Van még borászat Hegyalján, aminek a létezéséről én is alig-alig tudok. Ahogy az persze elő is van írva, én is otthoni üzemmódra álltam át itt Pesten minden lehetséges téren. Hetente max egyszer mozdulok ki, akkor viszont a munkám és hivatásom a Tokaji borvidékre visz. Hogy ez ne csak az én megélhetésemről szóljon, úgy voltam vele március végétől, hogy támogassuk egymást a nehéz időkben: ha Hegyaljára kell mennem, segítek a borászoknak a pesti kiszállításban (térítésmentesen). Soha nem volt még ekkora szükségük ugyanis arra, hogy online rendeljenek tőlük. Rengeteg pince a helyi eladásból él, ami egy hónapja pár nap alatt teljesen befagyott. Így akinek volt már része tokaji pincetúrán, azok azért, akinek nem volt még azok azért álljanak oda kedvenc pincéjük mellé; ki-ki a saját favoritjait támogassa rendeléssel, mert csak így tudnak majd életben maradni! Könyveket vittem tehát Tokajba, és borokkal, címekkel tértem vissza a fővárosba, de hazafelé jövet beugrottam Szerencsre, a Budányi-fivérekhez, hisz ahogy az elején is utaltam rá, eddig kiestek a látómezőmből.

Egy borrajongó történész nyilvánvalóan sajátos látásmóddal közelít a borkészítéshez. S noha a Vayi Borászat nem tartozott soha a legtöbbet idézett hegyaljai pincészetek közé, jó történész módjára mégis hű tudott maradni az elveihez húsz év után is az az Ungváry Krisztián, aki 1997 óta készít borokat, természetesen a történelmi Tokaji borvidéken. A liszkai Vayi-dűlőben (a Meszes alatt keressük a dűlőtérképeken, van ahol külön nem is szerepel) található máig a 2,5 hektáros birtok, 100 éves tőkékkel; míg a pince Erdőbénye főutcáján egy patinás épületben kapott helyet. Ahogy említettem, ritkán botlik bele az ember Vayi borba, pedig érdemes: TokajDry, TokajSweet, tokaji aszú, de még Pinot noir is akad a sorban. Öt év kihagyás után, most a szobafogság ideje alatt le is teszteltem a Vayi borokat elejétől a végéig… Vannak még borászok, akik teljesen szerelemből csinálnak borokat Tokaj-Hegyalján:

A tokaji Szerelmi Pincesoron újabban zajlik az élet. Jobban mondva nyilván csak zajlana...de azért néhány borászatnak a munka dandárja is erősen ide kötődik (a vendéglátás helyzetéről írnak épp eleget másutt, azt most átugorjuk). Azt tudjuk, hogy Bodó Juditék még pár hónapig erősítik a sort (hamarosan költöznek), friss titánként Péter Ákos igazi oszlopa lett a környéknek, nemrég a bényei-kisfaludi Illés János borait is bemutattuk hasábjainkon, bónuszképp a gyakorlatilag mára sztárrá lett Balassa Pisti is bérel itt egy pincét, most pedig egy újabb szereplőt mutatunk be a Tokaji-hegy alól. Kikindai Balázs beházasodott a Benkő családba: elmondása szerint érdekes a család karmája: generációk óta csak lány gyermekek születnek náluk. Így pár éve Balázs szakmát váltott, elvégezte a Soóst és apósa mellé szegődött. - Immár ő irányítja a 4-5 hektáros birtok életét. Úgy volt, hogy a Tokaji Márciuson kapok tőle pár palackot kóstolóba, de Tokaji Március nem lett, én pedig mozgok eleget a borvidéken, így jobbnak láttam, személyesen felkeresni őket (még a kijárási korlátozás előtti napokban). Lapozás után jönnek a borok...

Barta Tamással tavaly futottam össze először, egy tarcali házibuliban. Persze az ott jelenlévő társaság legalább fele jegyzett tarcali borász volt. Szó szót követett, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, csakhamar kiderült, hogy Tamáséknak is van egy kisebb területük: a Verebesben (Tokaj) és a Dereszlán (Keresztúr) és hozzá Tokajban apósának pincéje is. Több se kellett, az ilyesmit én mindig megjegyzem: egy pince Hegyalján, amit még nem ismerek, amit fel kell fedezni, amiből még bármi lehet... Február végén meglátogattam hát a klasszikus hobbi borászatot és bizony találtam 1-2 igen érdekes tételt.

Barack, érett déli gyümölcsök, sárga gyümölcsök és egy kis vegetális beütés. A korty remekül érett citrusokat, finom húsos gyümölcsöket tartogat, kis gyöngyökkel, és gyönyörű, kifejező muskotályos jegyekkel. Nagyon kellemes és közvetlen alapbor Tokajból.

Újabb vakszakasz Tokajból, régebbi és frissebb palackokkal...részben hogy én is kényelmesebben elférjek a pincében. Tekinthető hivatalosnak itt és most: egy év múlva érkezik a terveim szerint a TokajGuideIV, amihez továbbra is szüntelen járom a borvidék ismert és kevéssé ismert szegleteit. Igyekszem minél több helyre eljutni, minél több borásszal és borvidéki személlyel beszélgetni, már ami "egyszemélyes szerkesztőségként" megvalósítható térben és időben. Hiszem, hogy egy ilyen összetett és ma is szüntelen alakuló borvidék, mint Tokaj, csakis úgy látható át igazán, ha az ember minél többet kóstol, minél több emberrel beszél, eszmét cserél (bizony nem is oly csekély felelősséggel járó feladat mindenkinek az érdekeit és álláspontját megérteni és kicsit képviselni is…). Korábban ez nem volt bevált rutin, de a hatékonyság (és a jelenlegi helyzet) jegyében továbbra is várjuk azon palackokat, melyek a kiadvány borkatalógusában jó eséllyel csillagos (azaz 90+ pont) teljesítményt képesek felmutatni. Akik olvasták az első részt, azoknak biztosan lesz egy-két ismeretlen-ismerős. Az alábbi sorban is akadt ilyen meglepetés:

Rózsás muskotályosság, egyértelmű bukés jegyek. Ízben eléggé lusta, a fajta kesernyés jegyei követelnek az ízben főszerepet. 

Alma, körte, aszalt gyümölcsök, viszonylag kiszámítható, technológiai jegyek. Ízben is populáris jelleg, de komplex: fehér gyümölcsök, sok cukor, kevesebb sav. Hosszú, telt, dús bor, de közben bárki számára érthető is.

Sárgamuskotály a mádi Nyulászóból. Szokatlan herbális, kakukkfüves, oregánós, váratlan illat. Ízben is ilyen: mentolos, vegetális, herbális jegyek alatt próbál érvényesülni az édesség. Elég disszonáns és kesze-kusza képet mutat most, noha kategóriájában egyedi tétel.

Kincskereséssel indul az év, ami azt jelenti, hogy szép lassan egy friss kiadvány előkészítése felé fordulnak a mindennapjaim 2020-ban. A tavalyi Tokaji Márciuson nyílt alkalmam megismerkedni egy pincével, akikről eddig azt hittem csak vendéglátással foglalkoznak. Az Aranynap Vendégházat ismertem ugyanis korábbról, de megleődve tapasztaltam, hogy boraik is megérdemlik a figyelmet és nem csak futólag. Az újévben felkerekedtünk tehát, és a bíztató első kóstolási benyomásnak folytatása is lett hát Tállyán.