Diós, érett, oldschool karakterű szamorodni. Ízben magas savak, gyönyörű cukor, sok-sok dió, érlelt karaketer, itt is érezni az oldschool jelleget, de az évjárat micsoda szép barackossága és beltartalma töri át az érleltség rétegeit. Egy hajszál válaszja csak el a szépségtől...
Kincsvadászat címke nélkül
Újabb vakszakasz Tokajból, régebbi és frissebb palackokkal...részben hogy én is kényelmesebben elférjek a pincében. Tekinthető hivatalosnak itt és most: egy év múlva érkezik a terveim szerint a TokajGuideIV, amihez továbbra is szüntelen járom a borvidék ismert és kevéssé ismert szegleteit. Igyekszem minél több helyre eljutni, minél több borásszal és borvidéki személlyel beszélgetni, már ami "egyszemélyes szerkesztőségként" megvalósítható térben és időben. Hiszem, hogy egy ilyen összetett és ma is szüntelen alakuló borvidék, mint Tokaj, csakis úgy látható át igazán, ha az ember minél többet kóstol, minél több emberrel beszél, eszmét cserél (bizony nem is oly csekély felelősséggel járó feladat mindenkinek az érdekeit és álláspontját megérteni és kicsit képviselni is…). Korábban ez nem volt bevált rutin, de a hatékonyság (és a jelenlegi helyzet) jegyében továbbra is várjuk azon palackokat, melyek a kiadvány borkatalógusában jó eséllyel csillagos (azaz 90+ pont) teljesítményt képesek felmutatni. Akik olvasták az első részt, azoknak biztosan lesz egy-két ismeretlen-ismerős. Az alábbi sorban is akadt ilyen meglepetés:
Kincsvadászat címke nélkül
Összegyűlt pár palack tokaji az elmúlt pár évből. Ha borászoktól bort kapok (nehezen fogadtam el eddig bármit is, mindig olyan érzésem volt, hogy az ajándék mögött elvárások is vannak), többnyire nem iszom meg őket azonnal és általában elteszem/kerülgetem a palackot, hogy “majd egyszer...együtt...több borral....” vagy majd egy TokajMagicre jó lesz. Aztán azt vettem észre, hogy ezek a palackok immár 3-4 éve csak gyűlnek a pincében, aminek nyilván semmi értelme. Ezért úgy határoztam, hogy újabb rovatot építek rájuk. - Klasszikus vaktesztelés, semmi trúváj. Barátnőm a konyhában előkészít néhány bort, hármasával vakon kitöltögeti, és kóstolgatunk. A borok és borászatok jelentős része kisebb, kevéssé ismert lesz, de azért mindig igyekszem fűszerként 1-2 érdekességet is a sorba csempészni, a játék végett. Az idei év a friss TokajGuide előkészítése jegyében telik, induljon hát ehhez a kincsvadászat.
Aszú-matuzsálemek: 1983-2005
Idén harminc éve történt a rendszerváltás Magyarországon. Tokaj-Hegyalja történelmében óriási fordulatot és átrendeződést jelentett ez a dátum (ha lenne egy képzeletbeli toplista, 1989 biztos hogy a 10 legfontosabb évszám között lenne a helye). – Nem csak a birtokszerkezet formálódott át: a borkombinát átalakult, a jogutódját kereskedőházra keresztelték (hogy aztán pár éve ismét átnevezzék, és igazán nem világos, merre is tart most a Grand Tokaj). Az állami borászatot tehát lélegeztetőre tették a borvidéken, közben privatizáció útján komoly közép- és nagybirtokok alakultak ki (zömmel külföldi befektetések nyomán) bordói chateau-khoz hasonlatos módon (technológiával, nagy reményekkel, zászlajukra pedig az aszút tűzték); majd szépen lassan megjelentek a kisebb családi birtokok is a 90-es években, melyek inkább burgundi kisbirtokokként kezdték csiszolni, renoválni egy elfeledett, megkopott fényű történelmi borvidék értékeit: a minőséget, a terroirt és a Tokaji Aszút (hogy az új évezred teljesen új borkategóriáiról most kivételesen ne is beszéljünk).
Nagy Furmint Február X//Vol. 2.
Az első felvonásban is sokfelé kalandoztunk. Körüljártuk a Furmint Feburár felhozatalának legfőbb tanulságait, és főként Tállyát és Bényét kóstoltuk körbe. Ha bírjárok még a jegyzeteket, akkor ezúttal jön minden más: Tarcal, bodrogkeresztúriak, Sárospatak, Hercegkút, régi és új nevekkel, Olaszliszka, egy ruszti kitérő, izgalmas meglepetésekkel. A mádi terembe sajnos csak zárás körül jutottam el. Gyorsan bele-bele kóstoltam ott is pár maradék palackba, de hét órába egyszerűen nem férhetett bele 93 furmintnál több. Zsurki Sanyi, Naárék, Dorogi Pisti nagyon meglepett. A Királyudvar, Bárdos Saci most sem okozott családást. De hogy mely száraz bor tetszett a legjobban? A poszt végén bizony az is kiderül, melyik volt (most is?) a nap furmintja szerintünk. Facebookon pedig várjuk a ti meglátásaitokat: melyik volt a legvagányabb furmint idén?
Ritkán kerül a pince a látómezőmbe, de hamarosan fel kell keresnem őket. Annál is inkább, mert ez a bor mintha valami új szelet kapott volna a vitorlájába Tolcsván. Érett aszús buké. Poros, botritiszes, mély, komplex, gombás, karácsonyi süteményes illat. Krémes, gazdag, nagy formátumú aszúbor, ereje teljében. Hosszú íz, bár kissé a cukoré a főszerep és némileg a régi iskolát idézi az utóiz. Magas savak. Kenyeres, aszalt fügés karamelles, kávés, kandírozott gyümölcsös korty, a legvégén gyógynövényekkel.
Egy igazi rendszerváltó borászcsalád
Örömteli, ahogy kezd élettel megtelni Tarcal keresztúri pincesora. Az ifjú Páll Roland például édesapja pincéjét és borászatát vette át, örökölte meg, aki szépen katalogizált évjáratsorral büszkélkedhet a rendszerváltás előtti időkből. Sétál az ember Roland után a pincében és olyan számokba botlik, krétával felírva, hogy 1996, 1985... A hordókba pedig annak a falunak a címere van gondosan belefaragva, ahonnan a szőlő származik. Hasonlóan gazdag saját bortrezorral és megőrzött eszköztárral a kis családi pincék közül csak nagyon kevesen büszkélkedhetnek. Mélyen a hegybe vájt pince, amolyan klasszikus ódon vájt hegyaljai érlelőpince, vastag pincepenésszel. De a borok jelentős része ma már egy másik feldolgozóban készül sterilebb körlmények közt gondozva. A látványos pince megmaradt kóstolóhelyiségnek, illetve trezornak. Roland végtelenül szerény fiatal borász, aki kijárta a borászati iskolákat, megjárta a borvilágot gyakornokként, aztán pár komolyabb környékbeli nagyobb borászatot is, mire végül teljes gőzzel belevetette magát a saját borok készítésébe.
A pince hangulata, a jelenlegi borok karaktere, Roland folyton mosolygó, optimista tekintete mind prózaian mesélik el a nylítszívű látogatónak, hogyan is zajlott/zajlik a rendszerváltás Tokaj-Hegyalján az egymást váltó generációkban, a fejekben, a borokban. Egy ideje terveztem ezt a látogatást, aztán ennek a posztnak a megírását is. Csúszott mindkettő egy kicsit (sorry), hát íme:
Tokaji hétvége #3/2
A tegnap fölvezetett, hétvégi „Ne csak írja, metssze is meg” családias borblogger összejövetelen annyi inger ért Bottéknál, hogy kis túlzással hónapokra elegendő bejegyzési témát nyújtanak, de túlzott aggodalomra semmi ok: csak egy hétig fog tartani, amíg minden megint kisebb birtokméretű hegyaljai egyéniségekről szól majd minálunk. Ahogy említettem, első nap este a már pár hónapja megízlelt 2011-es tételeket nézhettem végig újra (akkor úgysem írtam róluk így külön-külön), ezúttal több másik dűlős tétellel kiegészülve, melyek sorsa hamarosan megpecsételődik majd a palackozással: vagy önálló tételként kerülnek letöltésre, vagy házasítva jutnak szerephez. Íme a mostani ígéreteik:
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:
Egy viszontagságos évjárat egy évtized után
Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:
Érlelt löszborok tanulságai Tokajból
Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:
Eszterbauer vs. Sebestyén
Sok évvel ezelőtt egy egri borásszal beszélgettünk az egri éjszakában egy már nem létező borbár teraszán Gárdonyi Géza egykori háza mellett. Sommásan annyit mondott bikavér témában, hogy míg Szekszárdnak a bikavér játék, addig Egerben nem az/élet-halál kérdése. Az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj kapcsán beszélgettünk, és egyetértettem vele, noha rendre mégis Szekszárd jött ki nekem meggyőzőbbnek, tisztábbnak az összekóstolások alkalmával. A kékfrankos alap mellett tudjuk, hogy Szekszárdon (egerrel ellentétben) a kadarka is fontos szerepet kap a bikákban, ami szerintem érthető, ha már a Kárpát-medencében vagyunk. Két általam kedvelt szekszárdi termelő borát kóstoltam most össze a nappaliban komparatív módon, hogy kicsit frissítsem a (szám ízét és a) tapasztalataimat a témában.
Robotok a szőlőben, mesterséges intelligencia a bormarketingben és 21. századi borélmény
Robotika és mesterséges intelligencia, alkoholmentesített és csökkentett alkoholtartalmú borok, 21. századi borélményközpont, kóstolós masterclassok, interaktív viták; a március 1-re szervezett Borkonferencia igazi hazai és nemzetközi nagyágyúkkal készül a több eseményre is elegendő témákhoz!