Szőlőlé, szőlővirág, édeskésen illatos jelleg. Ízre nagyon gyümölcsös, könnyedén csúszik, némi maradékcukor érezhető benne, mely szinte félszáraz érzetet kölcsönöz neki.

Mitől is lesz sikeres egy szőlőfajta? Mitől lesz egy sikeres szőlőfajtából világfajta? A három fehér testvér közül a legszínesebb világpolgár a Sauvignonból lett. A Chardonnay és a Rajnai is több útlevéllel rendelkezik, szépen meg tudják mutatni a termőhelyi jegyeket is, van nekik európai, ausztrál (magyar) stb referenciájuk bőven, de mégis a Sauvignon tudott a legvidámabb, legüdébb maradni, bárhonnan is kóstoljuk. Nem veszi magát véresen komolyan, és én ezért szeretem annyira. Ha súlyos borra vágyom, Chardonnayt bontok, ha elegánsan izgalmasat, akkor Rajnait, ha mosolyogni akarok, csak a Sauvignon...!

Pedig ritkán bontok rosét, ezt is ajándékba kaptam. Klasszikus hagymahéj szín, semmi hivalkodó árnyalat. Az illat is mérsékelt: barack, eper, virágok, finom, primér gyümölcsösség. Ízre húsos, virgonc és feszes savú rosé. Persze nem nagyon hosszú, könnyed, itatja magát, üdít is. Végén grapefruit, pici zöldfűszer, de a savak fanyarsága tán egy kissé domináns.

Az Olaszrizling. A mi Olaszrizlingünk. Büszkék vagyunk rá. Gyakorlatilag csak a miénk, sőt nálunk valamiért az ősök akkora fantáziát láttak benne, hogy máig legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtánk. Mi újat lehet még elmondani a rizlingről? (Sajnálom, és tudom, hogy a hatlövetű megmondóemberek kedvenc vesszőparipája a „rizling=rajnai, olaszrizling=olaszrizling” - tézis; de ahol mi szüretelünk szőlőt, ott egy rizling van, az olasz, úgyhogy legalábbis erre az októberi posztra én rövidíteni fogok.)

Illatra nagyon intenzív sárgadinnye, ananász és mangó (kevés fajtajelleg, de engem ez nem zavart). Ízre lédús trópusi gyümölcsök és krémesség. Félszáraz érzet, hosszú, telt ízek, húsosság, gazdag bor az évjárat simaságával. A fajta hazai felhozatalán belül sajátos jelenség…

Kenyér, széna, kis lisztesség illatban. Ízre enyhén szénsavas pezsgés. Nagyon steril, metszően tiszta. Frissítő, virgonc savú, bájosan, kedvesen hozza a fajta megnyerőségét.

A héten töredékesebb posztok fognak következni, amolyan lazább nyári üdítők gyanánt. Egy-egy rövidebb, pár boros kóstolóélmény, ami valami miatt (akár egy hosszabb sor részeként) emlékezetes, tanulságos tudott lenni. Ebben a részben három rizling szerepel, két rajnai, egy olasz. "De hát a két fajtának semmi köze egymáshoz!!". Nem baj. A Pannonhalmi Apátság metsző tisztaságú, reduktív alapborai hosszú évek óta okoznak kellemes meglepetéseket 2000 Ft körüli árban. Néha kisebbeket, néha nagyobbakat. Két 2012-es bora mellett egy 2009-es Légli Gesztenyés került most a poharamba:

Sütis, briósos, szénás, péksüteményes illat. Ízben virgonc savak, könnyű citrusosság, frissítő érzet. Semmi bonyolítás, laza, nyári bor élénkséggel, remek szomjoltó hatással.

Hordóvanília, édes fűszerek, rumos meggy, fás jegyek. Nyersebb, éles tanninok. Hosszú és nagydarab bor, de az egyensúly nem éppen a kifinomult burgundias, sokkal inkább újvilágias irányban puhatolja ki önmagát. Biztos jobb így a pincének, én kicsit nehezen barátkozom az ilyen túlsúlyos Pinot-kkal. (Kevesebb, mint 3000 palack készült belőle.)

Barackos, almás, körtés, édeskésen egzotikus illat ejt rabul azonnal! Pannonhalmi fehérborban ilyen (behízelgő) illatkavalkádot nem nagyon éreztem eddig. Ízben félszáraz lágyság következik, sima felszín, jól iható, nagyon behízelgő az egész. Tetszetős, könnyen érthető, szórakoztató bor. Intenzív zamatok, aromák, jól érthető hangerő… (1630 palack készült belőle.)