Régi ismerős Pécsről. Rubin mag, gránát szélekkel. Illatában erdei gyümölcsök: áfonya, fekete ribizli. Sok finom gyümölcs, de a tetszetős illat után durva tannin következik, bár érezhetően fiatal borról van szó, melynek az érés talán jót tehet még. (5+)
Izgalmas bor. Sok fűszer, sósság, füst, sok sötét húsú gyümölcs, főként szilva, sonka, finom animalitás, sokszínű illat, profi kivitel. Fémes az eleje, aztán vastag, széles, elég nagy test és komplex, hosszú bor, kis kávé és a végén (fiatalos) erős cseres tapadás és szárítás érezhető mindenhol lenyelés után.
Pécsi olasz. Fűrészpor, pörkölt fa illata, de igényesen megformálva. Ízben élénk savval indul, szárít, citrusos, magas savú olaszrizling. Kis vegetális, mandulás ízvilág, elég zavaros a vége, de tisztán hagyja a szájat, némi gyógyszerességgel.
Klasszik hagymahéj szín. Enyhe és tompa illatok, aminél felmerül némi üresség, hiányérzet is bennem. Aztán könnyed, laza és elég rövid következik, de hibája nincs, egyszerű, finom rosé a mindennapokra, akár fröccsbe is.
Halvány szín. Diszkrét illat, édes fűszerekkel, érett alapanyag ígéretével. Tapadóan szárító íz, újvilágias, mégis integrált fa, érintésnyi kesernye. Ízét a vanília, étcsoki, a nagy test, kerekség, finom rétegzettség jellemzi, sok gyümölccsel. Bárki is készíti a borokat a kutatónál, nem tréfál, az biztos...
Hosszú ideje nem kóstoltam pécsi bort, pedig Andreas Ebner tudom, hogy már régóta vizsgálja a franc-t ott lenn délen... Vanília, édesfűszer, piros gyümölcsök, bőr érezhető orrban. Szép sav, komoly, fűszeres íz, dohány, eukaliptusz, étcsoki érezhetők benne. Szerettem.
Izgalmas képviselőjét ismerhettem meg a Zweigeltnek Matiasékéban nem rég. Új technológia szülötte, melyet Kiss Gábor, a borász fedezett föl külföldön, s melynek lényege tulajdonképpen a magok áztatás előtti hatékony elválasztása. Meglepően halvány szín egy Zweigelthez képest: meggyes bíbor. Nagyon harsány illat, feketeribizlivel, rengeteg bogyós gyümölccsel. Lágy és krémes textúrájú vörösbor, kimondottan puha tanninokkal, újvilági behízelgéssel, közel tökéletes arányérzékkel tálalva. Nem mondanám rá vakon, hogy ez egy fajtajelleges Zweigelt, tele van érzékeny Pinot-s bájjal, miközben mediterrán bujaság is akad benne bőven. Szép vörösbor.
Igazi hamisítatlan primőr rozé, méghozzá az elsők között! Vidám, pink szín, kellemes töltetlen málnacukor az illatban, kis pezsgés, friss és hihetetlenül virgonc savak hosszú ízérzetével. Most kell inni, amíg ilyen ropogós!
Vérbeli üde, nyári fehérbor, melyet csakis jól behűtve, vastagon párás pohárból érdemes kortyolni a nyári kánikulák idején. Illatában érett, lédús trópusi gyümölcsök és beérett szőlő jegyei jelentkeznek. Zamataiban a vágott fűtől, a bodzán át, egész a csalánig minden előbújik idővel, amit egy sauvignontól elvárhatunk. Hamisítatlan képviselője a fajtának, kissé visszafogott, de friss savakkal.
Rozéink közül az egyik legjobb választás. Kékfrankos és Cabernet Sauvignon, ragyogó rózsaszínben, az átlagosnál kicsit sötétebb rozé árnyalattal. Illatban a rozékra oly jellemző jól kivehető gyümölcsös, tuttifruttis pajkosság érzékelhető. Jó italú rozé, mely kellemes savaival, friss jellegével szinte nélkülözhetetlen, üde színfoltja a nyári napoknak. Nincs mit magyarázni rajta: olyan, amilyennek egy jó rozénak lennie kell.
Az ember, aki megszállottan szerette az ízeket
Hiányzik Szűcs Feri. Nem tudok és innentől nem is fogok tudni nem személyesen belekezdeni egy Szűcs Ferenc féle bor bemutatásába. Nem hittem volna, hogy ennyi hónap után még mindig így meg fog rázni Feri hiánya. Épp pár hete bukott ez ki belőlem, két közös jóbarátnak, emailben, hogy a Ferire emlékezni kell: borokkal, ételekkel, jókedvvel, együtt…mert ő is ilyen volt. Mindig. Örömmel konstatáltam azért, hogy felesége, Szűcs Alexandra tűzön-vízen át viszi tovább Feri tállyai álmait. Hudák István, mint rendíthetetlen bástya felel azóta is a szőlőért a különleges dűlőkben, a borokért a pincében, a Honvéd utca 1-ben. Tállya biztos, hogy nagyon más lesz Feri nélkül, azóta megérkezni is teljesen más a kopott hegyaljai településre. Fontosnak tartom, hogy az emlékét őrizzem/őrizzük: fáklya volt az ő jelenléte a hazai boros színtéren. Olyan valaki volt, aki igazán szerette és élvezte az ízeket, a dűlőket, a borokat. Szandra a Babelbe hívott pár napja, hogy a friss degusztációs menübe bekerült tétel kapcsán bemutassanak Hudák Pistával néhány aktuális bort. Egyértelmű volt, hogy erre a meghívásra nem mondhattam nemet…
Ilyen sem volt még...
***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!