Igazi hamisítatlan primőr rozé, méghozzá az elsők között! Vidám, pink szín, kellemes töltetlen málnacukor az illatban, kis pezsgés, friss és hihetetlenül virgonc savak hosszú ízérzetével. Most kell inni, amíg ilyen ropogós!

A visszafogott, de elmaradhatatlan szamóca és málnaillat mellett kis körömlakkosság jellemzi az első illatokat. Megnyerően rozés savak, végtelen gyümölcsösség, üdítő szikárság a legfineszesebb kunsági rozé új évjáratától.

Rozéink közül az egyik legjobb választás. Kékfrankos és Cabernet Sauvignon, ragyogó rózsaszínben, az átlagosnál kicsit sötétebb rozé árnyalattal. Illatban a rozékra oly jellemző jól kivehető gyümölcsös, tuttifruttis pajkosság érzékelhető. Jó italú rozé, mely kellemes savaival, friss jellegével szinte nélkülözhetetlen, üde színfoltja a nyári napoknak. Nincs mit magyarázni rajta: olyan, amilyennek egy jó rozénak lennie kell.

Üde, friss, mint a korán kelő kakas, a Villányi borvidék jellemző eredetmondájának egyik karaktere, mely megújulást hoz. A szín nem annyira klasszikus hagymahéjas, inkább mélyebb lazacszín, ciklámenszínű, kissé silleres is. Kitöltés után azonnal jókedvű buborékok lepik el poharunk falát. Rengeteg parfüm az illatban, és vidám, piros gyümölcsös illatok, eleinte főleg málna, mely az ízben is szépen jelentkezik. Némi szellőzést követően egy érdekes, rozékra kevéssé jellemző almás-körtés illatjegy mutatkozik a borban. A kevésbé ropogós, kevésbé savas, könnyed rozétábort erősíti. Inkább zamatos, jó italú, kellemes és behízelgő.

A fajtára és a rozékra jellemző jó kedvű, szamócás-málnás-fűszeres illatözön egyből derűt és mosolyt visz a társaságba. Az aromákra szépen rímelő gyümölcsös ízben ismét feltűnik az erdei szamóca édeskés fanyarsága és a primőrborok frissessége. Mindenképp a különleges magyar rozék táborát erősíti.

A kevésbé üde, keményebb, férfiasabb rozék közé tartozik. A jóval tömörebb szerkezet teszi különlegessé a többi kapható rozé közt. Enyhe joghurtos íz kíséri, mely mellé vastagabb, alkoholos jelleg párosul.

Egy korrekt rosé, amiben most már évek óta nem lehet csalódni. Parfümös, de nagyon diszkrét, szinte alig elkapható illat. Zamataiban is hasonlóan visszafogott, nem túl intenzív, melynek íze is most, még frissen igazán ropogós és kellemesen (szén)savas, kellemesen rozés.

Mészáros Pál és fia, Péter a csöndben, háttérben meghúzódó szekszárdi tehetségek táborát erősítik. Nem akarnak túlharsogni senkit, miért is tennék? Nem kapcsolódnak be a nagy nevek harcába, nem szeretnének divatoknak megfelelni, egyszerűen csak teszik a dolgukat, szimpatikus szerénységgel csinálják, amihez a legjobban értenek. Ezek pedig a szép, fajtajelleges és eltéveszthetetlenül szekszárdias borok, melyek a megfelelő úton járnak, a jó cél irányába, legyen szó akár egyszerű kadarkáról, akár csúcsvörösről... - Érdemes végigzongorázni mindet. Bizonyára sokat fogunk még hallani róluk.

Így Márton-nap környékén különösen aktuális téma ez a gasztronómiában. A sommelier-knek is egyik kedvence a libából, kacsából készült ételek mellé való borajánlás. Szinte minden elkészítési módhoz, minden húsukhoz más és más izgalmas bor ajánlható. Közismert az aszú-libamáj, kacsa-pinot noir párosítás is, de a történet ennél sokkalta összetettebb és renegetegféle bor kaphat még szerepet benne, ha kellően precízek akarunk lenni, és persze ha szeretjük az izgalmas kihívásokat.

2008-ban az év borásza Konyári János lett. Valóban rengeteg érdemet tudhat magáénak utóbbi 20 évnyi borászati munkásságának révén. Többek közt a barrikhordó hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott, ami vörösboraiban is igen szép árnyalt formában tettenérhető; de a ’90-es évek elején, önálló, családi kézből kikerülő palackos borai is újdonságszámba mentek még, nem beszélve dél-balatoni, nagy tesű vörösborairól, melyekre manapság már nem legyintenek úgy a nagy(ra értékelt) villányi, szekszárdi, de esetenként a külföldi kollégák sem. Bejárta az egész borvilágot nyomdokain járó fia, Dániel, akiről általában mindenütt csak annyit említenek meg, hogy a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát, de begyűjtött már jónéhány külföldi tapasztalatot is. Bizonyára tisztában van a külföldi borászati trendekkel, melyekkel egyelőre nem nagyon tudunk még lépést tartani, mégis a tapasztalatok hazahozása, itteni értelmezése elengedhetetlen a fejlődéshez, a kemény, hosszú távú borászati fejlesztési munkák „megtermékenyítéséhez”.

Nézzük, mely borokkal érdemelte ki a (kissé megtépázott presztizsű, de mégis) legnagyobb elsimertségű hazai borászati elismerést.