 9

Nagyon jó érzés volt egy ilyen kóstolási élmény, ilyen magabiztos borsor után elhagyni végül a borvidéket. Meggyőződésem, hogy Németh Attilának - bár én is kevesebb borával találkozom - a hegyaljai elitben említendő a neve. Mindezt már első évjárataival sikerült elérnie, úgy, hogy nem a Becsek-dűlőben tanult meg járni és nem a nagyapjától leste el nyolc évesen, hogy melyik dűlőben mikor kell az aszúszemeket leszedni, hanem teljesen előzmények nélkül nyúlt hozzá a termőhelyekhez. Egészen elképesztő sor volt ez, melyben a legmagasabb minőséggel volt szerencsénk szembesülni. Emellett a stílus teljesen külön utat jár. Nyoma sincs nehézségnek, durvaságnak. Pedig a borok érezhetően inkább mádiak, nagyok, komoly beltartalmúak, de valahogy mégis elképesztően elegánsak. Az egyensúly alapjegy és olyan színvonalon mozgott ez a sor, amivel nem sok helyen találkozhatunk.