A Tokaj-Hegyalja Piac szervezőinek program-ajánlója:

Örömmel értesítjük, hogy 2013. első Tokaj-Hegyalja Piacán

2013. február 10-én 10:30-tól 11:30-ig

FURMINT SZEMINÁRIUMOT rendezünk.

Az idén másodszorra megszervezett TH – Borszalon egy esztendő alatt olyan rangos boros eseménnyé vált, hogy gyakorlatilag kötelezőnek tekinthető mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik az autentikus hazai borok iránt. Olyan átfogó borászfölhozatalból csemegézhetünk idén is, amilyenből talán sehol másutt (ott lesz például 2012-ben is a Somlói Apátsági Pince, Kaló Imre és Szentesi József is, hogy csak egy-két ritkán elcsíphető pincét említsek, valamint ígéretes külföldi vendégek is: Josko Gravner, Movia, Cotar, Radikon). Érdemes tehát fejben ’must see’ – listát készíteni, s a honlapon jegyet váltani. - Az eleve sokmindent kínáló sétáló kóstoló mellett lesz itt még szeminárium azoknak, akik keveset tudnak a narancs borról, illetve egy Bor illata című kiállítás is megtekinthető. Kár lenne kihagyni bármelyiket is!
(Alább a Terra Hungarica címkére kattintva megtekinthetők a Kékfrankos nap és a tavaly őszi esemény beszámolói is.)

Múlt héten egy igen szimpatikus kezdeményezésről sikerült tudomást szerezni. Somlón (számomra bevallom, egész váratlanul) nyílt egy olyan borbár, mely a kicsiny borvidék 16 figyelemreméltó pincéjéből kínál borokat poharaztatva. (Tegyük a szívünkre a kezünket: föl tudunk sorolni fejből egyáltalán nagyjából ilyen számú izgalmas pincét ’a hegyről’?).

Idén szeptemberben is sikerült összeterelni Hegyalja löszön remekelő borászait, akik tavaly először szenteltek közös rendezvényt a sajátos talajtípusnak. A lösz alapvetően a Tokaji-hegy körül meghatározó talajtípus (és alapkőzet), mely a hegy nyugati oldalán, Tarcal felől is számos igen jó fekvésű dűlőnek ad hálás, évszázadok óta keresett, jól művelhető szőlőtermesztési közeget.
A rendezvény tavaly is szépen sikerült. Akik képesek voltak a borok mélyére tekinteni, azok szerintem megtalálták a löszborok sajátos árnyalatait, érzékeny bájait, törékeny kecsességét. De az ilyen rendezvények pont azért jók, mert vitaindítóak, a borok mellett jól el lehet beszélgetni borásszal, fogyasztóval, ki mit gondol stílusnak, valós kontrasztnak.

Indul az „összeszerelés” az Olaszrizling-műhelyben! A rizlingrajongók – borászok, a borkedvelők, a gasztronómia- és a sajtó arcai – június 12-én, kedden a Budai várban, a Magyar Borok Háza nagytermében gyűlnek össze az első Rizlingnapra. Várnak minden olyan személyt, aki szereti az alábbi tevékenységek valamelyikét űzni az olaszrizlinggel: termeli, issza, kóstolja, árulja, vásárolja, főz hozzá, főz vele, vagy ír-olvas-beszél-álmodik-énekel róla!

Ebben az évben csakúgy sorjáznak a jobbnál-jobb boros rendezvények (vagy csak én érzem így? - Kóstolhattunk tokaji dűlőket, egy egész napig Kékfrankosokat, vagy épp badacsonyiakat, hogy a sztenderd Etyekezésről és a többi hagyományos programról ne is beszéljünk). A Tőkéseknél szerencsére úgy tűnik, kifogyhatatlan a lendület: fél éven belül ez már a második bemutatójuk lesz a mátrai kézműveseknek. (Csak nem egy hagyomány kezd kibontakozni félévente...?)
Egyre inkább alapigazsággá kezd válni…Alkonyi László szokta gyakorta mondani, mennyire fontos a közösség egy borvidéken, anélkül gyakorlatilag képtelenség egyről a kettőre jutni; belevágni is ott érdemes manapság, ahol van közösségi gondolkodás (én sem tennék másként). Erre az egyik legékesebb példa idehaza Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás kristálytiszta összefogása. A három Tőkés is (nagyon helyesen) kezébe vette a sorsát és a már kialakult szakmai megbecsülésüket nem önös érdekekre fordítják (mint oly sokan), hanem élnek a lehetőséggel és hosszabb távú regionális értékteremtésnek esélyt adva hét másik kispincét hoznak magukkal jövő héten a budai várba. Hibátlan koncepció.

„Siker és nagyság nem jár kéz a kézben. A siker önhittségre, a nagyság alázatra tanít. Nem okosságunk, hanem tévedéseink adják a felismerést, nem a méltó dicséret, hanem a méltatlan elmarasztalás kényszeríti ki, hogy a felszín helyett a jelenségek lényegét keressük.”

Részlet Alkonyi László Dűlőmitológia c. könyvéből

Alkonyi László útvesztőkkel teli dűlő-klasszifikációs törekvéseit nagyon sokra tartom/tartjuk. De talán nem esnék túlzásba akkor sem, ha hazánk talán legnagyobb hatású szakírójaként is őt nevezném meg (legyen szó bortagadóból lett rajongóról, borrajongóból lett szakíróról, szakíróból lett borászról…úton-útfélen őt okolják a borszerelemért). Új borirányzatok, komolyabb hegyaljai mini pincék megismertetése okán bizonyára nevezhetjük hatását megkerülhetetlennek. Ahogy a bormustra kapcsán, már szóba került, egy-egy komoly szakíró (szükségtelen neveket mondani) nem csak úgy hozzátesz(eget) hazája borkultúrájához, nem csak úgy írogat róla (vagy meghallja valaki, vagy nem), hanem építi, formálja azt, s kőkemény hatása tud lenni a véleményformálásra. De miért is jön ez elő Alkonyi László kapcsán? - Sokunk számára több, mint kedves borvidékünk, Tokaj mindennapjaiban történelmében úgy fest, izgalmas esemény közeleg. Tipp, ha még akad szabad falfelület odahaza: május 31-én mutatja be Alkonyi László Tokaj-Hegyalja új, még teljesebb dűlőtérképét, 23 borász dűlős boraival. (Már amennyire egy dűlőtérkép teljes lehet egy magyar borvidék minden szereplője számára.)

Van egy hely, itt nem messze Budapesttől, ahol a mai napig megtaláljuk a pinceromantikát, a lelkes és tenni-akaró borászokat (élükön a nagyon eltökélt Rókusfalvy Pállal), akik kihasználva az előnyös földrajzi helyzetüket, immáron tizedik esztendeje állnak össze, és hívják meg magukhoz szerte az országból az izgalmasabb borászokat, hogy közösen, együtt mutassák be boraikat, egy családias gasztronómiai fesztivál keretein belül. Nagy sikerű és példamutató kezdeményezés. Illetve szégyenletes, de még mi sem voltunk soha, pedig igazán nincs messze és igazán sok élményt ígér ez a hétvége. Érdemes beírni a naptárba: május 19-20 – X. Etyeki Pincefeszivál.