Rányomja bélyegét kissé az esős szüret okozta erős és kifejezett gombásság, botritisz, citromfű. Ízben is sok gombás jegy és magas sav az évjárat lenyomataként. Feszes, fiatalos, sárga gyümölcsök, nem túl hosszú.

Tolcsva rázós terep. A borvidék települései közt még ma is leginkább a szunnyadtság állapota jellemző rá. A Borkombinát időszakában központi szerepe volt a 27 település közt, a rendszerváltással aztán ez szép lassan leépült, pedig azt mondják, az itt élőknek szinte mindnek van ma is szőlője, amivel a család foglalatoskodik. S bár hiába lakják szorgos népek, ha Tolcsva kerül szóba az ember rendszerint bajban van, ha több borászatot is meg kell nevezni. A borvidéki színtéren talán még kevésbé jut eszünkbe a Pannon Tokaj neve felsorolásoknál. Nyári László, tulajdonos eleve az a habitusú ember, aki kerüli a reflektorfényt és a fényűző eseményeket, borásza Krimin Attila pedig bár olyanokkal járt  egy iskolába, mint Ipacs Szabó István, Liptai Zsolt, Szilágyi László, Balassa István, de mégis csendben, szerényen dolgozik a tolcsvai pincénél. Pedig bizony bőven van, mit megmutatniuk nekik is szárazban és édesben is! Ha meg kéne neveznem egy konkrét indokot, hogy mi motivál újra és újra a TokajGuide megírásában, akkor talán pont a hasonló vagy még kevésbé szem előtt lévő emberek izgalmas munkáját tudnám megjelölni.

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Ahogy az előző poszt elején is taglaltam, azért jó, hogy külföldi borszakértők jönnek bírálni hazánkba, mert rengeteget tanulhatunk a benyomásaikból, ha hagyjuk, hogy az eljusson hozzánk. Sokszor szóba kerül a ’magyar száj’, mely valóban nagyon fontos, hogy tényleg szeresse a magyar borokat, de nem szabad, hogy elhomályosítsa értékítéletünket, s azt gondoljuk, hogy borászatilag, sőt fogyasztói kultúrában sincs hova fejlődnünk! A tavalyi bormustrán a lekváros, magas alkoholú (sokszor igen magas polchoz árazott) vöröseinket vetették össztűz alá (valójában most sem volt ez másképp). Az Olaszrizling is kapott egy sokat kritizált kritikát (mely szerintem végső soron, biztos, hogy épít). S szóba került, hogy Tokajban a száraz terroirborok is ugyanúgy maximálisan megérdemlik a világ figyelmét (ld. Matt Kramer 9-es, famentes Veres-élménye). Ezek az emberek pedig saját hazájukban prófétának tekinthetők (persze nem megváltónak). - Ez talán túlzásnak tűnhet elsőre, de ők bizony azzal, hogy leírnak valamit, nem csak egy szűk borimádó réteget tudnak megszólítani, hanem bizony kőkemény, mérhető hatásuk van nemzetük borfogyasztási trendjeire; ha úgy tetszik, nem csak hozzászólnak, ők maguk formálják azt.