Végre vissza a blogoláshoz! Igazából azt terveztem, csak a kalauzt viszem körbe pár helyre Hegyalján. Pár tárgyalás, találkozó, ilyesmi. Aztán miközben (gyalogszerrel) az első könyveket vittem át a Mádi Kúriából a Sárga Borházba, gondoltam járok egyet a határban. Elvégre mégiscsak az egyik legszebb fekvéseket találjuk Mád és Zombor között: a Szent Tamás legértékesebb keleti oldala, mely a Fürdőben folytatódik, lefele pedig a Nyúlászóban. Majd a Kőporoson át, föl a 200 m magas dombra, le a Galamboson, át a Fürdő-patakon egész a Dorgóig, mely már részben a Disznókő birodalma. Járatlan utakon, borongós időben, eső után, sárban, dagonyában, talpig ünneplőben meneteltem Zarándi Vili úrhoz tárgyalni.

De ne is szaladjunk a rossz útviszonyok közepette ennyire előre. Mire az Első Mádi Borháznál elbúcsúztam Mádtól és az országúton elsüvítő autók elől befordultam inkább a dűlőútra, már csörgött is a telefonom. Barta Károly hívott, hogy én voltam-e… Én voltam, mondtam: sétálok egyet a határban. De ha tudok, menjek át délután, megmutatná a borokat, mielőtt a Mádi Kör értekezletére elrohanna:

Jól esett az invitálás, mert Barta úrral nem indult felhőtlenül a viszonyom. Írtam tavaly egy eseményről, melynek a sajtótájékoztatóján egy nagy értékű borral jelentek meg, amit én nem találtam szépnek, és azóta abban maradtunk többször, hogy ha Mádon járok, látogassam meg. Nem volt ez súlyos sérelem, és szerencsére boros körökben le lehet zárni úriemberek módjára minden vitát. Mindennek már vagy egy éve (az idei sajtótájékoztatóra ugyan már nem kaptam a szervezőktől meghívást), de a személyes látogatás végre megvalósult és ez nekem is sokkal fontosabb.

Túlzás nélkül Mád egyik legvakmerőbb hősének is tekinthetjük Barta Károlyt, aki nem csak hogy újra meghódította a Király-dűlő legjobb (gyomirtómentes) felső parcelláit, hanem egy olyan egyedülálló építészeti kincset, mint a Rákóczi-Apremont Kúria is gondozásba vett. Így lett a hajdan romos épület a nagybecsű termőhely borainak méltó otthona (a bényei Homonna Attila prezentálásában). Mindig úgy beszél az egészről, mintha semmiség lett volna a meredek teraszokat rendbe tenni, újratelepíteni és azóta is magas színvonalon művelni, és aztán még a kúriát is ízlésesen kicsinosítani (az emeleti helyiségek még hátravannak, de a történelmi kincset jelentő kúria rendbehozatala így is óriási dolog). Úgyhogy van valami heroikus az elmúlt hosszú évek munkáiban a Barta Pince részéről. Ez az attitűd kicsit kiveszőben van napjaink földbirtokosaiból és inkább évszázadokkal ezelőtti, mára szinte irracionálisnak tűnő, mégis sokkal magasabb szintű értékek felé mutat. Megnyugtató néha látni, hogy nem csak a régmúlt korokban tudott az értékmegőrzés előrébb való lenni a pénznél.

Ez egy abszolút nem divatos, hosszú bevezető lett (sajnálom), de így tiszta a kép. Jöhetnek a borok a kóstolóhelyiségben (melynek színei, formái talán a legízlésesebbek, amit a borvidéken klasszikus vonalon látni lehet; ez most még nem a borokra vonatkozik, hanem a helyiségre):

Öreg Király Furmint 2011.*

Krétás, gyúrmás, friss tropikális jegyek teszik ki tiszta illatát. Elsőre meglepően édeskés korty, persze mégis egyszerre szárítóan szikár...benne ugyanaz a gyümölcsös frissesség, mely fél évvel korábban is jellemezte. Hosszú, gazdag, ásványos. Mád és Homonna Attila egy borban. 7

Öreg Király Furmint 2012

Szúrósabb, termálviezesebb illat. Majd jönnek belőle az évjárat határozott gyümölcsei, a púderesség is. Direktebb, erősebb aromák, mint a 11-esben. Savai azért meghazudtolják a meleg évet. Van benne jó tartás, feszesség, teafű, egészen hársas bukés jelleg, tele primer gyümölcsökkel. Szerkezetben azért a 2011-es kiadás többet villant... 6(+)

Öreg Király Furmint 2010

Tea, mézes tea, botritisz. Élénk savak nyilván. Menta, zsálya, hosszan elnyúló savak a kortyban. Itt-ott a vége picit szellős, lyukas a kortynak, mégis ebből az évjáratból a maximumot szerintem ki tudta hozni a termőhely és a borász is. 6

Hárslevelű 2012

Gyógyszeres illat, zárkózott és jelen állapotában imperfekt kissé. Vegetális ízek, aszpirinnel, sóssággal. Hosszú, bár kissé rendezetlen. Harsánysága nem a kedvesség irányába viszi el. A furmintok után kifejezetten dévaj, magamutogató jelenség. Eleganciában nmileg elmarad tőlük. 5+

Egy kis édes 2011

Visszafogott, kedves illat, gyümölcsös, néhol egészen vegetális aromákkal kiszínezve. Inkább az édes ízek adják az alaphangot. Laza, egyszerű, könnyed, jól értelmezhető belövőbor édesben. 5

Furmint-Muskotály 2011.

Késői szüret, melynek a 60 %-a muskotály, 40 %-a furmint. Szép házasság. A muskotály vidámmá és kedvessé teszi: bodzaszörp, virágok. Krémes, az előzőtől mélyebb, hosszabb és sokkal szebb részleteket mutat. A 82-es cukor nem kér főszerepet, jól beépül a kortyba, de mégis tekintélyesnek mutatkozik. Remek egyensúly itt is. Erős 6

Késői szüret Furmint 2010.

109-es cukor. Mézestea, kicsit zilált illat, porosan botritiszes hangulattal. Citrusossá teszik az évjárat lendületes savai, mégis rövidebb íz, mint amit ezután várnék. A savak hiába életteliek, külön mozognak a borban. Mégis izgalmas édes bor tud lenni így is. Gyengébb 6

Édes Szamorodni 2008.*

Elsőre picit fülledt, aztán kiszellőzik. Helyébe poros botritiszesség érkezik. Vaníliás krémes, enyhén barackos hangulatot áraszt. Elegáns és szofisztikált illat, semmi feltűnősködés. Hosszú, krémes, remekül összeálló egyensúly megint. Az évjárattól élesebb savat várnék, de nincs nagy hiányérzet bennem. Kitűnő szamorodni. 7+

6 puttonyos tokaji aszú 2008.***

Szarvasgomba, fehércsoki, szépen jönnek benne a primer és a tercier jegyek egymás mellett. Mély íz, az extrém magas cukor gazdagságot és örömöket nyújt, nem hivalkodó, pláne nem gejl. Utóízében propolisz, méz és aszalt gyümölcsök, hosszan. Közel 9

Eszencia 2008. (M)

Lementünk a pincébe is szétnézni. Az egyik üvegballonban esszenciát találtunk. Illatában karamell, dohány és kávébab, kandírozott narancshéj alkot különleges elegyet. Ízben a magas cukor eltelít. Szinte képtelenség lenyelni. Hosszú nyomot hagy a szájban. Nehéz lenne értékelni, de felejthetetlen komplexitású és intenzitású bor.

Eszencia 2013 (M)

Még a szüret után, egy 60-70 liter körüli fémedényben pihent. Illata jóval frissebb aszúkat idéz, értelemszerűen sokkal fiatalosabb. Inkább mézet és aszalt gyümölcsöket mutat (akár a 2008-as aszú). Elképesztő, talán még súlyosabb cukortartalom. Szédületes mélységú íz. Sok sav egyenesíti ki. Végtelen lecsengés. Nem borszerű, de maradandó tapasztalat. A sors ajándéka az ilyen élmény.